olly hirtelen forditá fejét a' kocsi ablakhoz, hogy a' főkötője mindég leesett. Szegény leány! Lajos nem jött, mert ő még csendesen ült megbabonázott fogadójában, midőn már Róza két óráig is nézgélte 's szidta is őtet.

Sétálni ment, holott tudta hogy Róza ott van, és nyólcz órakor menni fog! 's ó akkor sétálni megy? már ez szörnyűség volt. Nem, bizonyosan valami esett rajta. Valami szerencsétlenség? Isten őrizzen! eggyik gondolat szomorúvá tette, a' másik bosszússá. Azonban Lajos röpüle utánna M*** felé. Megérkezék a Sasnál.,,Elmentek-e már ama fejérszemélyek?" ,, Nyolcz órakor!" „Hová?“ ,,A' közelebbi státzióra vivő úton. Az eggyik Kisaszszony kérdezősködött az Úr felől!" Micsoda? kérdezősködött ?“

,,Igen is, várta az Urat."-,,Lehetetlen! Ki volt az a' Kisasszony?" Bizony már azt nem tudom ; de

دوو

Rózának hívták; annyit tudok.",,Igen jól van! Előre János!" - Sebesen nyargala az ország úton a közelébbi státzióig. Éppen azok a kérdések, éppen azok a feleletek ; csakhogy a fogadós nem tudta, hogy hova mentek; mert itt lovak várakoztak utánok, 's odább mentek, a' nélkül hogy a helyet nevezték vol

na, a' hová szándékoztak. Lajos odább sietett: most rá akadt a Róza nyomára, majd elveszté azt; végre kétségbe esett felőle, hogy reátaláljon, és ismét visszaméné fáradtan 's tikkadtan a' közelebb elhagyott státzióra. — A' B*** ben volt két fejérszemélyt itt találta. Ezek közelebbről tudakozódának az ő szerencsétlensége iránt. Lajos előadá azt.,,De teljességgel nem tudja az Úr, hova szándékoztak azon fejérszemélyek?" ,,Valami fördőbe, de Isten tudja, mellyikbe." -,,Az nem lehet más, hanem Pirmont. Az Úr lovai elfáradtak: ha nincs alkal-.

matlanságára társaságunk, tehát jőjjön velünk a kocsiban. Mi is oda megyünk, a' lovait pedig hozassa utánnunk az Úr.“

9

Lajos két kézzel fogadá az ajánlást, Estve felé elméne a' leányokkal. Még eggy éjtszaka háltak-meg, 's végre elérék Pirmontot. Út közben igyekezék a két leány Lajosnak nyugtalanságát elszélleszteni elnevetni és eldallani. Hijába! az ő nyugtalansága megmaradt. Közel Pirmonthoz tanácsot tartának a' Dámák, millyen képestségben menjenek-bé Lajossal Pirmontba. — „Burkárd Úr! legyen nekünk bátyánk! Eggy szállást veszünk, 's igy eggyszersmind védünk is leszen az Urban!" Lajos megeggyeze, 's még azon estve, hogy megérkezének, ott vala nevök a' förödő vendégek' Laistromán: „Ma érkezék Burkárd Ur és két Düpüi Leányasszonyok Ellbergről; 's szálltak az arany fához."

Burkárd azonnal végig futá szik

rázó szemekkel a' förödők' lisztáját. Róza nem vala rajta, sem Rehbergné. Két húgai új reményt támasztának benne, hogy Rehbergné vagy ezután fog még érkezni, vagy pedig más név alatt már ott van. Az utólsó csakugyan igaz vólt. Lauter Tanácsnokné, az ifjú Tanácsnok anyja, eleibe méne Rehbergnének azon a' státzion, mellyen őket Lajos eltévesztette, és magával elvivé, azért is mind az öten e' név alatt irattak-bé: Lauter Tanácsnokné és Familiája. Rózának teljes. séggel nem tűnék szemébe, hogy az öreg Tanácsnokné őtet olly különösen szemügyre vevé; nem vette észre, hogy őtet az ifjú Tanácsnok Pirmontban olly sokat jelentő komplimenttel fogadá azon háznak ajtajában, mellyben lakni fognának; nem látá, hogy ő vala Istenasszonya az innepi nagy vacsorának, mellyet a' Tanácsnok készittete. Neki Lajos volt a fejébe; csak azon gon

dolkozott, ha eljön-e ő is Pirmontba, 's feltalálja-e őtet. Mikor a Tanácsnok ő vele az ablakban állt, kezét a magáéban tartá, reája mosolyga, Róza pedig tűrve állt mint a bárány, kezét vissza nem húzá, neki minden nyájas tekintetét éppen olly nyájasan visszonozá, mindenre a' mit a Tanácsnok beszélt igent monda; a két anyák öszvedugták fejeiket, mosolyogtak és suttogtak, pedig a szegény Róza rendesen semmit sem hallott abból, a' mit a` Tanácsnok beszélt. Szeme, füle, gondolatja az útszán vala, 's a' Lajos szavát és termetét lesé. Minden czeremónia nélkül kikapá nénje' kezéből a' förödők' lisztáját, midőn meghallá, hogy azon minden Pirmontban lévő idegenek fel vannak irva, szorongva olvasá végig a' lisztát, és nem találá rajta Lajost. Másnap reggel ott lelé: „Burkárd Lajos Ellbergről." Egész arcza elpirúlt. „Két Düpüi Leányasszony!" Ez szemébe