den Dámától a'ki előtte el a' szálába béméne, eggy nyájas tekintetet kapott. A társaság a szálában volt; Lajos már menni akart; midőn maga mellett eggy asszonyt veve-észre, a' ki öltözetére nézve, köz polgárné vólt, 's a' ki időről időre kötényével szemeit törölgeté. Tekintete félénk óhajtással függe eggy játszó asztalon a' szála' oldalában, melly mellett három igen gazdagan őltözött Urak ülének, mellettek pedig három nagy rakás arany. Lajos nézé oldalról titkon az asszonyt. Észrevevé annak a' játszóasztalra vetett tekinteteit; látá hogy eggyik az Urak közzűl, V*** Kamarás Ur, hasonlóúl időről időre az asszonyra tekintgete.

Végre felálla a' Kamarás Ur, közelite az ajtóhoz, 's mondá menet közben az asszonynak ;,,Határozzael Ked magát! holnap késő lessz!"

Ah, Isten irgalmazz!" sohajtá az asszony oly tónussal, melly La

66

josnak szivét felforgatá. Az asszony elméne az alléba; minden tizedik lépésre meg-megállt. Végre leüle a' canális mellett. Lajos utána nézett. ,,Itt ült ő," ekezdé az asszony keservesen sirva, 's kötényében elrejté ábrázatját; Lajos még zokogását is hallotta, a' mint a' fák közt közelebb jött. Közelebb méne ő is a' fák megett, de megálla a' szőkő kútnál; mert az asszony ismét visszajött.,,Mit sir Ked, édes anyókám?" kérdé tőle szelid hangon. Az aszszony rá nézett, sohajtott:,,Ah Istenem's el akart menni.,,Hallja-e, ama Kamarás Ur eggy szóval, Asszonyom! meglehet hogy segithetek Keden, ha bízalma vanh hozzám." Az asszony ismét megállt, reánézett még eggyszer, 's fejét csóválta mintha gondolkodna. „Anyókám, én becsületes ember vagyok: ha más valaki a' Kamarás Uron kivül segithet rajta, tehát legyen bizodalma hozzám.“ Az asszony mé

lyen sohajtott. ,,Ah nagyságos Uram, ha Istennek úgy tetszene, térden állva köszönném Nagyságodnak!"

Én nem vagyok nagyságos Ur, anyókám, hanem eggy jó ember; a'nevem Burkárd. Hallja anyókám, én elmegyek Keddel a házához; ott ráérünk csevegni." Elméne vele, 's az eggy házba és három grádicson fel eggy kis szobába vezété őtet, hol eggy férjfi ült varrogatva, és eggy szép leány a' ki arczát eltakará és síra,

A' szabó levevé sapkáját, midőn Lajos belépett, 's most feleségére majd Lajosra néze. „Ez a' Ked' férje anyó?" Az asszony inte. „Apó, eljöttem a' Ked' feleségével, 's ha lehet, segiteni fogok rajtok. No fijaim, mi bajotok? Kezdje-el Ked, Maiszter Uram! Engem Burkárdnak hivnak, hát Kedet?",,Valter Mesternek."- ,,No Valter Mester, kezdje Ked!"

,,Jéh, édes Istenem, mi szeren

tott.

csétlen emberek vagyunk Uram." Ekkor a leány még keservesebben kezde zokogni. Felemelé ábrázatját, 's Lajos eggy igen bájos és szűz rény' kecseivel teljes ábrázatot lá,,No Lízi," folytatá az atyja,,,hagyd-el a sápitást. Az sem neked sem neki semmit sem használ, nekünk pedig még csak keserűbbé teszed az életet. Lássa kedves Ur, imhol ez az eggyetlen eggy leányom van ne, felnevelem őtet, mint olly ember, a' ki arra sokat nem fordíthat, az Isten' félelmében, 's több efféle. No ő felnő, 's a' mint látja az Ur, hála Istennek, sima képe van és, no az igaz, hogy nem is hála Istennek! Ekkor eggy jó, csendes szép fiatal legény találkozik hozzá. Megismerkednek eggy becsü letes mulatságban a fogadóban, 's mint a fiatalság szokott, megszeretik eggymást, de egész becsülettel. Először eggy nyári estve itt terem az ajtó előtt, beszélgetnek, szorit

gatják eggymás kezét: 's Lízinek most eggy pántlikája, majd eggy kendője lett, a' mi nem az én erszényemből jött. Úgy ment minden, a' hogy menni szokott, mikor ifjú az ember, az tapad eggymásba mint a' bojtorján. Igy ment az én Lízimmel is. Nekem semmi szóm sem vólt ellene: mert midőn eggyszer morogtam, hozzám jöve az ifjú ember, 's jelenté nékem, hogy ő Lízit tisztességesen szereti. Mutata eggyszer'smind vagy harmincz forintot, a'mit már megtakargatott. Becsületesen 's takarékosan, gondolám magamban. 'S szavamat adám néki, hogy Lízi az övé lessz."

,,Azonban nyakunkra jön, Isten bocsásd bűnüm, az átkozott Amérikai háború. A' mi Urunk is népet külde oda. Ekkor felszedének éjtszaka nehány fiatal ficzkót a' falunkban, 's mikor reggel a' fogdosást jó formán észre vesszük, hát ott ül Ville is a' tanácsházban, 's mennie