őtet, 's Lajos komoran kiséré őtet egész a házáig.

Bémenének Szeltersz Úrral, eggy szobába, mellyben feles fejérszemélyek valának eggybegyülve.,,Itt hozom ismét őtet, édes feleségem !" mondá Szeltersz Úr. ,,Kit ?" ,,Hát nem ismered? Ki mondta hát az Úrnak, hogy én a sakkozó szobában vagyok?" -,,Történet volt az kedves Szeltersz Úr!" ,,De hogy ismert engemet?" ,,Nevén szollitották az Urat.",,Szerencséje édes Úrfim! mert tán agyon is verték volna. No, hogy van az én kedves öreg Burkardom? Apropó, komédiás rolléból való vólt-e az, a' mit az Úr ott elmondott?" Oh Istenem nem!",,Nem? válóban ütleket is kaphatott volna. Kicsoda hát az a' Róza? valóságos személy-e?" ,,Istenem, kedves Szeltersz Úr, igen is !"

وو

,,Eggynehány kemény bökést csakugyan kellett kapni az Úrnak; mert minek ütött-fel három

sakktáblát? lánczos lobogós! hármat eggyszerre: hogy esett az?"-,,Szerencsétlen történetből!" Igy examinálá Szeltersz Úr az ifjat, minekelőtte őtet a' tarsaságnak prezentálta volna; 's ez a' bemutatás éppen nem szolgála arra, hogy a szegény Lajos zavarodásából magához térhessen. ,,Burkárd Úr ez, az én Joltévőmnek fija; eggy levele volt hozzám; no, valami szeretőjének vagy minek is kell lenni, a' kit Rózának hivnak: úgy-e hogy úgy van? mi ott ülünk egész csendességben és játszunk; az én Urfim pedig fel's alá szaladoz a' szobában, 's kiabálja: Róza, édes Rózám! mit vétettem én neked? tombol a lábával, mig az öreg Kriminál tanácsnok, kinek mind ezt fülébe kiabálja, elveszti a' miatt Continentziáját, 's a' pártiját is. De még ez csak elment úgy a' hogy. Azonban eggyszerre felforgat három sakkjátékot 's dulakodik húsz emberrel is. De még is én megmentettem.“

Lajos ott állt 's maga elébe nézett. Zavarodott állása épenséggel nem czáfolá a házi gazda' beszédét. A dámák kandi tekinteteket vetének az ifjúra; kaczarázának eggymás közt, és kétség kivül több illy darabokat várának Burkárdtól. „Az Úr igen kegyetlenül büntet engemet," mondá Lajos eggy kicsit érzékenyen, ,,elszóródásomért és szerencsétlen esetemért.",,Büntetem? Isten őrizzen, édes barátom! hiszen csak beszéllem. Édes feleségem! Burkárd Úr eggy ideig nálunk fog lakni. Tegyen úgy, kedves Burkárdom, mintha otthon volna."- ,,Azt kikérem Szeltersz Úr! talám az atyámnak az a' kivánsága; de úgy gondolom azt is megirta az Urnak, hogy nékem szabad akaratom van." 66 ,,Igen, igen, megirta." Ezzel elővevé a' levelet, és olvasá fen szóval: „Az én fijamban eggy igen jó szivú ifjat fog lelni az Úr, de a' ki sokszor abban a' bajban van, hogy bolondnak tartas

sék, mivel minden pillantatban olly dolgokat mível, mellyek a' köz szokásokkal nem eggyeznek." „Mint ma példának okáért. No lessz vele mulatságunk. De olvassuk tovább, a' hol irja, hogy"

,,Szeltersz Úr! nem érzi, hogy itt engemet az Úr, és az atyám' levelének e' czikkelye történetből úgy mutat-be, mint valami örjültet? Megengedjenek, édes Dámájim, hogy e' pillantatban elmegyek, a' nélkül, hogy a Szeltersz Úr' jóságával éljek. El voltam szóródva, de meg is vagyok büntetve." - ,,Édes Burkárd Úr!" mondá Szelterszné, megfogván a' kezét: „bár melly kevéssé alkalmaztassa is magát a' köz szokásokhoz, de legalább az én férjem felülmúlja e' részben az Urat. Engedjemeg, hogy e kedvetlen órát némelly édesbbek által kipótolhassuk az Urnak. Mi az Úr atyjának sokkal tartozunk,kivált én: kérem az Urat,maradjon nálunk kegyes jó indúlatjából.

Szózatjának mellyel ezt mondá olly édes tónja volt, hogy Lajos abban a pillantatban mindent elfelejtett. Megszoritá a Szelterszné' kezét, és mondá:,,Itt maradok!" Eggy széket vett, leült, 's már most maga beszélt elszóródásáról olly kedvvel és vígasággal, hogy megjelenésének kedvetlen bényomása ismét egészen eltörlődöti.

Nehány napok mulva már úgy vala ottan, mintha azon házbéli fiú lett volna. Szeltersz Úr, az ó sok kérdései ellenére, igen becsületes ember, 's fecsegése ellenére, igen jó lélek volt, a' ki Lajosnak egész szabadságát meghagyá. Igaz ugyan hogy minden apró történetért ki kellett állni a Szeltersz Úr examinálását, még pedig minden kicsinységért; de azt eltűré Lajos a' jószivüségéért, mellyel kérdezett. Eggyszersmind sokkal is vidámabb vólt; mivel Zéburgné irta neki, hogy az ő profétálása teljesülni kezd, 's a' Róza'