Oldalképek
PDF
ePub

zéseiben, ha nem mer bajt vivni," mondá az öreg.

,,Ugyde kedves Ur! hogyhogy lehetne ezt becsületbéli dolognak mondani? Azonban, Isten' nevébe! Tehát én kivetettem a' Kegyeď fiját a' házból, minthogy eggy igen becsületes dologban foglalatoskodott. Különös beszédmód!"

mondá nevetve.,, 'S ugyan mit, édes

Istenem! mit változott volna azzal á' dolog, ha én az Urat agyon szúrtam, vagy agyon lőttem volna? Én el nem láthatom, a' cselekedet a' mellett is ugyan az maradt vólna, 's az Ur ez által nem jött volna be az ajtón."

[ocr errors]

„Igaza van az Urnak!" kiáltá az ifjú ember: „annak idejében folytatni fogjuk ezt a beszélgetést. „Igaza van az Urnak!" kiálták mindnyájan nevetve, és elmenének. Lajos eggy lóczára üle, 's az elmenőket bámúlá. Fél óra mulya oda jöve eggy gyermek, eggy czédulát hozván néki. Lajos olvasá: „Eggy valaki kiván

az Urral igen sürgető dologban beszélni. Kövesse az Ur ezt a gyermeket." Lajos méne a' gyermek után. Ő Rózáról gondolkozott. A' fiú eggy gazba vezeté. Itt találá újonnan az ifjú emberek' társaságát. A mint oda érkezék, eggyik eggy kardot nyoma a kezébe. „Mit csináljak én ezzel?" kérdé éppen, a' midón a' megsértetett ifjú *** kivont karddal reárohant, „Védd magadat gazember!" „Utonálló!" kiálta Lajos, és nem telt belé öt minúta, hogy megfosztá fegyverétől az ifjú embert.,,Nyomorúlt útonálló!" kiáltá még eggyszer. A' Nézök csudálkozva súgának öszve. Eggy Katonatiszt fenszóval mondá: „Soha sem láttam még nagyobb hidegséggel és ügyességgel harczolni. Az ördög sem vivhatna-meg külömbül.“ — „Utonálló!“ kiáltá harmadikszor Lajos: ́„ki akadályozna-meg már most, hogy megfogjalak, és drabantok' kezébe adjalak?“ ,,Drabantok' kezébe?

[ocr errors]

miért?" kérdé a' Katonatiszt. „Miért?" mondá Lajos hevesen; „nemde nem kénszeritett-e engemet ez a' nyomorúlt, hogy gyilkolásra indúljak? Ha kevésbbé tudnék harczolni, kimélhettem volna-e annyira, a' hogy kiméltem? Melly gyalázattal teljesnek kell a'te életednek lenni, hogy azt eggy kardnak hegyire teszed!" Szemei útálattal 's haraggal teljesen szikráztak e' szavakra.

„Ugyde Uram!" kiáltá a' Katonatiszt: „hiszen az Ur ismét verekedésre ingerli őtet! hallgassou hát már! Uttsegéljen! az Ur különös ember! úgy harczol mint az ördög, úgy beszéll mintha duellum nélkül nem élhetne, azonban pedig a' bajvivást útonállásnak tartja! -Mit? hátha az Urat pisztolra hivná-ki, mit használ az Úrnak a kardforgatás?" „Ez a gyáva, pisztolra?" mondá Lajos útálattal. ,,Igen is!" kiáltá az ifjú a' ki a valóság szózatjától minteggy öszvezúzva állt ottan:

[ocr errors]

,,igen is!" ezt kiáltá,,'s ha még tiz éltet elvesztenék is, mind feláldozom ezen ember ellen. Mert eltürjem-e, hogy igy legyek itt gyalázattal megterhelve? Kérem az Urat... mondjon a' mit tetszik... az Ur megkimélt engemet; imhol a' pisztolok

kérem az Urat." Lajos elvevé az eggyik pisztolt, 's monda keserüen nevető ábrázzal: „Oh Istenem! még sem elég? 's ha te engemet arra kénszerithetnél, úgy bizonyos gyilkosságra kénszeritesz. Nézd ama fát!" azzal eggy fiatal ingó fácskára mutatott: Czélzott, lőtt, 's a' fácska a' golyóbistól középben, mint valami szalmaszár öszvezúzatott. A' Katonatiszt magasan felugrott:-,,Láncz terengettét *** Öcsécském! hagyj békét. Ez az ember a' gyepre tesz." Az ifjú *** öszvehúzá szemöldökét, de azonban nem mere ezzel az emberrel pisztolra kimenni, 's halgata. Lajos ott állt eggy pillantatig; azután mondá: „A' ti becsületek gyil

[ocr errors]

jóltétel. Isten

kosság, az enyém veletek!" Lassan méne-vissza az úton a' fördő felé. A' tisztes társaság, kivált pedig a' Katonatiszt, nem állhatá-meg, hogy e' különös fiatal embernek magaviselését ne csudálja, 's eggy óra mulva a' Düpüik miatt tett bajvivásról való relátzió is elterjede az egész alléban. Minekelőtte Róza elment volna mert eggy kis útazást tett a' vele lévőkkel haza hozá még a szobaleány annak a’hírét nagy nyelvességgel, mellyet Róza döbögő szivvel's nedves szemekkel halgatott.

[ocr errors]

Igen, csak gondolja-meg. Megfogadta a' gyönyörű Mamzellt ágyasának, azonban haza megy véletlen, ott leli *** Urat 's kivéti a' házból. No osztán bajt vivtak karddal és pisztollal; 's ha *** Ur eggy fa megé nem bútt volna, tehát Burkárd Ur agyon lőtte volna őtet. Az a'szép súgár, arany paszományos Katonatiszt is ott vólt: és azt mondta eggy

« ElőzőTovább »