Oldalképek
PDF
ePub

nyet se ejtett; a' megsértődött szerelemnek, a' megcsalattatásuak, a megcsúfolt gyengédségnek érzete, az ő szűz érzése, hiúsága: mind ezek sokkal inkább ellenkezének az ő mai vigasságával, 's reményeivel, sem mint a szélvész szelidebb könnyekre olvadhatott volna. „, Néném!" monda ő: „kérem, eggy szót se szóljon többet ezen útálatos emberről! vége mindennek, és ó nem érdemli, hogy többé róla gondolkozzunk. Én lefekszem, és alszom csendesen.“

[ocr errors]

,Hát még a' Düpüikkel való társalkodása, Róza?" Látszott, mit akar Rehbergné, de nem süle-el.,,Néném!" mondá Róza, kinek az ő ártatlansága a' Düpüi névre eszébe juta: „ó mind a' mellett is ártatlan." Rehbergné tudakozódott, 's Róza elbe széllé, a' mit reggel látott. „No hiszen Róza! mert azt gondolta, hogy maga birja a' Düpüiket; most pedig hallja, hogy azok mindennel fajtalankodnak; mit bizonyitja ez az ő

ártatlanságát ?" Új tövist vete a' Róza' szivébe. Róza lefeküvék, elgondola mindent a Brunszvik melletti korcsmában történt scénától fogva egészen a' mái napi czéduláig, 'sa' dolog azzal végződék, hogy felkiálta: „Igen is, ő eggy egészen útálatos ember! nem akarok róla többet tudni!" Ekkor könnyekre, olva-. da érzelme, 's az álom sokára éjjfél után nyomá-bé a' könnyeknek közepette szemeit.

És igy magad határozád-el, szegény Lajos, a' te sorsodat! Két sze-rencsétlenek, kiket nem gonoszság, nem sors, hanem apró félreértések 's társalkodási formulák tettek szerencsétlenekké.

[ocr errors]

Másnap csudálkozék a' Tanácsnok a Róza' tekintetén 's csendes bánatján. Halvány vala, kisírt szemekkel, 's folyton folyvást sohajtozék. Rehbergné mind ezeknek okát fő fájásra fogá, mellyet bizonyosan a' tegnapi futkosással szerze magá

[ocr errors]

nak. Róza bizonyitá azt, és igy szerencsésen eligazodék minden. A' Tanácsnok a Róza' vőlegénye volt, Ró-: za az ő mátkája; de az ő eggyütt való társalkodások ollyan volt, mint két idegeneké, kivévén, hogy a' Tanácsnok Rózát apránként a kereszt nevén szóllitá, ollykor ollykor megölelé, és néha, de igen ritkán orczájáról eggy csókot rabla. Végre kezdének Rózával a' dologról komolyabban beszélni. Hallá hogy lakadalomról beszélnek, és öszveborzadt. Rehbergné, a' kire hagyta vala magát, felbontott minden békalkut, és kimondá Rózának, hogy ő nem lát semmi eszközt megmenteni őtet a' Tanácsnok' kezei közzűl. Róza sirt, jajgatott, azonban még is olly oktalan és félénk vólt, hogy mindég halgatott, és mindent hagyott magával tétetni. Honnan is vett volna. ő arra bátorságot, hogy a Tanácsnoknak vagy a' Tanácsnoknénak maga megmondja, hogy nem akar? Hal

[ocr errors]

2

gata tehát mindég, mikor ollyanról vólt a beszéd, halálos szorongással küszködvén lelkében. Csupán arra kéré a nénjét, hogy már eggyszer menjenek-el innét. Még mindég szerencsés történeteket reménylett, csak hogy a' Tanácsnoktól eltávozhassék. Ha elkezde is néha a' nénjével czivódni, ez igen hamar elhalgattatá ezzel :,,Hiszen Róza! a' dolog a' magad' hibája! nemde nem egész szabadsággal mondottad-e magadat amaz estve az ő jegyesének ?" Ezt nem tagadhatá. Csak azért kéré hát nénjét az Istenre, hogy menjenekel. Ezt végre megtevé Rehbergné. A Tanácsnok' eggy órát, és eggy drága gyűrűt ajándékoza Rózának. Róza fogatkozék azt elvenni. A'Tanácsnok nem csekély zavarodásba jöve az által, hogy az ó mátkája a háta megé dugá kezeit, és folyvást ezt kiáltozá:,,Nem! nem! én az Urtól semmit, teljességgel semmit sem vehetek-el!" Nem tréfált pedig

[ocr errors]

Róza, mert Nem-je mellett reszketett, 's nagy szorongással volt, és a Tanácsnoknak minden előterjesztéseire, hogy a' mi az eggyiké, az a másiké is, csak azt felelte :,,Nem! nem! valósággal nem!" Róza azt gondolá, hogy ha valami ajándékot elveszen tőle, úgy vége mindennek, és kéntelen lessz hozzá menni. Ebben a pontban tehát erősen és mozdúlhatatlanúl állott.

A' szegény Tanácsnok kérte, esedezett, magyarázgatta: de semmit se használt. Róza a' nem! nem! mellett maradt. A' Tanácsnok kéré, hogy mondja-meg, miért nem akar tőle semmit elvenni, de hijába. Ő tehát azt titkon a' Róza' szobájába tevé. Róza ott lelte, és az újja' hegye közt 's reszketve a Tanácsnok' szobájába visszavivé. Úgy hitte ő, hogy már csak a megérintése is az ajándéknak szerencsétlenné teszi. Eggy szóval, minden hijába vólt. A Tanácsnok igen nagy bámúlásba

« ElőzőTovább »