egész délelőtt úgy elmúlék Lajosnak, mint eggy óra.,,Hallod-e, Hanus húgom, "elkezdé ismét Lajos, midőn el kellett mennie; „én még többszer is meglátogatlak tégedet, és tudom meg fogod nekem mondani, kicsoda az a szerencsétlen, mihelyt engem ismérni fogsz. Itt van tiz luidór. Ebből segélid: 's ha valami különös történne; imhol az adresszem, tehát küldj hozzám.“ Erre ismét könyűbe lábbadának Hanus' szemei. Elvevé a' tiz aranyat, és erővel meg akará csókolni a'kezét. Lajos a száját nyújtá néki. ,,Igen is!" mondá Hanus,,,meg fogja őtet ismerni. Az Úr nem fogja elárulni. Ah Istenem, mint fog örülni, ha megmondom néki, hogy meg van szabaditva! Igen is, meg fogja ő nékem engedni, hogy az Urat hozzája vigyem. Holnap jöjjön-el ismét, kedves Úr!" Lajos karjai közzé szorítá Hanust. „Adieu, Hanus húgom!" ,,Adieu Imre bácsi!" Még a' grá dics alján is hallá a' Hanus' nevetését, és vígan's nevetve méne az útszán haza. - Szeltersz Úr examinálá a' félső ruháért és czopfért; Lajos nevetett Szelterszné eggy kéz szoritással azt a' tanitást adá Lajosnak, hogy az ál-öltözeteket kerülje.,,Akkor is“ kérdé Lajos,,,ha a' ruhámat azért teszem-le, hogy eggy szerencsétlent a' vizból kifogjak ?". „Akkor,“ monda Szelterszné,,,még magam is adok ruhájimból, hogy magát elrejthesse." Lajos másnap ugyan azon ruhát vevé-fel, és Hanus húgához ment. Hanus most még vigabb vala, mint tegnap. Reá vala bizva, hogy bátyját az asszonyának bemutassa. Bővebben tudósitá őtet Familiája felöl, 's Dilling szép húgának karján vezetteték-bé a' Tanácsnoknéhoz. Dillingnek itt szép exáment kelle kiállani, mert a' Hanus' nevetése miatt nem halgatott a Familiai notitziákra, Hanus meg mindent bátyjának félénké * ségére háritott, hogy nem szokott illy Urak közt lenni. De mihelyt a* Familiai képestségekről való czikkelynek vége szakadt, azonnal megszünék az ifjúnak félénksége. Az Úrnak a húga," mondá a Tanácsnokné,,,könnyelmű, gondolatlan; ha nevethet, elfelejti az egész világot. Én szeretem, mikor nevethet valaki; de à' flatal leánykák sokszor a' szerencsétlenségbe nevetik belé magokat. De legyen gond nélkül az Ur; én úgy vigyázok reá mint tulajdon leányomra." 'S azt Isten jutalmazza - meg Kegyednek, Tanácsnokné asszonyom!" Megszoritá a Tanácsnokné kezét. A nagy várasokban annyira meg vannak romolva az erkölcsök, hogy hálát lehet adni Istennek, ha illy gyönyörü leány mint Hanus, az anyai felvigyázásnak szent helyében megőrizheti ártatlanságát." Hanus ásitott e' beszélgetés alatt, mert semmit sem értett abból. De midőn a bátyja meginté, hogy az asszony előtt soha semmit el ne titkoljon, kivált fiatal emberrel való dolgát, olly mértékletlenül nevetett, hogy el nem hagyhatá. Lajos hálát adott az égnek, midőn ismét elboesáttatott. Mihelyt magokban valának, kérdezé Lajos: „No Hanus, meg fogom-e látni ama szerencsétlent ?" — -,,Igen is" mondá Hanus;,,illy nagy lelkü férjfiúnál bátorságban hiszi magát. Meg fogja látni édes bátyám; de nem elébb, csak estve. Most már megmondom, mint ismerkedtem - meg vele. Ott lakik ama hátulsó házban. Lássa bácsi; én nem ismertem őtet, semmit sem tudtam róla. Láttam ugyan néha az ablaknál ülni; de ennyi is volt mindöszve. Mindazáltal kiváncsi lettem. Eggy olly fiatal szép fejérszemély, 's valahányszor láttam, mindég olly halavány, szemei mindég könnyekkel tele. Ez szivemre hatott." Hanusnak szemei eggyszerre homályba kezdének borúlni.,,Köszöntem néki néha-néha az ablakomból egész nyájassággal, és magamra vigyáztam hogy ne nevessek 's ne danoljak olly nagyon mikor őtet láttam; mert úgy gondolám hogy a szomorú embernek szivét vérzi a nevetés." Lajos inte a fejével és megszoritá a' Hanus' kezét.,,Ha köszöntem néki, akkor néha harmad napig se jött az ablakhoz. Észrevevém ebből, hogy ismértelen akar maradni, Azonban még is meg kellett ismérnem. Mert nézze az Úr, az ember nem nevethet, mikor tiz lépésre hozzá sir valaki, 's az ember nem tudja, hogy miért. Bátorságot vettem tehát eggyszer, mikor az asszonyom itthon nem vólt, olly rosszúl öltöztem a' mint lehetett; mivel azon asszony is szegényül vala öltözve, és áltosontam. No lássa, kedves Úr! hogy is hivják tulajdonképen az Urat? még meg se néztem az adresszt." |