Oldalképek
PDF
ePub

álliták a korcsmákon és a' kávé viziteken a' várasban, hogy a megvilágosodás a' köznépnek teljességgel semmit sem használ; mert a' kereskedők sem kávét, sem kitákat nem rakának-le többé Ellbergen, és minden Ellbergi pöröknek a' várassal végök szakadt. Azonban az Ellbergiek, a' várasiaknak minden gyalázásaik mellett is boldogok valának megvilágosodásokban, és háboritatlan üllék innepjeiket, jóllehet azokat a Szuperintendens Úr pogányi bálványozásnak mondta, és az öreg Burkárd Urat szinte név szerént a Kathedrából Antikrisztusnak kiáltotta. Délután Gellner Rektor eggy olly társaságban vala, mellyben a' Burkárd' intézeteit a' prédikátzió' alkalma szerént rostálgaták. Sokáig csendesen halgatott az öreg. Végre felpattant:,,Becsületes emberek vagytok-é ti? de majd megmondom én néktek, hol a' bökkenő." Ekkor elkezdé egész iskolai tűzzel lelkis

méretökre beszélni, és a' Burkárd' jámborságát, emberszeretetét, 's az ó fösvénységöket 's rágalom vágyjokat világosan kifejtegeté, és egész hidegséggel mondá a' puszta falaknak görög szitkokkal elegyes intéseit.

Burkárd mosolygá a' jámbor Férjfiú hevét.,,Ők hagynak minket munkálkodni, kedves Rektor Úr! mi pedig hagyjuk őket beszélni, igy mind két részről jól megy a' dolog." -,,Nem, nem," kiálta ő:,,facinus indignum! Ök nem tudnak egyebet, csak azt bepiszkolni, a' mit emberséges emberek tesznek! Dii immortales, quis me horror perfudit! Emberek-é ezek, kik eggy vidám arczot sem láthatnak, hogy eggyszersmind kisértetbe ne essenek, rossz lelkisméretöknek körmét beléje akasztani? Sed perge, perge ut facis ; et ego? dicam mehercule, ut sentio! Egészen meg, vagyok változva, kedves Burkárd Úr! mennyivel hasznosabb Kegyed még én nálamnál is! 'S ezek

az embertelenek bé akarják mocskolni a Kegyed' emlékezetét, et te, servandum ad immortalitatem, quantum in nobis esset, putabam. Megérdemli az Úr! igen is azt érdemli; tisztelet oszlopokat 's polgárkoszorúkat. Kegyed eggy lábújjáról az egész embert ismeri. Feláldozza birtokát hogy embereket boldogitson; ezek pedig megtagadnának eggy oboluszt a szegénytől, ha szinte az a' szegénynek alvilági fuvarja lenne is. Az Úr csupa szánakozás, ha szerencsétlent lát; ezek pedig? ha eggy nyomorúltat látnak, ollyak mintha a' Gorgonéra tekintettek volna ; olly kőkemények! Az Úr, mint eggy má sodik Apollon, nyájasbb erkölcsökre oktatja az embereket. Ugyan mondja meg nékem Burkárd Űr! hogyhogy lehetett görög nyelv nél kül illy humán? kétségkivül kellett ifjúságában az Úrnak valamit űznie?“

[ocr errors]
[ocr errors]

Ezen utolsó kifejezés megmutatá, melly tiszta szivből származott az

öregnek dicsérete; de ha valaki érdemlé e' dicséretet, tehát Burkárd vala az. Az ő faluja kevés évek mulva a' boldogságnak, az ártatlan és nyájas erkölcsöknek hazája lett; és az útazók nem kevésbbé bámultak az odavaló asszonyoknak és leányoknak szépségöken, mint azonoknak ártatlanságokon 's szüzességöken.

Azonban mig mind e' változtatások apránként Ellbergen véghezmentek, Lajos még eggy pillantatig sem feledé Rózát. Az ő szive éldelé ugyan azt a' nyugalmat, melly eggy valódi jóltévő rénynek mindenkori jutalma szokott lenni; de e' nyugalom gyakran némi gyengéd szomorúsággal vala eggybekeveredve. Ha látá Márit a' gyermekek közt ülni, és azokat oktatni, sokszor el keHe szemeit forditani, mert Rózát ohajtá az ő helyére. Keveset beszélt immár Rózáról; de minden körűle lévő tárgyak sokszor olly erővel emlé

kezteték reá, hogy panaszokra fakadna ellene. Apránként kezde ismét tudósitást ohajtani Róza felől; de a correspondentia Róza és a' nénje közt olly késedelmes vólt, a' Róza' levelei pedig olly rövidek, olly hidegek, 's ah! még csak nem is kérdezősködött ő felőle, hogy végre alig vala bátorsága megkérdezni, ha irt-e Róza, vagy nem. Csak néha-néha nézé-meg gyengéd szomorú tekintettel a' borékot, 's könnyebb vala a' lelkének, ha csak titkon ajkaihoz szorithatta, annyival inkább ha eldughatta azt. Legalább az a' Róza' szép kezeiben vólt!

Rózának nem vala jobban dolga. Eleinte irt neki a' Nénje Lajosról és szidá Rózát. Róza, a' ki erősen feltevé magában, hogy soha sem nevezi többé a' Lajos' nevét, nem felelt arra, de azonban még is erősen döbögő szivvel olvasá mindég azon czikkelyt, a' melly Lajosról szóllott. Apránként ez a' czikkely mindég

« ElőzőTovább »