vagy ha felébrednek a' Dámák, tehát halál' fija az Úr." ‚A Dámák?“ mondá Lajos; „nem, nékik aludniok kell."

Róza jutott eszébe. Éppen ismét kérni akará a' fogadóst, hogy csak eggy csepp helyet adjon néki a vendégszobában, a' milly drágán akarja; de az ajtó már bé vala zárva, minden csendes, zörgetni pedig nem mert, ne hogy Rózát álmában megháborítsa. Eggy csézának a' hágcsójára üle, melly az udvaron állt, 's fel néze az ablakra, a hol talám Róza alhatott. A' csend, a' nagy bágyadtság, az éjjeli levegő lassanként elaltaták emett fántáziáját. Szemei béhúllának. Felhága a' csé zába, maga elébe voná a' gardine-t, a' szegletbe támasztá fejét eggy durva selyem párnára, 's erősen elhatározá magában, hogy reggel beszéll Rózával, akármibe kerül is. Ezen édes álmodozások között, mit fog mondani, hogy fogja Rózát megin

ditani, hogy fogja őtet kérni, Róza pedig hogy fog végre őnéki nyakába esni, 's vele Ellbergre visszatérni, keményen elaluvék. Harminczhat órát ébren tölteni, húsz mértföldet lovagolni; ez a legébrebb embert is gözűvé tette volna. Úgy aludt, hogy a' legkeményebb mennydörgés sem ébresztette volna fel; annyival kevésbbé ébredt hát, fel, midőn tizenkét óra tájban eggy posztilion ezen énekkel: Ébredjél-fel és énekelj oh én szivem, mellyet az inkább mormolt mint énekelt, és lovaival tartott dialógusával, két posta lovait az istállóból kihozá, azokat éppen ozon cséza eleibe, mellyen Lajos aluyék, béfogá, a' kaput kinyitá, és a csézával's Lajossal a' mély homokban esendesen elhajta.

Tudnillik eggy útast hozott ide ez a' posztilion a' közelebbi posta státzióról, és éjjel ismét viszszament, éppen oda, a' honnan Lajos jött volna. Soha se volt két ember

közelebb eggymáshoz, mint Lajos és a' posztilion, hogy eggymás felől olly keveset tudott volna. A' posztilion vivé Lajost, a' nélkül hogy tudná, 's Lajost is vitték, a' nélkül hogy tudná, A' posztilion ellantolá a' homokban az ő két mértföldjét, béhajtá csézáját Lajossal eggyütt a' posta udvarra, kifogá a' lovakat, 's ott hagyá Lajost, a'nélkül hogy legkisebbet is tudna róla. Öt óra tájon felébrede Lajos. Első tekintete is jobb kézre esék fel az ablak felé. Az ablak eltünt; fák voltak ottan. A másik oldalra nézett, 's ott állt pontban a ház; nem tudá, hogy jutott a' másik oldalra; azonban a' dolgot tévedésnek gondolá. Eggy ugrással a` házba térmett.,,Fel vannak-e már a' fejérszemélyek ?“ ,,Éppen most költek-fel."- ,,Mellyik szobában?" Numero 8," Fehröpüle a' garádicson. Itt van!" kopogtata.,,Szabad!" Bényita reszketve.

66

Mint elbámúla, midőn két ig en

szép, de egészen idegen arczot láta, mindkettőt maga felé fordulva. Két leányok valának ezek, 's éppen őltözködtek. Lajos meghajtá magát. ,,Engedelmet kérek, megtévedtem!" Ismét béhúzá az ajtót. Kopogtata eggy másik ajtón; az bé vala zárva. Eggyikből eggy férjfiúi nyers hang kiálta eleibe:,,Mit tetszik?" 's ő béhúzá az ajtót. Odébb kereskedők pakoltak. Szóval, eggyik szobában sem vala Róza. Leméue tehát. „De ugyan hol vannak azon fejérszemélyek, kik tegnap érkeztek ?" — „A' Α' Numero 8-ban." Nem azt mondom, hanem ama négy fejérszemélyt." ,Itt eggyik sem volt száll,,Négy fejérszemély ama ve,,Tegnap négy órakor elmentek." ,,Istenem, hiszen még tegnap tiz órakor láttam a'kocsit!" ,,Az lehetetlen." ,,Micsoda? meg akarja hazudtolni érzékeimet?" A' czivódás heves lett. Lajos állitotta; a' fogadós tagadta!

va

.66

res kocsiban?"

Azonban ott terme János a' Lovász. ,,Ej, jó reggelt Burkárd Úr! visszajött már? a' lovak megpihentek.". „Honnan jön Ked János?" Éppen abrakoltam."—,,Jó, nem hallott semmit Gellner Kisasszony felől? múlt éjjel itt háltak."— ,,Itt? nem; hiszen innen még tegnap estve elmentek." ,,Honnan tudja Ked?" Hiszen maga az Úr mondta." En? Ked holond, hiszen én nem is láttam Kedet." -,,Burkárd Úr!" •,,János Úr!" ,,Én még józan vagyok."- Én is. Eggy szóval, hova mentek ók, azt akarom tudni. A' kocsi itt volt tegnap tíz órakor.“ · „Higyje-el Burkárd Úr, hogy tegnap hét órától fogva ki nem mentem a kapun." ,,Ked? Ember, fel ne bosszants! hiszen magam is csak tegnap tiz órakor értem ide. Hiszen te B*** ben maradtál." ,,Istenem, Burkárd Úr, hiszen ez B***“ Ez B***?“ A' fogadós, a' fogadósné és a szolgálók