nazaja Itt eszieltek legelőbb s innen in pusztitó körutjára a jelen század második évtizedége felé, a biztosan kijelölhető irányban vonulva nyuEurópába, hol a legelső járvány pusztításait az ismerettette még borzasztóbbakká. Kiindulásának helyén azonn ekkor tünt fel legelőbb. Már egy Susruta nevü ind yanithatólag a Kr. e. harmadik században, leirta egy adt s Wise bengáli orvos által 1845-ben leforditott muna cholerát; hasonló betegség leirása foglaltatik több szanszkrit iratban is. Legérdekesebb azonban egy son által Vizzianuggerben egy templom romjai közt felt monolith, melyen a következő, valószinüleg az Ale- alapitása előtti időkből származó felirat olvasható: jkak, sovány arcz, beesett szemek, lapos has, összehuagok jellemzik a cholerát, mely a papok átkai miatt ■ meg a bátrakat. Arczára tapad a harczosnak sűrű leújjai összecsavarodnak s görcsökben hal meg, Síva nak áldozataként." Igen sok ind és persa irat tartalmaz kat. — Midőn 1498-ban a portugallok s később a holés angolok India partjain kiszállottak, nem egyszer volt ok a járványos cholera észlelésére s nem csoda, ha a cedik században már európai orvosok irataiban látjuk a tárgyalását. 1564-ben Nimesben s később Sydenham és J. munkái szerint (1669-ben és 1696-ban) más helyeeltünt és szintén járványosan, egy a cholerához hasonló g, melyet ők annak is neveznek s Augustini a Velen1747-ben uralkodott betegségekről s Malouin az 1750. an Párisban dühöngött kólikáról irt műveikben, valaentin Memorabilia epidemicorum czímű művében choegséget irnak le; e leirások azonban csaknem teljes ssággal engedik állítani, hogy csalódtak. Indiában azon5nként kisebb-nagyobb kiterjedésü cholera-járványok -k elő; igy a tizennyolczadik század elején a keleti éken (coromandel) s azon század második felében Mala 1 dé yu -et on ind egy un 5bb egy fel le tó: hu att le iva az ol -olt a a és ve aló en 50. la 10 jes On ok eti a ་པ་་ fel egész a Jumna beszakadásáig; 18 Sumátrában, Isle-de-Franceban dühön a Philippini szigeteket s Jávát támadta ben a persa öböl partján elterjedt Pers titott, mielőtt utját tovább folytatta. 18 ki, végig haladt a Káspi tenger partjá tárt. Ez év szeptember havának 22-dik azonban csak rövid ideig mutatkozott. Persiában és Afghanistánban folyvást Tiflisbe, majd ismét Astrakánba jutott országra kiterjedt. 1830. szeptember Moszkvában, hol egy évig pusztitott. nyugati részén át a lengyel határt érte ban levő hadseregeknek nagy része vo ben s ez volt az első alkalom, midőn a regek mozgásai által gyakorolt befolyá tett mutatni. Az 1831. év május és jun Galiczia, augustusban Poroszország ter jöttek Magyarország és Erdély s a b 1832. január 27-én Edinburgban jelen Londonban jelezték kitörését. Az ango cziaországba és Hollandiába; marti ugyanazon hónap 16-kán Párisban vol tott s 945,000 lakos közül 18,400 es egész Francziaországra kiáradt s az an Amerikába Portugalliába és Spanyold Olaszországba 1835-ben jutott; Schw megkimélte. Mint látjuk, ez első járvá húsz évre volt szüksége hogy az egés későbbiek már gyorsabbak, mit a köz lyesbülése, mint látni fogjuk, eléggé n 1837 és 1847 között Európa ne cholerától s kezdte felejteni; csak az us nyugati részén tört ki a cholera, a Circassiában táorosz hadseregben s innen gyorsan terjedt el egész a. 1848. oktober 5-dikén egy Hamburgból érkező hajó i Sunderlandban, melyen cholerában szenvedő tengevoltak; oktober 24-dikén nagy Britannia egy része t már fertőzve. Ugyanazon hónap 20-dikán, közvety angol hajónak Dünkirchenbe érkezése után, feltünt y Francziaország északi részében; Lille, Calais, FeDieppe, Rouen, Douai, sorban szenvedték csapásait. nuár 29-dikén, egy csapat gyalog vadásznak Douaiból ezte után, Saint-Denisben is feltünt s martius 7-dikén volt. két cholera-járvány tehát biztosan ázsiai eredetü. adikról ezt nem lehet kimutatni; 1851 végén kezdőengén Csehországban s a következő év májusában üli hevességgel lépett fel Posenben, honnan előbb keroszországba, majd nyugotra, Poroszországra terjedt el. n Dániában, Svédországban és Norvégiában, majd an és Francziaországban pusztitott, utóbbiban teljes 1854-ben érve el. Ez évben egész Európa megérezte a dühöngését, melyet az ekkor folyt háboru, a seregek i nem kis mértékben segítettek elő, Törökországban s n mintegy másodlagos góczot készítve a járványnak. z 1865–6-diki cholera-járvány nem mint az előbbiek, ■, hanem tengeren tette meg körútját. 1865-ben India felől Hedjazba vitetett be, hol iszonyú pusztítást mivelt. émült zarándokok nagy tömegben tódultak Dseddahba, tól két napi járó földre eső kikötő a veres tenger partnnan május 17-dikétől junius 10-dikéig tíz gőzös mint– 15,000 többé-kevésbbé beteg utast szállított Suezbe, nen egész Egyptomban szétszóródjanak. Junius 2-kán járvány Egyptomban s kevesebb mint három hónap 000-nél több áldozata lett. Az ekkor támadt iszonyú miatt a lakosság egy része a földközi tenger partjának nficiáltatik és lesz beteggé, anélkül, hogy egyik a máérintkezett volna, sőt az egyesek nem is képesek a get tovább terjeszteni, ez esetben miasmáról szólunk. um és miasma már régiek által is ismert fogalmak s etegségek terjedésére nézve határozottan elkülönözhedjuk, hogy a váltóláz tisztán miasmatikus betegség, gyik emberről a másikra el nem ragad, pedig ugyandék lakosai néha rendkivül nagy számban szenvednek tehát oka valószinüleg a helyhez, talajhoz, léghez stb. tudjuk viszont, hogy a kanyaró, himlő, scarlatina stb. személyes érintkezés által terjednek, a kilehellt levea bőr és nyakhártyák váladékában, vagy más a betegmazó anyagokban foglalt fertőző valaminek" hatása eztében. Végre vannak oly betegségi alakok, melyek üleg mindkét úton terjednek, mint a typhus s némeerint a cholera is; (utóbbira nézve azonban, mint kéni fogjuk, a contagiositás be nem bizonyítható.) zek előrebocsátása után legfőlebb is azon önkényteletlő kérdéssel kell foglalkoznunk: milyen természetü fertőzés tényezője s mik az egyes betegség-alakok ilyen közt a különbségek? Ha a contagiosus betegségeknél váladékainak vegyi vizsgálata semmi eredményt nem erves vegytan mai fejlettségi fokához képest, ha a talaj, időjárás stb. viszonyát a betegségekhez nem ismerjük arra, hogy általánosságoknál egyebet kideríthessünk, rmészetes, mit a mai természettudomány a dologgal mikroskopra bízza a fentebbi kérdések eldöntését, vagy o ezzel tesz kisérleteket. Azon sokféle elméletek közül, et az orvosi világ magának a fertőző anyagok termophysicalis sajátságai s a fertőzési kóralakok lényege cott, ma legáltalánosabban elfogadott s legvalószinübb ye betegségeket, egy erjedési folyamathoz hasonlítja. keveset tudunk is még ezen erjedési elméletnek a i bajok zymoticus voltának bizonyitására felhozni, az |