játszanám, és felhagynék vele, mikor ő tégedet bolonddá reményl tenni." Lajos sohajtott.,,Holnap után el akarok menni. Eljössz-e velem?" ,,Igen is; úgy tartom, mihelyt Rózával magányosan lehetek, azonnal." ,,Édes Lajosom! az a' leány -no Isten tudja mi szándékKal van. Légy vigyázó!" Lajos sohajtott, és most mélyebben sohajtott, mert Rózának hangos nevetését hallá a házban. Minivel enyelgett az ágyban. Ő is elméne.

་

Lajos eggyszerre fel akará vágni a' csomót.,,Nem, biz Isten!" mondá magában;,,meg kell mondania nékem, mit akar!" Hirtelen a Róza szobájának ment; csendesen nyitáki a' háló szoba' ajtaját. Róza már aludt. Hallotta édes lehelletének pihegését; keze a' paplanon hevert. Szeliden fogá-meg a kezét. Hirtelen emelkedék-fel Róza az ágyban. ,,Oh ne ijedj-meg!" elkezdé ő: „én vagyok, édes Kedvesem! halgass

meg engemet! oh Istenem! melly buzgón szeretlek én tégedet!" Azzal karjai közzé szoritá. De eggy hasitó siköltás, még pedig idegen szózatú, csak nem a' földre veré.,,Csendesen! csendesen!" monda ó: „megtévedtem.“ Azzal a' leány' szájára tartá a' kezét, hogy annak sikoltását elfojthassa. De mennél jobban kérte, annál rettenetesebben sikóltott, 's nehány pillantatok mulva az egész ház a' hálókamarába csődűlt Lajoshoz és a Szelterszné komornájához.

Lajos mozdulatlan állt, mint a' gyalázatnak képszobra, szégyen miatt égő orczákkal. „De mit kiabál maga olly rettenetes módon ?" mondá Szeltersz Úr bosszankodva. ,,Ah Istenem!" mondá ez sirva: ahon Burkárd Ur rajtam tör itt az ágyban, és meg akar ölelni!" - ,,De, terengettét! kedves Burkárdom, az Ur csakugyán egész a' bolondúlásig veszkődik a' komornák után. Hiszen minden Isten-adta éjtszaka igy van!"

-,,Kedves Szeltersz Ur! eggy szerencsétlen megtévedés !"-,,Ej mit, a' megtévedés igen gyakran jön."-„Ugyde hiszen ez a' Gellner Kisasszony' kamarája.“ — „Ahá! és igy csakugyan megtévedés. Szánom Kegyedet, édes Burkárdom! de az az orditozó megkérdhette volna először, hogy kihez akar az Ur."

Róza elpirúlt.,,Engedelmet kérek, Szeltersz Ur!" mondá heven ,,ha az Ur azt hiszi, hogy ez a' látogatás nekem vala szánva. Burkárd Ur tudja, hogy én nem itt hálok. Magam megmondtam néki, hogy Mamzell Minivel hálok." Szeltersz Lajosra nézett. Lajos látá, hogy Róza itt rossz gyanúba eshetne, noha néki semmit se szólt a' felől, hogy Mini ́nél fog hálni, 's mondá vontatva: valóban jól tudtam, hogy Mamzellnem itt hál." -,,De a' patvarba, kinek akarta hát tenni a' látogatást?" ,,Senkinek!" De hogy jött hát ide?",,Isten tudja, sétálni in

dúltam." ,,Sétálni? éjtszaka? no mondhatom, hogy ugyan csudálatos eggy ember az Ur! De az a' sikóltozó meg azt mondja, hogy megölelte ?" ,,Igen is, azt mondta, hogy én az ő kedvese vagyok, és megölelt." ,,Uttsegéljen, különös eggy

sétálás! minek ölelte hát meg a' leányt ? “ Lajos bámulva néze Szeltersz Urra; nem tudott már mit mondani. Hirtelen elkezdé:,,Hiszen hallja az Ur!",,No mit hallok? én semmit se hallok." Tudtam hogy a szobaleány elcserélte Mamzell Gellnerrel a' hálás helyét

és❝

„És ?“... „Oda ... mentem" -,,Oda ment sétálni úgye, 's meg; ölelte a' Donnát, ez pedig sikoltott, 's mi ide jöttünk? No, kedves Burkárdom, menjen-vissza sétálni a' kamarájába, és ha még másszor sétálni megy, tehát nappal cselekedje azt, hogy az emberek ne orditsanak olly Legalább én szeretek, éjtszakánként aludni."- -,,Igen

rettenetesen.

is Szeltersz Ur, azt fogom cselekedni."

Szeltersz Ur karjára fogá felesćgét 's ment; Róza a' kucczantó Vilhelminét, fogá kézen, 's elment. Lajos kétségbeséssel tele eggy székre veté magát, 's a' komorna újolag sikóltott:,,Istenem Uram! hiszen itt marad!" Lajos felugrott, 's három ugrással a' szobájában volt, és itt egész szivéből átkozá szerencsétlenségét.

Bár mennyire érezé is Róza, melly sokkal tartozik ő Lajosnak, hogy az ó fillentését igenlette, mindazáltal ez a szelídebb érzés az ő olly igen keserü érzelmeinek özönétől elsepertetett, és másnap reggel szintolly erősen elhatározá magában, hogy eránta közömbös legyen, mint az előtt való nap. Kéré Minit, menjen vele sétálni. Lajos reménylé, hogy eggy minútáig beszélhet véle magányosan, de már elment, és még nem jött-elő, mikor néki Luizéhez kel