volt gyalog, mint Lajos lovon. A' szerelem, az öröm, a' remény hajtá őtet. Lajos, csak néhány órával azután érkezék-meg. Lassan loyaglabé ekkor Pirmontba. Rózán gondolkozott, és kétleni kezdé, hogy ott volna, ámbár a' Düpüi Leányasszonyok bizonyossá tevék, hogy hallottak eggy asszonyt, a' ki két leánnyal vólt, Rehbergnének neveztetni. Lajos reájok bizta, hogy szorosan tudakozódjanak ezen asszony után. Ezen gondolatba merülve lovaglott, két kezeit a' nyeregre támasztva, feje a' mejjére csüngve, 's nem látá, hogy Róza ez úttal a nyitott ablaknál állt, és őtet sohajtva nézelé. Róza elhagyta a' háznak hátúlsó szobájit, mellyek az alléra nyíltak; 's a' magányt kereste. Eggy szobába ment, melly a háznak elején a' helységre nézett. Itt állt az ablaknál, és időről időre sohajtozott. Eggyszerre lókopogást hallott az ablak alatt; oda tekintett 's Lajos vólt. Erre felhá borodott's öszvecsapá kezeit. Mind azon régi, édes ideák eggyszerre ismét felelevenedtek szivében! miként lovaglott ő hajdan Ellbergen az ő ablaka előtt, feltekintett, reá mosolygott, ő meg vissza. Ah! most ott lovaglott-el, és nem nézett-fel, ő pedig, ha felnézne is, kéntelen volt magát elrejteni, nem mosolyoghatott-reá. Szemeit róla az égre emelé-fel. Lajos ott lovaglott, rest, gondolkozó alakban! 's vallyon ó róla gondolkozott-e? Por lepte-be barna hajfürtjeit; ábrázatja friss és férfias pirral lángolt a mozgás miatt, 's neki nem lehetett köhenteni és kiáltani:,,Lajos !" oh fájdalom! Szinte hátra akara lépni, hogy könnyeit elrejthesse; midőn eggy szózatot halla kiáltani: „Ah vous voilà, petit Cousin! A gyülöletes Düpüi vólt az, a' ki eggy bóltból jött-ki, és reákiáltott. Lajos eggy ugrással a' földen termett. „Ah kedves szép húgom!" kiáltá Lajos, és megcsó kolá orczáját. Róza másodszor veté szemeit az égre. Lajos éppen karját ajánlá a húgának; azon pillantatban meglátá Rózát. Kimondhatatlan vidám arcczal, és nagy kiáltással : ,,Oh hálá Istennek!" elrohana szép húgától, 's az útszán keresztül, egyenesen a Róza' házának. Róza felsikóltott 's halott sárga ábrázattal rohant azon szobába mellyben a' társaság vólt.,,Itt jön! itt jön!" kiáltá véghetetlen szorongással. Elakara búvni a' Nénje megé, de nem volt annyi ereje, hogy oda juthasson, 's leomlék eggy székbe. Körülfogták, 's szinte kérdezni akarák, mi baja; midőn hallák kivülről kiáltani : „Róza ! Róza ! hol vagy?" -- ,,Itt jön kialtá Rehbergné.,,Itt jön!" kiáltá Karolina. Lauter és az anyja elbámulva nézék mind hármokat. Abban a' pillantatban megnyilék az ajtó 's Lajos bérohant. „Itt van itt vagy végtére!" kiáltá és Rózához futa, megkapá eggyik ke zét, térdeire omlék a szék mellett, és sietségében nem beszélhetett. Mejjéhez, szájához, szemeihez szoritá, a' kezét; majd rá nézett; azután mosolygott; majd ismét bánatra 's nyugtalanságra vált mosolygása, mert Róza reszkető mejjel 's könnyes szemekkel állt ottan; reánéze Lajosra, majd az ágyra 's a' szobának minden helyeire.,,Lajos!“ kiáltá végtére fenszóval, 's a' legnagyobb keserűségnek accentusával. ,,Megismersz végre ismét Róza? Oh az Istenért Róza! Róza! hogy gyötröttél te engemet. Róza! én nem élhetek nálad nélkül! O kedves drága lelkem Rózám! ezer szavakkal kérdelek. miért gyötröttél igy engemet? Ah, mint, siránkoztam után-. nad! Oh Róza, mondjad az Istenért! mondjad végre, hogy ismét jó vagy hozzám! E' tónusnak a Róza szive, ellent nem állhatott. Lehajlott feléje, könnyes szemekkel néze reá. Édes Rózám!" elkezdé ő ismét, orczáját simogatván, és jobb karjával áltölelvén: „igen is, Róza, én ártatlan vagyok!" ,,Ártatlan ? kérdé Rehbergué; ,,ártatlan, Burkárd Úr? Düpüi Leányasszony." E' névre felugrék Róza. ,,Igen is!" felkiálta:,,ismerem az Urat! menjen az Úr! menjen !" A' féltékenység eggy pillantatban kióltá az egész élő szerelmet: mert nemde› nem éppen most látta-e, hogy megcsókolta a szajhát? Szeme lángolt a' harag miatt.,,Menjen az Úr!“ kiálta még eggyszer, azzal Lauter Tanácsnokhoz futa, megfogá annak ke-į zét, és mondá leirhatatlan keserűen: ,,En, e' férfiú jegyese vagyok. Men-> jen az Ür! az Úr olly ember, kit én megvetek!" Lajos felugrott's me. revedve állott.,,Jegyes?" igy kiál ta:,,tehát jegyes?" Keserüen és mérgesen nevetve erősen csóválá fejét. ,,Tehát folytatá és kezét homlokára tevé,,tehát jegyes?" Ezt csendesen's magában mondotta. Még eggy 66 |