de csak az vólt biz abban. Zokogott, kezeit törte, és önnmagát szidta. ,,,Lajos!" kiáltá százszor is. — Az után az iró-asztalhoz röpűle, és ira néki; Kár hogy nincs meg, a' mit irt. Az eggy zagyva vólt szemrehányásokból, kérésekből, átkokból. . gúnyolásból, gyengédségből, méregből, szerelemből és gyülölségből. Ismét öszveszaggatá azt, a' pennát az asztalba veré, 's a' három újjà csupa tenta lett. Mihelyt valaki jött, minden ruhástól az ágyba veté magát, 's azt mondá hogy halálos beteg, meg is abban a' pillantatban felugrott, az asztalhoz röpűle, eldugá a' levelet, 's azt mondá, hogy eggy kicsit magányosan akarna a' várkertbe menni. ,,Neked nincs eszed, Róza," mondá Rehbergné; hiszen úgy esik, mintha az ég leakarna szakadni!" Arra elkezde Róza keservesen sirni, és azt mondá, hogy Zéburgné nénje beteg; neki Ellbergre kell mennie.,,Hiszen Zéburgné Néni levelet irt; ma vet

tük a' levelét. Mi bajod neked, Róza ?« ,,Ah, én szegény szerencsétlen leány!" kiálta Róza; azonban hirtelen eszébe jutott, hogy még valami volt a' levél' szélire irva. A' szobájába futa, és olvasá, a' mit már tizszer is olvasott.-Eggy szóval a barátnéja Rózát ma bohónak mondta, Róza meg veszekedett, sírt, szemeit leszegezte, végre pedig kéré barátnéját, hogy oda-le mentse-ki, mivel a feje faj, le kell feküdnie. — Leszállott a főkötő, le a' ruha, a` kötőlék kibomlott, 's a' hálóruhát felvévén, sz ágyba feküdt Róza, és minekelőtte még igazán megkérdhetné a barátnéja: „,,De ugyan mi bajod Róza ?" Róza már egész erejéből hortyogott.

Alig méne-el a' barátnéja, azonnal ismét a szegény levélnek esett, és csakugyan akadt benne eggy környülmény, mellyet Róza az előtt észre nem vett. A' leány, a' kit Lajos szeretett, még csak tizennégy

esztendős vólt. Ismét egész köntösben volt Róza, éppen olly hirtelen, mint az elébb hálóruhában, és Nénjéhez leröpült.,,Hiszen ihon van ne!" monda Rehbergné.,,Valóban, Mami, én nem foghatom-meg. Még ebben a pillantatban levetkezve volt ágyá ban." Rózát examinálák; ó menté magát, a' hogy tudá. Némelly beszélgetések után, mellyeket Róza a' házasságra csavart, kérdé félelmesen:,,Kedves Néném, férjhez mehet-e a' leány tizennégy esztendős korában?" „Hát minek az?" Csak kérdem." ,,Úgy tartom hogy nem. Ti még tizennyolcz esztendős korotokban is gyermekek vagytok; tizennégy korotokban pedig bábu kell kezetekbe." -,,Igen; de hátha előadná magát ez az eset?"-,,Nem, legalább tizenöt esztendősnek kell lenni a' leánynak. Hogy jössz e' kérdésre?"

Arra Róza nem felelt, és most ismét főfájása volt, 's ismét feküdni

akart.- Ment, egész örömmel azon, hogy a leányok csak tizenöt esztendős korokban mehetnek férjhez. Rehbergné Nénje menni hagyá őtet, leüle és íra Zéburgnéhoz. Eggy ifju, igen jeles férjfiú, Lauter nevű, megismeré Rózát a' Rehbergné` házában. Róza tetszett néki 's feleségének óhajtá. Azonban az ő szerelme inkább nyugodt hajlandóság volt, mint szenvedelem, azért is Lauter Tanácsnok Úrelőször anyjához folyamodott, a' kitől függött, és kéré eggyezését, hogy kezét Rózának ajánlja. anyja ira Rehbergnének, és kéré őtet, hogy ha fijának szándéka nincs ellenére, látogassa-meg őtet a' Pirmonti fördőben, hol a' fijával múlat, hogy ott Rózát elébb megismérje, de Rózának a felől még semmit se szóljon, hogy hadd lássa-meg elébb, ha van-e az ő fijához hajlandósága. Rehbergnének a' dolog ellen semmi szava sem volt: az ifjú deli termetű volt, nem éppen szegény, okos és jeles

Az

ember. Róza is az ó udvariságáért igeu jónak mutatta eránta magát. Lajossal, a' Zéburgné' levele szerint, mindennek vége szakadt. Megirá tehát Rehbergné Zéburgnénak, hogy ő Rózával fördőbe megyen, és Róza a' mint van úgy fog visszatérni onnan mint Lauter Tanácsnok Ür' jegyese.

A' levél azon a' napon érkezékmeg Ellbergre, mellyen Róza Rehbergnével Brunszvikból elútazett. Róza örömest útazott; mert Rehbergné azt igéré néki, hogy vissza menet Ellbergre fog menni Zéburgnéhoz. Róza ezen ígérettel a' pokolba is elment volna. Éppen Burkárdéknál vólt Zéburgné, midőn a' levél elérkezett. Feltöré azt. Lajos, a' ki a' felülirást megnézé, egészen közömbös maradt. — - „Róza," elkezdé Zéburgné, és ismét a' levélbe néze Lajos figyelmezett :

Róza

a

mint... Rehbergné irja, jegyes!" Lajos előre ugrék eggy lépéssel. ,,Jegyes?" kiálta rémitően.,,Jegyes?