66 nácsnok eránt sem kedvetlenséget nem mutatott, sem szerelmet. Egész valósága keserű apathiává változott. A Tanácsnok beszélt arról vele eggy-. szer. Róza mosolygott eggy kicsit. „Tanácsnok Úr,“ monda nyugodtan; ,,engemet sorsom tett illy hideggé. De higyje-el, hogy be fogom tölteni tiszteimet! Ha tudná az Úr, mennyire megsértettek engemet, még pedig azok az emberek, kiket én annyira szerettem!" erre szemei megtelének könnyekkel. A' Tanácsnok akará tudni a valóságos környülményeket.,,Nem," monda Róza, „hagyja-el azt az Úr! még csak gondolkozni sem szeretek arról, nem hogy beszélni." Mindég közelebb közelébb jöve a' lakadalom' napja, 's most először érzé Róza, melly vakmerő játékot játszik. Naponként halványabb lett. Egész fél éjjeket tölte siránkozva. Lajos az örökös elválás küszöbén kedvesebb leve előtte, mint vólt valaha. Azt hitte, hogy bánatjának súllya alatt meghasad a' szive. Mindenfelől sürgeték, hogy vallja-ki bánatjának okát; de ó halgatott. Eggy szillabával sem árulta-el magát. Nappal, mikor a Tanácsnok ott vólt, mosolygott, az éjjeket pedig, könnyek közt töltötte. Szelíd 's nyájas vólt, és a Tanácsnok eránt különös figyelemmel viseltetett; de látszott rajta, hogy mind az nem szivből jött, hanem maga erőltetéséből. Ollyan lett, mint az árnyék. Zéburgné azt javaslá, hogy Ellbergen ülljék a'lakadalmat; Róza mondá hidegen: „Néni! meg akar-e ölni menyekzóm napján?" A' menyekzői ruhákat készíteni kellett. Mutatókat hoztak külömbféle matériákból. Róza akkori módival éppen ellenkezőleg fejéret kívánt, 's ezt súgá a' Karolina fülébe:,,Mint annak a halottnak, kit eggy estve láttunk!" Karolina megijedt, és sirni kezdett. ,,Róza," igy szólla néki,,,ne ijesz az 1 gesd az embert! ne gúnyoskodj, kue lömben is elég halavány vagy Végre Rehbergné kiválaszta eggyet, mert Róza általjában mindenikre igeat mondott, a' mellyik valakinek megtetszett. A' ruha elkészült, megpróbálódott, 's azt mondák, hogy Róza ollyan benne, mint eggy angyal.,,Oh Néném!" kiáltá Róza, ,,vajha igaza volna, vajha már angyal volnék!" Rémitően közelite az elhatározó nap. Róza folyvást forróbb megforróbb könnyekkel fogađá azt. „No már holnap, Róza !" mondá Rehbergné. -,,Igen is, holnap! annyira ment már velem a dolog!" felele Róza, és mosolygani akart,de egész arczának eggy két rán đúlásai elárúlák szorongását, `s azon erőszakot, mellybe az nékie került. Csak még eggyszer láthatnám ötet!" kiáltá kezeit törve: „,ah, csak eggyszer még!" Hijába szegény leány, hijába hivod őtet! Nem hallja ő sza Lajos az öreg Katonatiszttel útaza-el Pirmontból. Az öreg éppen akkor méne hozzá, midő ó a Rehbergné házából visszajöve, a' hová czéduláját béadta.,,No kedves barátom! a menyasszony és a vố legény Kegyedre várakozik. Kegyed fogja a menyasszonyt az ol tárhoz vezetni." „Arra hasztalan várakozik, mert éppen ülni akarok a' lóra, és menni." ,,Az ma lehetetlen." ,,Szavamat adtam." - „Hm, együgyűség, de helyesen van! én szeretem az illyest. En veled megyek, kedves fijam!" Az öreg előhozatá lovát; az az inasnak meg va lá hagyva, hogy utánok menjen, ó pedig méne Lajossal ki a várasból, minekutána a táncz-szálába a társaságnak megizente, hogy reá és az ifjúra ne várakozzanak. A' várason kivül eggy beszélgetést kezde az öreg Lajossal, mellyből az ő egész Rózával való történetét kivette. „Kedves Burkárdom! megmondjam-e magának azon leány felől véleményemet ?¢ Lajos reánéze.,,De egye nesen szivemnek fenekéből, úgy a mint érzek. Én azt a' leányt kokettnek tartom, a' kí örömét leli abban, hogy magával ingerkedjék; a' kinek csak akkor jó kedve eggy beesületes férfi feleségévé lenni, mikor már tizenkét férfit kacsongásai val elbolondithatott." ,,Kedves Úr! ha ismerné azt a' leányt!" Eléggé ismerem: ha az Ur mellett maradt volna, úgy igaza volna az Úrnak akként beszélni. Brunszvik elrontott Ott holmi majmok csó válkoztak körűle; azok verték a fejébe, hogy Istenasszony, hogy Királyné. Te édes fijam, a' te egyenes, becsületés sziveddel nem jó vagy neki, nem heversz lábainál, nem nyalogatod kezeit, nem vagy szkláyja, minthogy férjfi vagy: az illy asz szonyoknak pedig nem kell férfi, nekik szkláv kell. Most fijam, olly idő kezdődik, mellyben minden dol |