Kam- hogy hoz, -vino nely lva barát irály ánt, lben gök Alig Füze atsá sivat az ER. er), gyre uta dal gen skor ket ellé ör asz nin elen ény ilö cen, bara-decoctumot. Végre nagy nehezen hogy mindkét szerből fognak egy vegy ben még előbb egy crucifixet is megá meg a beteggel. A herczegnő felgyógy barbarának, akár a szentelt viznek, aka liuma felolvasásának, akár végre a ke podás szerint véghezvitt hókusz-pókus is a szerencsés eredmény, annyi bizon nagyon megneheztelt az örmény papra. Úgy látszik, hogy ez időtájt igen korumban összegyülve. Rubruquis eg emlit, a kit Belgrádban fogtak el s k örvendett; emlit továbbá egy norman p nőt Metzből, orosz férjével együtt és to kat, görögöket, oroszokat, georgiaiakat mongol udvarnak részint tolmácsai, rés hívei valának s kiknek nagy részét Rul és világcsalóknak bélyegzi. A Jaxart németre bukkant, kiket valószínűleg M járatokban ejthettek foglyul a tatárol használják stb. A tatár nagy-khánok udvara teh nekkel, de azért nem valószínű, hogy legfeljebb két-három kivételen kivül, tyén hitet vallottak volna, noha számos születésű nőket vettek feleségül s a l többnyire benszülött keresztyén fően Sigatai (Csagatai), Kublainak egyik na értesit bennünket, a keresztyén hitre Kublai unokaöcscse és vazallusa s eg mányzója, testestől-lelkestől keresztyén lójára, mint egykor Nagy Károly, a ker bárha névleg Buddha hitét vallotta, ige közönyös volt minden más vallás iránt, a 66 k Mohammedet, a zsidók Mózest és a bálványimádók nom Borcant (Sakya-Muni Burkhan vagy Buddha) tartstenöknek, ki bálványaik közt első helyen áll; én magam lem és imádom mind a négyet s kérem, hogy az, a ki a között az égben igazán legnagyobb, segitsen meg engem. a Kublai abbeli kérelmének, hogy X. Gergely pápa száz itőt küldjön birodalmába, bárha e kérelmére politikai birták is, csakugyan lett volna sikere, főleg ha mélatba veszszük az akkori latin barátok főlényét az elfajult oriánus papság fölött mind a müveltség, mind a képesség, pedig a valódi vallásosság tekintetében kétségtelen, e körülmény nagyban elősegitette volna Krisztus tanának ■ elterjedését, s nem valószínűtlen, hogy ma már a kereszég lenne az uralkodó vallás az egész keleten. Mindenesetre szomoru körülmény, hogy ma már alig atunk itt-ott némi nyomaira, sőt még csak emlékezetére a keresztyén egyházi életnek, a mely a középkor elején zépen virágzott egész Közép- és Kelet-Ázsiában mindenA singan-fui nevezetes fölirat e szép kornak figyelemre legbb, ha nem egyetlen irott emléke. E hires emlék, melyet ben Singan-fu egyik külvárosában fedeztek föl s még is látható egy templom nagyszerű romjai közt a város ■ kivűl, nem csekély izgalmat okozott a XV. század tudóözt s elszomoritó érdekességét napjainkban sem veszté jesen. A kőlap, melyre a fölirat van bevésve khinai és etükkel, a 781. évszámot tünteti elő, s a mint látszik, a ztyénségnek Khinába 635-ben történt bevitelét akarták rökiteni általa. Rövid összefoglalásban elbeszéli az uj s fölvirágzását és elterjedését a legközelebbi száz év alatt szersmind a keresztyén hit főbb tanait is előadja, de a ek közt, sajátságos! - a keresztrefeszités egyetlen szóval megemlítve. Noha e fölirat hitelességét igen kitünő régivárok mint az ujabb korban Renan és Julien, sőt Neu■is kétségbe vonták és azt egyszerüen a jezsuiták „szem ádók tartigam ki a em.“ tikai ajult sség, elen, ának resz alig etére lején den leg lyet még áros udó eszté ai és Ek, a rták z uj alatt He a óval égiNeu em noznunk, hogy a keresztyen niteiv es alkalmazása itt ez idegen földön, táv bálványimádással való folytonos érin teljesen átváltozott, elfajult s addig-a hóditó befolyása ellen, míg végre vég ságnak mindent magával ragadó ára hogy az ő idejében a keresztyén papok tattak egy sajátságos szerkezetü as úgyszintén a jövendőmondáshoz is érte pókuszok mutatása mellett, épen mint Abyssiniában, beszéli tovább utazónk, két módját követik és gyakorolják, t. hanem a tűzzel való keresztelést is, gyermek homlokára és mindkét arczár jegyet égetnek. Abulfeda, Socotra s azt mondja, hogy azok nesztoriánus rablók valának." Egészen a XVII. szá kereszt iránt valóságos vak bálványoz nosan szokásban volt nálok a körül mellett a holdnak is áldoztak; vallásul illetőleg zürzavara lévén a judaizmus és balúl felfogott keresztyén hitnek. III. Marco Polo könyvének néhány tatárok mindenféle szokásainak, erköl módjának stb. leirását foglalja magába körded alakúak s bőrrel vagy v póznákból állanak.') Ezeket magokka 1) Marco Polonak a tatár lakásokról letesen megegyezik ama leirásokkal, me Atkinson, Vámbéry, Burnes stb. müveiber emere nust, mеg a rovake, кичуаkеt s a і пагао рака t is1), kedvencz italuk a kanczatéj." Herodotus elbeszémidőn a skythákat irja le, tökéletesen megegyezik Polo udósitásával; mig Aeschylosz Lelánczolt Prometheuszában n említést tesz a „vándorló skythákról, kik ketreczforsátrakban élnek, melyeket gyors kerekü szekérekre szállitnak odább magokkal." Szekereik- mondja Polo borzasztó nagy formájúak." Rubruquis azt állitja, hogy gmért egyet s a két kerékvágás közt levő távolságot husz inak találta. „A tengely akkora volt, mint egy hajóárbocz y-egy ily szekér elébe huszonkét ökröt fogtak két sorjágy hogy egymás mellé tizenegy esett." Es aztán milyen büszke és merész harczosok lehettek a tatár lovasok! Fölfegyverkezve ijjal és tegezzel, kardbuzogánynyal, vadállatok bőrébe öltözve vagy pedig g bivalybőr-pánczélba burkolva, hozzászokva vészhez, hoz, nem nézve se fáradságra, se pihenésre, gyorsak mint a szelek szárnyai és ellenállhatatlanok mint a zivaem ismerve semmiféle hadbiztost avagy szállásmestert, okat, hidasokat és podgyász-vonatokat, s mikor tiz napig ásután folytonoson lovagolni kell, éjt, napot nyeregben =, a nélkül, hogy tüzet raknának és főtt ételt ennének: inő ijászok és pompás lovasok, épen mint a parthusok sága, sohasem voltak biztosabbak a győzelem felől, mint visszavonulást, megveretést szinleltek. Ha előnyomulán egy széles mély folyón kellett átkelniök, czók-móklovaik farkához kötötték, magok pedig a ló serényébe zkodtak s igy usztak át a vizen. Ha szükség esetén az i szerekből kevés adag jutott egynek-egynek, lovaik 1) Pharao patkányai, Arabia és északi Afrika gerbvái. Ez állax egy rokon faja él Sziberiában is, hol azt alactaganak nevealószinüleg a németek Zieselmausa (cziczkány). tká szé Polo ban for kre 0 ogy nusz JOCZ rjá ttek ard edig hez, -sak va ert, pig ben k: sok int lá ik be az Lik la ve igen taas Reso verssel felelt: „Amedend u kendend u burdend u reftend." (Jöttek, rombolta raboltak és eltávoztak. 2) E nehány sz egész kötetet mondott el a szerencsé utána Dsuveini, a történetiró, ki elős történetet és verset. Megemlitve, hogy a tatárok ell javára és használatára papirpénzeket, mereket, sőt még sátrakat is égetnek tevék lerajzolt képeivel együtt, Polo a nösebb szokást beszéli el, mint a mel divatban volt: „Ha valamelyiköknek másiknak volt egy fia, kik az előtt hal hettek, illetőleg megnősülhettek vol leány és legény tiszteletére nagy nászla házasitották őket ott a sirban rendes há mellett! S mikor a szerződési okirato tűzbe dobták azokat, hogy (miként h gok is megtudhassák a dolgok mibenle úgy tekintsék egymást, mint férj és fel is fel a szerződő felek nászajándékúl nak, azok, a kik azt fizetni tartoztak, p az egyes tárgyakat és azután a tűzbe ez uton az elhalt egyén mindent a mag hez kapni a más világon." Ha egy csás nyi kedvencz paripáját leöldösik és hánynak, a kikkel á gyászkiséret a te utjában szembe találkozik, azt hívén, „ 1) Polo e hihetetlennek hangzó áll későbbi utazó is megerősiti. 2) Vámbéry Ármin: Bokhara történe Budapesti szemle. Harmadik kötet. 1873. |