Oldalképek
PDF
ePub

másik tisztnek, hogy Burkárd az élőfát középen ketté lőtte; 's még ez. nem volt elég, hanem még azután is zsiványnak kiáltozá őtet. Nem győzte ama Tiszt eléggé dicsérni, mennyire tudta a kardot forgatni és lőni.",,Nagy Isten!" felkiálta Róza, égre emelvén szomorú szemeit: „nem csak hivtelen, hanem még gyilkos is! oh nagy Isten! úgy tartom Hani! hogy annak a' fertelmes leánynak is megadták a' magáét!"-„Távol légyen Kisasszonyka! már megint eggyütt jár vele az alléban. Hiszen éppen azt nevette legjobban a Katonatiszt, hogy az a' leány ismét hálójába keritette őtet, úgy hogy azt hívnek 's ártatlannak tartja. Istenem, ez már az igazi gaz, daság. Teljességgel nem szégyenli a' dolgot. Hej ha ezt tudná becsületes öreg atyja!"

Minden szó, mellyet a' fecsegő szobaleány ejte, a' ki a' mint látszik maga módja szerint hallá's ma

gyarázá a' dolgot, megannyi tőr-döfés vala Róza' szivének. Igy dicsekedni önnön gyalázatjával, 's eggy illy szajhát az ő szemei előtt az alléban vezetgetni, ez eggy angyal' szivét is engesztelhetlenül megsértette volna. Hirtelen elfordúla a' szobaleánytól, maga szobájába méne, ́eggy székre veté magát, béfedé kezével szemeit; azután eggyszerre felálla.,,Nem!" kiálta fenszóval: „ha évekig térdepelnél is, és én eggy szóval, eggy nyájas tekintettel meg-. menthetném éltedet: térdepelj útálatos ember! térdepelj, én pedig nevetni foglak!" úgy álla ott, mintha Lajos előtte térdepelt volna, és fenyegetődzék öklével azon hely felé. Eggyszerre hirtelen a szivéhez kapott, mintha ott fájdalmat érzene. Azután sirt, jajgatott, 's érzé haragjának közepette is, hogy a' méltatlant még szereti.,,Ah, csak elmenne innen! csak innen! csak ezeknek hálójikból, áh Istenem! ezen kimond

[ocr errors]

hatlan útálatra méltó creatúráknak hálójikból! Ezek csábitották - el; mert ő nem volt illyen; ő“ abban a' pillantatban eszébe juta a' Brunszvik mellett lévő fogadóban volt leány, Luize, és a' Bér Tanácsnokné szobaleánya: „,ő csak olly útálatos, mint azok a' szajhák; ́s ki tudja, ha nem ó csábitotta-e el a leányt!" Szégyenlte, hogy Rehbergné és a' leánya tudták, hogy ó valaha olly szoros ismeretségben élhetett eggy illy gyalázatos emberrel. Örömmel hágott a' kocsiba; mert az elvitte legalább eggy olly embernek szomszédságából, kinek gyalázatja az ő érzeményeiben büntetődött.

Lajos azonban tárgya leve az egész fördői társaság' ujságkivánásának. Eggy huszoneggy esztendős fiatal ember, a' ki két ágyast tart, úgy lovagol mint eggy báb, úgy forgatja a kardot 's pisztolt, mint az ördög, két nagy nevető szemekkel, egésséget sugárzó tekintettel, olly

[ocr errors]

testtel mellynek formájába Antinousz és Herkulesz öszveömlének olly köntösben, millyet akkor csak némelly gyermekek viselének, még a' Dámákra nézve is nevezetes tárgy vala. De a két húgocskának éppen semmi örömök sem vala ezen adományokban, kivált pedig az ő vitézségében; mert a bajvivásról tett relátziótól fogva eggy ifjú Ur sem merészlé többé a két leányt még csak megszóllitani is. Házok olly szűz lett azólta, mint a' Veszta' temploma. Azt javaslák tehát Lajosnak, hogy menjen-el tőlök, mivel az ő eggyütt lakások gyanút kezd támasztani. Lajos elhordatá a' holmijét Jánossal, ki az előtt való nap megérkezett: 's a' Kisasszonykák hálát adának Istennek, hogy drága Védjektől megmenekedének. Lajos csakugyan vett némelly híreket Rehbergné felől. Kémlelt 's tudakozódott ; elég hozzá hogy itt vólt: Lajos megmaradt, és mindég szaladgált, hogy

végre felnyomozza szeretett, szökevény Rózáját. A' Dámák szánák a szép vadonczot; le-leülének mellé a lóczára, 's ha véle beszédbe elegyedtek, még inkább elbámúltak a' szép ifjúnak képmutatásán, a' ki két ágyast tartott, azonban úgy beszélt mint eggy morális könyv. „Olly tisz tesen, olly jámborúl beszéll; az ember meg merne rajta esküdni, hogy a' szerelmet nem is ismeri !" Némellyek még óhajták is titkon, hogy vajha ő volna az, a' ki által azt megismerné. A szép vadoncznak nevezék őtet. A férjfiak keresték ismeretségét, de megcsalatkoztak benne.

Ő hideg és udvaris volt erántok, nem kerülte őket; de nékik nem vala bátorságok bizakodással lenni hozzá.

Két nappal Róza' elmente után nagy bál vólt. A társaság gyülekezett Lajos az ajtónál állt a szokott helyén, és óhajtozva néze elébe minden fejérszemélynek, 's min

[ocr errors]
« ElőzőTovább »