Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

Némán heverének eggymás karjai között, 's az öröm könnyeivel, áztaták eggymást, s e szegény embereknek örömök most eggyszer érző szívekre talált a gazdagok között. Őszinte öröm-üvöltés emelkedék-fel, sőt némelly szemek könnyekkel is megtelének. ,,Muzsikások, húzzátok!" kiáltá az öreg Katonatiszt, 's kézen foga eggy fiatal Dámát. Abban a' pillantatban a' legszebb rondóban körülfogák a szerelmeseket és tánczolának. Végre azok ismét magokhoz tértek elragadtatásoknak első részegségéből. 'S nézd csak," kiáltá Lízi,,,melly gazdag vagyok!" A' pénz lábai előtt hevert, minthogy kezeit az ő jobb kincsének megölelelésére fordította, 's a' pénz kihúllt kötényéből. „Ime, ismét öszveszedé a' pénzt. Most már egészen boldogok vagyunk!"monda nevető szemekkel. „Ah melly melly igen hálálom ezt, Nagyságos Uraimék!" ,,Úgy tehát kétszere

¥

[ocr errors]

sen van rajtunk az Isten' áldása. mondá Ville. „Nézd Lízi!" ekkor eléhúzá zsebkendőjét 's kióldá a' csombókat. Örömtől reszkető kezei nem tarthaták a' Lajos' húsz aranyait 's lehullának azok a' Lízi' ölébe. „Nagy Isten! Ville! hol vetted ezt az aranyat?" „Attól az angyaltól, a kis kiváltott.“ Lízi nézte az aranyat, `s a háládatosságnak eggyik könyűje a másik után húldoga reá s megszentelé azt.

,,Nem megmondám, kiáltá az öreg Katonatiszt, midőn az aranyat meglátá, „hogy mi nyomorúlt zsobrákok vagyunk azon emberhez képest? Számláld-meg a' pénzedet Lízi! 's a' mi hijja van a' száz tallérnak, én kipótolom. Az az ember ne cselekedjen mindent csupa maga!"

,,Elég ez!" kiáltá Lízi: „elég, édes nagyságos Uram! csakhogy a mátkám itt van."-,,'S ezt is ő adta neked? csakugyan! mi semmik vagyunk. Ö adott neked mindent!"

[ocr errors]

,,Isten, Isten áldja-meg azért ezen emberi testbe öltözött angyalt!" kiáltá Lízi megfogván szerelmesének kezét Az egész társaság kiséré Lízit az allén le egészen a' canálisig. -Lízi még eggyszer nyájasan megbillenté a fejét Ville levette kalapját; azután megfogták eggymást, 's mint a villám haza röpültek, hogy megvigyék Szüléjiknek az ő teljes boldogságoknak örvendetes hirét.

[ocr errors]

Róza mit sem érte az egész dologból, noha a' nézőjáték őtet is. valamint a többit is, kik vele egygyütt az ablakban valának, egész a' könyhúllásig meghatá. Kérdezkedének a' közelébbi környülményekről, 's csak úgy közönségesen hallák válami embernek nemes tettét, a' nélkül hogy annak neve megneveztetett volna. Melly nemes szivü ember!" kiáltá Róza elragadtatva :,,én is megadom a magam fillérjét." Lementek az alléba, 's Lauter Tanácsnok áltadá a' Katonatisztnek az ő

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

adományokat a rény' tiszteletére. Ekkor az öreg Katonatiszt azt adá elejébe az öszvegyült társaságnak, hogy mihelyt e' párnak szabaditója megérkezik, innepeljék-meg a két szerelmesek' lakadalmát, de egész csendességben tegyék hozzá a' készületeket. Még csak azt se tudja-meg, hogy a Lízi szeretője itt van. Úgy tegyünk, mintha az ő nemes tette régen elfelejtetett volna, mint a' hogy sok nemes tettet el szoktak felejteni.,,Alón, édes Dámájim és Uraim!" mondá furcsa hangon:,,most eggyszer abban a' babonában, melJyet rénynek neveznek, egész fülig vagyunk. Nosza próbáljuk-meg eggyszer, lehet-e a'rény fördőben is mulatság tárgya.“ Mindnyájan tapsoltak, nevettek, tréfáltak, ezer tréfát igértek magoknak a' dologból, egész entheósszal vóltak e' kis történet eránt, elannyira, hogy talám még tiz katonát is kiváltottak volna, ha jelentették volna magokat.

Az öreg Katonatiszt kiálta: „Pah! most mondja valaki, hogy az ördög lakik a' fördőken! holott mi itt a' legújabb módivá tesszük a' rényt.“ Azzal a Szabóhoz futott, 's elhozá aficzkót, ki a' Lízi' karjai közt hevert, 's Amérikáról beszélt, 's a' maga sohajtásairól, végre pedig megszabadíttatásáról ama védangyal által, Lízi reállott, midőn hallotta, hogy a Mátkájának csak azért kell elmennie, hogy Szabaditóját megörvendeztesse. Az öreg triumphussal vezeté-fel a vőlegényt. Imhol van!" igy kiálta; 's mindenik leány bízatlanság nélkül elrejtette volna a' ficzkót éjjelre háló szobájában, olly nagy részt véve mindenik a dologban.

A' Kamarás Ur elutazott még azon a napon, a' mellyen Lajos ellovaglott. Megesküdt, hogy soha sem tészi többé lábát azon fördőbe, hol a' rény többet ér a Nemzetség- Laistromnál. A' Lízi' mátkája gyorsabb

« ElőzőTovább »