Oh az Istenért! mondja meg, jegyes ?" Irtóztató tekintettel mereszté-el szemeit. Reszketett, hogy fogainak vaczogások hallató vólt. „Lajos!" kiáltá az atyja, „légy férjfi! Fijam egészen elrémítesz. Légy férjfi!" ,,Lovakat!" kiálta Lajos; ,,lovakat! nyergeljetek! az Istenért! hol van ő?" ,,Istenem, Lajos!“ kiálta Zéburgné. Az anyja karjai közzé esett: „Kedves édes fijam csendesen !" ,,Lovakat! lovakat! lovakat!" kiáltá ő az ablakon ki. ,,Jegyes? kié? oh Istenem !" Az udvarra ugrott. „Lovakat!" kiálta rémitően. Az atyja utána jöve. ,,Édes fijam! tégy csendesen! lovagolj! Imhol van pénz; irj nékem az Istenért. Én utánnad megyek. Róza a' tiéd lessz. Lajos! eggy ősz öreg, az atyád kér, légy vigyázó. Róza fördőbe megyen." ,,Hová ?" ,.Szerencsétlenségre elfeledték megirni. Eredj elébb Brunszvikba. Fogjatok-be a' szekerbe! Én is veled

megyek, kedves fijam!"- Lajos kezét nyújtá az atyjának. -,,Atyám! légy nyugodt! Meg fogom néki mondani, hogy szeretem, hogy nála nél kül boldog nem lehetek; 's ha meg nem halgat, akkor visszajövök, hogy karjaid között meghaljak. Hadd menjek magam. Nekem sietnem kell; te akadályomra lennél!“ Ezzel atyjának mejjére omlék, azután felüle a lóra, és röpüle a' Brunszvik felé vivő úton olly sebesen, hogy a' lovássza alig érkezett utánna. Az inas semmi egyéb szót nem halla tőle út közben, csak időről időre e' felkiáltást:,,Róza!" A' Rehbergné háza előtt leugrék a' lóról. Még az előtt való nap elmentek.,,Hová?" azt nem tudta az öreg szolgáló, a' ki a' házat őrzötte.,,Ki vitte őket?" Ez 's ez kocsis." 'S lakik ?"

Amott." Oda méne. Itt megtudá azon éjjeli szállást, a' hol Róza és Rehbergné leányostól eggyütt a' múlt éjjet töltötték. Egyebet nem tudott

*

a' kocsis, hanem hogy ott posta-lovakat vettek. - Lajos kéntelen vala még eggynehány órát Brunszvikban tölteni; mert a' lovász nem akart a' kifáradt lovakkal tovább menni. Estve felé elindúla Róza után a' nyomon. Reggel a' Róza' első éjji kvártélyára ére Lajos. ,,Hova mentek ?",,A' közelebbi státzióra." Lajos ott üle, az órát nézé, 's nem hitte hogy jár, szidta a' lovászt, 's annak késedelmességét. Délutáni két óra felé ismét előre vágtattak. Itt ebédelt Róza, amott kávézott. ,,Kedves Jánosom! még eggy státziót, azután alhatik Ked, a' mennyit akar.“ - „Kedves Burkárd Úr, a' lovak!" ,,Ej, elgyőznek még eggy státziót. Ök éjjel útaznak ; éltem függ tőle, hogy utól érjem." A' lovak előhozattak! eggyik sánta volt, a' másik elereszté füleit. „Ezekkel a' lovakkal nem megy Burkárd Úr!-Vegyen inkább posta lovakat!" Eggy sem vala otthon.

Nem érkeztek még vissza. Végre találkozék eggy ember, a' ki felválalá hogy e' siető Úrfit lóháton a' közelebbi státzióra elviszi; János majd utánna mehet.

Lajos felült 's ment. Négy ló és eggy posztilion jöve reá szemközt. „Jó Sógor, nem négy fejérszemélyt vitt-e Ked?"— „Igen is." — -,,Ho

va ?" tak?"

**ba.“

-,,A'Sashoz."

radnak éjtszakára?“ is feküdtek."

„Ho

Hova száll

,,'S ott ma,,Azolta le ,,Lajos lovaglott, hogy szintúgy porzott, igérte; hogy megfizet érte. Végre elére a várasba, 's a' sashoz is. Leszálla, megfizete a' lovakért, 's béméne a' sasba, mel lyet éppen bé akarának zárni. „Jött ide négy fejérszemély?" ,,Igen is." Oh, az Istenért; vallyon ók-e?" ,,Igen, de kik ?“ — „Oh ók. Ez az ő kocsijok. Ugyan jó ember, hol vannak ők?" ja már pehely közt.“ szándékoznak elmenni ?"

,,Eggy órá

Mikor

,,Hol

nap nyólcz órakor." ,,Adjon az Ur nekem eggy szobát.“ ,,Abból semmi sincs; a' ház dugva yan."Csak eggy széket, mellyen ez éjjel ülhessek." ,,Semmi sincs belőle; az egész vendég szoba tele van. Menjen a Szarvashoz vagy a' Hattyúhoz: még ott van hely.". -,,Nem, nekem itt kell maradnom, itt fogok maradni!“ mondá Lajos, és bé akara tolódni a' fogadós mellett az ajtón.

.,Úgy-e?" monda a' fogadós, eggy erős izmos ember, 's azonkivül Posta fel vigyázó:,,szeretném látni!" Azzal általfogá Lajost 's kitevé az udvar' közepére, bécsuká az udvarra nyiló házajtót, Lajost pedig ott hagyá a' szemetdomb' közepén. Lajos zörgetni kezde. A'fogadós kinyitá az ajtót: „Uram, ha felébreszti vendégeimet, nézzen a' vállaira! Az én házam tele van! Ha ez volna eggyetlen vendégfogadó a' várasban, úgy kéntelen volnék befogadni az Urat. Menjen az Úr, azt javaslom,