megfontolt. Lajos nem volt otthon; azt meghallá Róza nagy rémülésére : 's ha otthon volt volna is, világosan kifejezte, hogy neki Róza nem kell. Senkinek se jött eszébe, hogy Lajosnak csak azért nem kell, mert más' mátkája. -Rózának csak férj-. hez kellett eggyszer menni; a' Tanácsnok igen jó ember vólt;' azt maga is megvallá Róza. Sót maga igent mondott néki, nem tagadhatta. Most már ismét hosszú orrał visszaküldeni, nem lett volna becsület; a' mit Róza is némelly ellenkezések után megengedett; 's nem is lett volna hasznos, már e' felől Róza semmit se akart tudni. - Eggy szóval Zéburgné és Rehbergné ünnepélyen kimondák, hogy nékik az az. akaratjok, hogy Rózának a' Tanácsnokhoz kell menni. Róza e' szententziára futkosott a' szobában, sirt, esedezett, kezeit tőré 's megmondá, hogy szerencsétlenné teszik, mind addig mig végre szerencsésen mcg

lágyitá Zéburgné nénjét. „De leány!

mit akarsz tehát? úgy hát ne igérd-el magadat olly embereknek, a kiket nem szeretsz!",,Ah Néni! csak most eggyszer engedjenmeg, és mentsen-meg a Tanácsnoktól!" Rehbergné ismét palliativ-cúrával élt, hogy majd megnézik a dolgot, talám eligazodik még vagy eggy vagy más módon. Nem kell vele igen sietni. Ezt elfogadá Róza, mert ismét vólt reménység; Zéburgné is elfogadá, mert nem tudott jobbat. Rehbergné kéntelen vala az órát és gyűrűt ismét elzárni, Róza pedig tánczola örömében Karolinával, a ki mondá:,,Te nagyobb bajt csinálsz magadnak, hogy megmenekedj a' férjtől, mint más leányok azért, hogy férjet kapjanak."

Apránként elkezde ismét Róza, Zéburgnétól egész fáinsággal Lajos felől tudakozódni. Zéburgné elmonda mindent a' mit tudott azon napságtól fogva, mellyen Lajos Pirmont

ra elment, egészen mostanig; de az mind kevesból állt. Lajos irá az atyjának, hogy Rózával vége van mindennek; 's ő most eggy kellemetes társaságban van, mellyben eggy ideig maradni szándékozik. Eggyszersmind azt is elbeszéllé Zéburgné, hogy midőn Burkárd a fija, levelét vette, azt mondá:,,No ha úgy van, hálát adok Istennek, hogy a dolognak Rózával vége van." Ő ugyan kérdezé: ,,hát hogy és miért?" de az öreg mosolygott és azt felelé: „,Szomszédasszony! az én Lajosom és Róza nem eggyüvé valók voltak.“ „Hogyhogy, de miért ?“ ,,Elég, hogy Róza nem akarta őtet, most meg ó nem akarja Rózát. Kétségkivül mindkettőjöknek okok van reá." Róza halgatá ezt, és szörnyű bajjal tudhatá elrejteni a' kedvetlenségnek felbuzogó érzését.,,Ő nem akar enge met!" mondá gúnyosan; de a' gúny igen sirólag hangzott;,,no, hálá Istennek! legalább nem fog már

mindenütt utánam futkosni!“ Néki elég volt ez a tudósitás, 's nem kivánt többet tudni. Ellberg gyülöle-tes lett előtte, valamint az öreg Burkárd is, Lajos pedig leginkább, mindazáltal ezen tárgyak még gyakran · könyhullásiba kerültek.,,Csak tudnám, hogy hol van!" mondá sokszor magában. Róza elveszté jó kedvét, Róza egészen szenvedhetetlenné lett. Gyakran lelék őtet csendes könyhullások között szobácskájában; 's ha kérdezték tőle, miért sír azt felelé: „Hiszen én nem sirok, jó kedvem van!"

Semmi se kedvetlenité annyira, mint az, hogy teljességgel meg nem tudhatá, hol van Lajos. Még arra is reávevé magát, hogy elútazott Ellbergre. Az öreg Burkárd úgy fogadá mint egyébkor, nyájasan és teljes szeretettel; de a' mit nem várt volna tőle, azt javaslá neki, hogy menjen LauterTanácsnokhoz.,,Gyermekem monda néki, „ámbár nem

3

lészesz is az én leányom, mindazáltal most is éppen úgy szeretlek mint az előtt. Ne hozz magadra bánatos időket. Róza! mig orczájid pirosak; tréfát üzhetsz ugyan igazi férjfiakból is; de gondold-meg, hogy read is el fognak érkezni azon napok, a' midőn az orczák' pírja nem olly friss többé, 's akkor osztán az olly leányt még holmi nyomorúlt férfiak is megvetik." Illy penitentziás prédikátzióhoz a szegény leány teljességgel nem vala készülve. — „Atyám! igy szólla egész lelkében megkeseredve ,,,ne gondoljon rólam rosszat. Ha tudná, hogy történt minden én ártatlan vagyok Atyám! valóban ártatlan vagyok!" ·,,Annál jobb reád nézve, édes gyermekem! fogadd-el hát tanácsomat, és ne tarts bolondnak semmi férfit." Ez vala minden vigasztalás, mellyet nyere azon férfiútól, kitől a' világon mindent reménylett. A többieknél még rosszabbúl ment a' dolog.