Oldalképek
PDF
ePub

dik megint ?"

[ocr errors]

„Nem." „Ej! ej!

próbálja meg csak, próbálja!“ „Nem.“ „De hát szereti-e?"— „Igen is." - Harmad napig járkált Lajos vigasztalhatatlanúl. Hanus eggy vidám tekintetet se vehetett többé belőle nevetésével; 's Luizének boldogsága sohajtásra kénszerité. Még eggyszer elolvasá az atyja' czéduláját. Légy férjfi!" ezt több izben ismétlé magának. „Az leszek!" kiáltá. Elbúcsúzék Luizétől, Hanustól és Szeltersztől, lóra üle, és szerencsésen megérkezék Ellbergre, 's atyjának karjai közzé röpüle. „Köszöntést hozok, atyám, Szeltersztől." Az atyja kezét nyújtá néki. „Hát neked hogy van dolgod?"—,,Nekem? mint férjfinak, atyám! tanúlok tűrni.",,Bravo, kedves fijam! úgy a' leghasz nosbb mesterséget tanúlod!"

Nagyanyó szidta Rózát, Zéburgné hasonlóképen; sőt még a' Lajos' szelid anyja is meg nem állhatá, hogy ollykor ollykor Róza ellen eggy ke

mény szót ne ejtsen, mikor Lajost olly magányosan, olly szomorúan öszvetett karokkal a hó-pelyhek közt az alléban járkálni látă. Ott állott Lajos, 's nézett fel az ablakba, holott egyébkor Róza ült és varrogált. Csendesen csóválá a' fejét, lassan odébb ment. Nem beszélt Ró-, záról. Dolgozott, olvasott, lovaglott, vadászott, 's végre egész Ellbergen megszüntek Rózáról beszélni. „Hálá Istennek!" mondá Nagyanyó, „,hogy eggyszer elmúlt a' szélvész. Szegény fiú! most már szeretném, ha Róza úgy szeretné őtet, mint ő szerette; most már megtréfálhatná őkemét."

,,Én is szeretném, Mami! én megáldanám őket, 's Róza az én leányom lenne. Lajos nem beszéll többé Rózáról; de szivében még olly elevenen lakik képe, mintha csak tegnap hagyta volna el őtet, Higyje-el, hogy jó volna, ha Róza jobb gondolatra térne!"

Valóban igen sok emberek úgy

bánnak a szerelemmel, hogy eggy becsületes Román iró, a' ki a' szerelmet tartozik hivatalból ismérni meg nem tudná mondani, miképen? A szerelemben való hitnek nagy tisztességet vélnek tenni, ha annak annyi valóságot tulajdonítanak, mint a kisértetekről való hitnek, és az illy embereknél a szerelemben való hit addig tart, mint némellyeknél a' religióban való hit; erős léleknek tartják magokat, ha eggyikben sem hisznek. De ezen emberek rosz lábon állnak, mert valamint a' religióban hitetlen ember lelkek' czitálására hajlik, éjjel reszket, nappal pedig gúnyolódik, úgy a' szerelemben hitetlen ember is könnyen a'másik túlságba esik, a' bújaságba, és vadássza éjjel azon szerelmet, mellynek tiszta testvérjét nappal gúnyolja. Némelly mások, kik közzé tartoznak majd minden fekete ruhás Urak, a szerelmet valami gyalázatos dolognak tartják, úgy hogy ezer dol-.

gokról, mellyek a' földön, és az cmberek közt igen csekély dolgok, beszélnek, tanitnak, larmáznak és prédikálnak, ezt a nagy rúgóját az emberi valóságnak pedig olly egészen elfelejtik, mintha az maga a' féniksz madár volna, mellyel legfeljebb hasonlatosság gyanánt lehetne élni; azért is soha se szólnak a szerelem. ról, hogy egész' a' paróka' czopfjáig el ne pirulnának, 's moráljoknak eggyik czikkelye sem üt-ki soványabban, mint a szerelemről szólló czikkely, holott igen sokszor az ő négy falaik közt és kamarácskájikban, ez az ártikulus nem olly sovány lábon van. Ezek az Urak azért eggy Román irót körülbelől eggy forma becsben tartanak azzal az emberrel, a' ki eggy bordélyházat épit, és minden Románt ollybá néznek, mint valamelly irgalmas szűzet, ki magát ki kentefitélé, hogy a' fiatal tapasztalatlan sziveket hálójába keritse. Mások úgy hiszik, hogy a' szerel

met úgy forgathatja az ember, mint a' kesztyűt, mellyet letehet, mihelyt akarja; és ezek a házasságról többnyire úgy gondolkoznak, hogy az ember hálát adhat Istennek, ha a' szeretet és hűség, a' lakadalmat követő nagy lúgzásig tart. Igy vannak még ezerféle tévelygések a' szerelemről, úgy hogy a' Román iró mindent megtett, ha olvasójit elhiteti, hogy az ő vitézeinek szerelmök a menyekzős ágyig tartott. Itt be kell néki könyvét rekeszteni, ha magát nem akarja kinevettetni; és onnan is van, hogy minden Románok a menyekzős ágynál végeződnek, kivévén némelly keveseket, de a' mellyekben mingyárt is czivódni kezd a' férj a' feleséggel.

Eggyikben ezen esetek közzül vala a Lajos' nagy anyja is, minthogy Lajos többé Rózáról szüntelen nem fecsegett atyjafijai előtt. Halgatott ő, de szerelme Róza eránt szint olly eleven vala mejjében, mint

« ElőzőTovább »