hogy mondja meg azon két Urak' nevét, most mingyárt, ebben a' pontban!" A Kamarás Ur ́megállott, felfúvá 's illegeté magát, de mind annyiszor ismét eszébe juta az eleven ördög a' lövésben. A' Lajos' származása felől még nem tudtak bizonyost. Ő csak Burkárdnak nevezé magát, mindazáltal azt hitték felőle, hogy nemes ember. Pénze láttatott azt bizonyitani, 's két ágyasai még erősbbé tevék a' bizonyitást. A' Kamarás Ur oldalaslag akara megmenekedni; reménylvén hogy Lajos polgári nemből való. „Kedves Ur," mondá mosolyogva,,kicsoda az Ur tulajdonképpen? mert csak ismerni kell kinek kinek a' maga emberét."— „Az itt eggyre megyen. Én ember vagyok. Én az Urtól nem kívánok egyebet, hanem csak azon két nevet, azután tánczoljon az Ur, vagy ha az én tanácsomat akarja követni, akassza-fel magát, ne hogy azt eggy becsületes atya kénszeritessék

cselekedni, kinek ártatlan leányát az Ur elcsábitja. A' neveket, Uram, a' ueveket!"

A' Kamarás Ur kétségkivül örömest megmondotta volna e' két neveket: de mindég csak a lövő eleven ördög volt a fejében, azért is egyedül csak ezzel foglalatoskodott az esze.,,Uram, nemes ember-e Kegyed?“ néminémű triumphussal kérdé ezt; mert éppen nem kételkedett rajta, hogy azt Lajos el nem halgatta volna, ha az volna. „De terengettét Kamarás Ur, mit tesz az itten? talán nem szóllhat az Ur eggy polgári rendből valóval sem? Nem, én nem vagyok nemes ember; de"

66

Ha nem nemes ember Kegyed “ mondá a' Kamarás Ur nyájas meghajtással,,,úgy nem szükséges az Urral megverekednem. Menjen hát az Ur pokolba!" Uram, hát ki akar megverekedni az Urral? uttsegéljen, szégyenlném az Ur ellen fegyverrel élni, ha csak legyezővel

nem; de" „Eggy szóval én nem verekedem-meg az Urral; sőt inkább be fogom adni az Urat. Uraim! az én becsületem szenved."- „Igen is!" felkiálta Lajos: „az nagyon is szenved, de“ —,,Én haza megyek, minthogy ez az ember megőrjült; de tetemes bosszút fogok rajta állni, Uram! Ha valamit kíván tőlem az Ur, tegyen panaszt. Mert megverekedni az Urral semmi esetre nem fogok: mivel az Ur nem nemes ember, az pedig nem az én hibám."— Enyém se."- „Igen helyesen, Kedvesem, az mind kettőnkre nézve szerencsétlenség. Adieu, kincsem !"

Ebben a pillantatban a' Kamarás Ur elébe lépe eggy öreg férjfiú, kézen fogá őtet, és mondá igen mély vastag hangon: „Kamarás Ur, feleljen e' fiatal embernek, vagy pedig... én nemes ember vagyok." Azzal kikapcsolá felső ruháját, 's eggy militáris ordót látának” a' kaputján. Az öreg reszketett már a korosság

miatt. A' Kamarás Ur előtt semminek latszott ezen ősz öreggel szembeszállni.,,Mit tartozik a' dolog az Urra? mindazáltal szolgálatjára vagyok az Urnak; mert nemes emberrel kiállani soha sem vonakodom."

,,Azt szeretem. Tehát bajt fog velem vivni, vagy pedig belyt állani ama fiatal embernek." Ezzel Burkárdhoz fordult. „Uram: nem tenne-e nékem eggy kis szolgálatot? Én öreg vagyok; senki tőlem rossz néven nem veheti, ha magam bajt nem vivok; ez a' kéz reszket már. Nem menne-e ki értem a' Kamarás Urral eggy pár pisztolra? akkor nem fog szenvedni a' becsülete, az Ur pedig az én képemben fog bajt vivni." A Kamarás Ur elhalványvdott, 's még inkább elhalványodott, midón Lajos, hogy ne láttasson az öreg' kérését egyenesen megvetni, más oldalról akará az öreget más gondolatra birni, mondván: „Ugyde kedves Ur, én agyon lövöm a Kamarás Urat."

Ez a bizonyossá tétel, olly hideg, olly bizonyos, olly héható hangon megfagylalá ijedtében a' Kamarás Urat.,,Felelek az Urnak, kincsem;" igy kiálta,,,hiszen tartozom azzal minden becsületes embernek, Kegyedet pedig igen becsületes embernek tartom, ifjú. Uracskám!"

„Én nem kivánok egyebet ez Urtól, csak két Katonatiszthez való adreszt, kik alatt eggy fiatal ember van, kinek mátkáját a' Kamarás Ur.“

„Azon két Urakat? igen szivesen. Az eggyik Generál ***, a' Kapitány pedig *** Ur." Lajos felirá a neveket. Mennyi pénzt kiván a'Kapitány a' legényért?". „Száz tallért." Hiszen az Ur háromszázat mondott ?" „Igen, az... az... annak.“ „Bizonyosan annak volt, hogy a szép leányt annál könnyebben reávehesse, hogy az Ur' kurvája legyen?" Uram, Kegyed"

وو

,Tovább Kamarás Ur! Kegyed a' Kapitánnyal alkuban van?" — „Igen