valaha vólt. Meg kell itt gondolni, hogy szokás, hosszas idő, ifjúság, sziv tisztasága, bízakodás, barátság, 's jóság szűlte ő nála és Rózánál a' szerelmet, 's koránt sem onnan származott az, a'mint gyakran történik, hogy a' Dáma eggy szép áriát éneklett, vagy hogy szép lába volt, vagy eggy ártatlan egyűgyű embert nagy elmésséggel nevetségessé tett, vagy magát valamikor eggy bújá neglizsében mutatta, 's több vagy vagyok, mellyekre a' fiatal emberek igy kiáltoznak: „Teringettét! od a szivem! olly szerelmes vagyok, mint eggy Lovancz az előidőből!"

.

Lajos megigérte az atyjának : „Férjfi leszek!" 's ez vala oka halgatásának. Járkált ugyan néha fél vagy eggy óráig a kertben, kezeit mejjén keresztbe vetvén, 's álmodozott ; de mihelyt az atyja mondá neki: „Lajos! te nem vagy hasznos magadnak, légy az másoknak!" azonnal kisimúlt homloka, szeme felvidúlt; meg

törlé kezével eggyszer kétszer arczúlatját, mintha az álmot akarná róla letörleni. Azután eggy egész czolnyira nyújtódzott, 's illykor számot tarthatoti reá az atyja. Az atyja most jószágainak javitásokon 's jobbágyainak boldogságokon munkálkodott ő vele. Ehrenbreit levelek által harmadik tag vólt e' joltévő szövetségben. Mind hárman úgy hivék hogy a neveléstől függ az életnek boldogsága. Burkárd eggy igen tágas iskolaházat épittete. Ehrenbreit eggy Tanitót külde néki, eggy huszonöt esztendős, jó akarattal és nyomos isméretekkel gazdag Férjfit. Burkárd némelly árendás jószágokból illendő fizetést rendele néki, 's az iskola felszentelteték. Ezen elme-iskolához eggy industria-iskola is köttetett. A' gyermekek nyárban öt órakór, télben hétkor jártak-fel. Két óra a' religió, Honni természet- hisztória, arithmétika, irás és olvasás' tanitására vala szánva. Nagy részök ez

།

isméreteknek az iskola mellett lévő nagy kertben azonnal practice tanitatott. A háznak másik részében a' leányok vettek oktatást asszonyi munkákban, Máritól, és a Lajos' anyjától. Eggy takács a szövésre oktatá a leányokat, 's eggy szép leány mindenik esztendő végén elnyeré a' kitett jutalmat, a'melly huszonöt tallérból állt; a' mikor az egész köntösben jelent meg, mellyet maga font, fejéritett, festett és szőtt.

A' Lajos' találmánya volt a rénynek eggy innepe, melly részint a' rózsainnep, részint a' Görögöknek innepök szerint vala alkotva. Júniusban üllötték; eggy szép rét vala az helye. Ott gyülének-öszve minden gyermekek, kik az oktatásban részt vettenek. Tanitójik, mindnyájan Tanitók voltak pedig Zéburgnétól fogva Lajosig, hasonlóúl öszvegyülének. A könyveket, mellyekben a' gyermekeknek magok viselésök fel vala jegyezve, felnyiták, fen

szóval elolvasák, és a legjobb fiút 's legjobb leányt nyilván kikiálták. Azután megkérdék a' községet, nem tudnának-e valamit a' Tanitókitélete ellen felhozni. Ha a' község is dicséré őket, úgy mindenik eggy rózsakoszorút kapott. Az asztalnál mindketten eggymás mellett ültek a'Tanitók között, rózsakoszorújikkal homlokaikon, 's a' következő esztendőre ünnepélyen a' többi gyermekek Felvigyázójikká tétettek. Két koszorújik másnap a' szálában ünnepélyen felfüggesztettek, 's neveik melléjek irattak. Mindenik ötven tallért kapott. Burkárd interesre vevé ezen summát az ő házasúlásokig.

Igy üllé Lajos a vetés' innepét, az aratás' innepét, a' gyümölcsszedés' innepét az esztendő négy szakának kezdetén a' falusi gyermekekkel. A szükséges szerszámokkal jövének e' munkákra; Müller (a' Tanitójok) eggy kis beszédet tarta hoz

zájok, azután eggyütt evének, 's eggy vidám táncz, melly a' négy évszakok' munkájit jelenté, rekesztébe a vig innepet.

Eleinte mind ezekkel mit sem gondolának a' falusi öregek; de vagy két innep után szintúgy örűlének ézen intézeteknek, mint az ő gyermekeik. A nagyobb leányok szégyenlék, hogy az ifjabbak ügyesebbek náloknál. Kérék Burkárdné Aszszonyt, hogy oktassa őket, 's igy emelkedék a' szorgalom, a' rend, a' világosodás, és a jó erkölcs a' gyermekektől fel a vénekig.

Nem kell azonban gondolni, hogy mind ez olly hirtelen ment, mint itt olvashatni. Burkárdnak ezer akadályokat kelle meggyőzni, ezer előitéletekkel megvivni, ezer mendemondákat, mellyeket a' környéken az ő bolondságairól rebesgettek, eltűrni. De Burkárd semmi fáradsággal, semini költséggel's idővel nem gondolt, 's igy végezetre boldogúlt.