volna a dolog, melly a' szegény Lajos' javára ütött volna ki. Még igy is érzette ő, hogy Róza szereti Lajost, és hogy ő reá nézve nem nagy szerencse lenne Lauter' feleségévé lenni: de teljességgel nem vallhatá magát egyűgyünek, vagy csalárdnak, azért is azt mondá a Tanácsnoknénak, hogy Lajos Rózával neveltetett, őtet szerette, azután fajtalanná lett, most pedig Róza után futkos, a' ki őtet gyülöli és megveti. A jó asszony! melly ritkán van az embernek elegendő szive, megvalláni magáról eggy gondolatlanságot, ha az által másnak szenvedését megakadályozhatná is!,,Onnan származott," igy folytatá beszédét, „a' Róza' ijedtsége; azért mondta magát olly hirtelen az Úr' jegyesének, hogy amaz ifjú embernek minden remé nyét elvehesse!" 'S a' mint történni szokott, ha eggyszer bele vegyül az ember, a'hiúság, hogy magát olly szépen kifejti a' dologból, még töb

bet tétet vele, mint akarna is. Néha többet hazudik az ember, mint szükséges, minthogy a hazugság könnyen megy. Rehbergné tehát minden környülményeket a Lauter hasznára csavart: a' Lauter' hiúsága pedig segített a' magyarázatnak minden durva oldalait kisimitgatni. Elég hozzá, hogy Lauter fél óra mulva Rózához akara menni, hogy térdein köszönje néki az igen szót, 's Rehbergné alig tudá megakadályozni.

Róza sem vala képes ez estve egyebet látni, mint Lajost térden maga előtt. Mihelyt Karolinával magányosan volt, vigasztalatlanúl veté magát annak karjai közzé, és megvallá törődött szivvel, hogy ő igen, igen szerencsétlen. Karolina nem tudta tulajdonképen, mit mondjon.

Ó is hasonlóképen észrevette a Róza szerelmét, 's mint a' fiatal leányok szoktak, még oltalmába is vevé azt. Karolinában tehát nagy Szószóllónéra talált volna Lajos;

mert a térdepló Lajos nagyon munkálkodott szivére, ha Róza a' Ta ́nácsnok' jegyesének nem mondotta volna magát. Karolina jól látá, hogy már tulajdonképen az egész dolog elvégződött; csak ezt mondá tehát: Édes Rózám! feküdj-le eggy kicsit. Talám ki tudja, még megváltozik a' dolog."

Ezt tevé Róza. Róza teljességgel nem tudta már, hogy a' Tanácsnok Úrnak oda igérte magát. Ő azt szorongásában, haragjában tevé, mint némelly ember szorongásában a' vizbe ugrik, a' nélkül hogy azt tudná. Ez hát keveset nyugtalanitá ótet. De alig feküvék két minútaig, alig gondolkozék azon lehetségről, hogy Lajos talám nem csókolta-meg Düpüi Leányasszonyt, midőn bélépvén Rehbergné, a' nyomorúságnak újabb örvényébe taszítá őtet azon felfedezéssel, hogy ő már most a' Lauter' jegyese, mivel annak mondotta magát. Róza kezeit töré, 's megmondá

a Nénjének, hogy az lehetetlen; ő a' Tanácsnokhoz nem mehet. Rehbergné eleibe terjeszté, hogy mit fog mondani a' Tanácsnokné, és a Tanácsnok, ha most már ismét nem akarná. „Ezek azt szörnyű rossz néven vennék, a' minthogy lenne is okok reá," végre pedig ezt mondá Rózának: „Mond-meg hát holnap magad a' Tanácsnoknénak és a' Tanácsnoknak, hogy nem akarsz.“ Ez Rózának ismét lehetetlen vólt. Végre csakugyan alkura kerüle a' dolog, mellyet Rehbergné, kinek csak a becsület forgott fejében, nem egé szen jámborúl intéze-el. Reményt nyújta Rózának, hogy a' dolog még megváltozhatik: még idővel lehet valami eszközt lelni annak hátráltatására; csakhogy most mindenképen belé kell harapni Rózának a' savanyú almába, és a' Tanácsnok eránt magát úgy viselni, mint jegyesnek. Róza, a' ki mostani állapotjában a pókhálóba is bele ka

paszkodott volna, elfogadá azt. Úgy hivé ó, hogy Rehbergnénél már kész a' plánum, hogy őtet gyülöletes mátkaságától megszabaditsa. Megigéré tehát, hogy még két napot kihúz e' helyhezletben; de úgy, hogy akkor osztán elmenjen vele innen Rehbergné.

Rehbergné megigérte azt, de gondolá magában, hogy a' többi osztán magában menni fog. Mint jegy es merészebb lessz a'Tanácsnok; Róza hozzászokik; 's meglessz a' dolog. Róza is megigérte hogy nyájas lessz, 's ha elmegyen haza, irni fog a' Tanacsnoknak, és elfogadja az ő látogatásait Brnnszvikban, de gondolá magában:,,Csak innen elmehessek, Zéburgné nénémhez megyek . vagy az atyámhoz, 's mind addig búvok előle, mig megún keresni." Elég hozzá, hogy megleve a' béka!ku, 's mint minden békességben: az alkuvó felek megcsalták eggymást. Rehbergné megkérte még eggyszer