mal mű del de yon égü blai kes lág kö náta llag mát. kat -sak Ósz aló anDort vas cza Lak .vő ják -ré ely ben ésfér yis ert mi ör in ek, m tatni) egy nevetséges szokását, Sajnálnók át nem venni a követk ben már a darwinismusnak bizonyos el tok kell, hogy a Lam briknak eme kirá -ban tökéletesen olyanok, mint megannyi nagy szelindeComariban (a Comorin-fok vidékén) a majmok „oly küFormájuak, hogy embereknek néznéd őket." A nélkül, hogy Ktesiasig vagy más „hiteles" régi tekinmennénk vissza, csak annyit jegyzünk meg, hogy n találkozott egy kereskedővel Borneoban, ki egy ilyen néptörzsnek, a mely az emlitett sziget északi partjain él, gos hátgerincznyulványait saját szemeivel látta és saját l tapogatta. E különös nyulványok négy hüvelyk hoszs oly merevek voltak, hogy tulajdonosuk kénytelen volt asztott székeket használni, ha ülni akart. A mi a kutyambereket illeti, a nélkül hogy más példákat idéznénk, épen a kubaiakat akarjuk olvasóink emlékezetébe hozni, a karaibokat Columbus előtt emberevőknek és kutyanak irták le, mig a régi dánok közt sokáig tartotta mannland cyno-kephalusairól egy szájhagyomány. Különben a farkkal ellátott, mind a kutyafejü emberfajról majd n korban (a legujabbat kivéve) s majd minden nemzet mányai közt találunk némi nyomokra. Mi magyarok is tük, hogy tatár atyánkfiai, kik egykor hazánkat elpuszk, kutyafővel jőnek a világra. Magáról Marco Polóról, mint emberről, édes keveset tuUtazásaiban itt-ott elővillan futólag, és e pár pillantás, tilyenkor reá vethetünk, fölébreszti ugyan érdekeltsét iránta, de nem képes kielégiteni. A hirneves velenczei ól nem maradt ránk hiteles arczkép bár több állitólagos isa van, melyek mind hasonlitanak egymáshoz, és az eregyik-másik kétségtelenül többé-kevesbbé meg is közez utazónak homályos, árnyékszerűleg halvány képében, t az könyvéből visszatükröződik, egy becsületes, gyaas, életrevaló ember vonásai mosolyganak felénk, ki icsekhetik ugyan tudományos képzettséggel, de nem köres józanészszel és ügyességgel van megáldva és a Nagy r-féle mondakörben igen járatos; a kereskedelmi ügyle lemzi öt. De bár önmagát illetőleg külö bőbeszédübbé lesz, mikor az általa kezdi előadni, s bár meglehetősen biz ban, olykor-olykor mégis erőszakosan a gyanunak bizonyos halvány árnyala igen is more rotundo" beszél s alka részt vagy a hires Münchhausen bá csakhamar átlátjuk, hogy ő is csup est"-nek mindnyájunkkal közös gyer s az volt a főhibája, mit majd minder vethetünk, hogy t. i. néha igen hiszék És most, Marco Poloról és nevez tárgy terjedelméhez és fontosságáho sok helyen hézagos ismertetésünk leg gyen szabad ideigtatnunk Yule ezre végsorait, melyekben a tudós commen még egyszer hősének nagy tetteit s ré jában előkelő helyet követel: „Ő volt az első utazó, ki Ázsiát resztül járta, királyságot királyság uta le, a melyeket ő saját szemeivel la Badakhsán viruló fensikjait és vad szi dag fövenyü folyamait; a mongol pus talom bölcsőjét, mely a keresztyénség nyegeté elnyeléssel; az uj és ragyog Kambalukban pompázott: ő volt az maga mérhetetlen terjedelmével és folyóival, roppant nagy városaival, gå népességével, elképzelhetetlenül nagy lyek tengereit és belvizeit élénkiték, nekünk az ott lakó népek sajátságos vallását; ő irta le nekünk legelőször 1 szenteskedőivel; Birmát arany pagó ival, különös drága terményeivel és emberevő lakóival; ról, a drágakövek szigetéről, szent hegyével és Ádám 1; Indiáról, a „nagy"-ról, — nem úgy mint a Nagy --féle mondákból ismert álomországról, hanem mint oly ányról, melyet ő maga látott s részben be is utazott s braminjaival, obscoen önkinzóival, gyémántjaival és ányászatának bámulatos módjával, gyöngytermő tengeés hatalmas erejü napjával; ő volt az első a középkor en, ki az elzárkozott abysyniai keresztyén császárságról bb tudósitásokat hozott Európába; ő beszélt először, csak homályosan is, Zanzibárról, négereivel és elefántLival és a távoleső roppant terjedelmü Madagaskárról a -tét oczeánjának véghatárain, Rukh-madarával s más zörnyetegeivel s végre ő hozott hirt először a túlnan legob fekvő tájakról, Szibériáról és a sarki oczeánról, a kuItal vont szánakról, fehér medvékről és az irám-szarvatán lovagló tunguzokról." SÁMI LAJOS. A CHOLERÁI A múlt év végén ismét megjelen Európát régebben mint félszázad óta ben: a cholera. Nincs senki, ki e név ismerné hazánk e századi történetébe kapcsolatában van az feljegyezve s a l egyszer ejté lázas félelembe az orszá egész éven át itt is ott is lappang hónapokban elrémítő dühvel támadta vidékeit s pusztítása által ujra figyel tőle félni s vele sokat foglalkozni neki okunk van, mint bármely más nemzet rá, hogy a cholera s általában a járv szemben mind eddig oly kevés hatal mánynak és közegészségügyi intézked masabb és behatóbb tanulmányok tá föld irodalma utóbbi időben valóba mutat fel e tekintetben. A betegségek egyedül képes az orvosi tudományt v betegségek létre jöttének meggátlás keletkezik; talán nem túlozunk, azt n letének alapkövei sincsenek lerakva s mely szerint az épités megkezdése leh ves természet és az ember, de kivált lom életviszonyainak vizsgálatához k könnyen megérthető. Ama roppant r lyet kivált Németország tudósai kifej a hangya szorgalommal folytatott ki nézve s oly nagy észlelési anyag van 1 messze haladt már a magyarázatok nézve ez idő szerint is fontos cholerát |