mánczok ezen szanazon románczok yatlásával s ezzel foglal nem a közbecsüjuglarok daloltak em a melyek kölkoldusok galsóbb néposztály a legsilányabbak, nesebb izlés egyre betünő. költés románczait a y poetica), mely -zban, a műköltőkfoglalja magában, -y keretéül szolgál magokat itt már en mindig meg is set. Igy ezekben nó, s tárgyuk külsőt mindig z általunk ismerob emlitett korszaánczok osztályozáeletkezési kor sze Maske und Situation gewordenen Roman hle darunter zu ver történetek is elmulas az úgynevezett hatá lalja magában, melye zött évszázadokon ko csatározások korából nyeikből meritik tört nagyobb világosság összehasonlítani, min ményében feltalálhat A Ganzulról sz köze ezekkel; az eg románczokban a mó utóbbi keltüekben a mességéről a kereszt emlékezik. A mór l Reduan vagy Muza, Zaida, Celinda, Lind ságos ideál, a kikne lángolásuk ihlett m festésébe, sőt öltözet ujra előforduló leirás: kép se tud belefárad mellett a déli hevess felruházza a spanyol a saját lelke szerint v S honnan e nag románczokhoz képes ajkán s kivált épen keletkeztek, valóban kor, a XVI. század melyben a túlbuzgósa országban mind anna is; ez volt az a szomo tének okát, kutforrását természetesen nem kereshetjük ben, mint egyrészről a közös, általános emberi érzeln másrészről a spanyol helyi körülményekben. A határ-románczok korában nép néppel ellenség g áll szemben egymással; még pedig a világi javakban sz keresztyén de nyers spanyol nép a dúsgazdag, finom ségü mahomedán arabokkal. A sorsnak különbsége csal ségre tud kelteni s a fanatismus csak gyülöletet lehel. ban az évszázadokig tartó ellenségeskedésnek az az e nye, hogy az egykor az egész iberiai félszigetet birt mind szűkebb és szűkebb körre szorittatnak vissza, nyök egyre homályosul, régi hatalmok egyre csorbul su már csak az egyetlen Granada az, mely még függetle királyságnak mondja magát. Ez a legszebb, a legérde darabja az egész egykori arab birodalomnak Spanyol ban, melynek csodás szépségeiről csak a hír regélt edd spanyol harczosnak, ez azonban szemtől szembe mindez kes helyeket sohasem láthatá. De ime, végre 1492-ben a csodás Granada is spanyol kézre jut, s a sanyarú béké kényszerülő Boabdil király, az utolsó mór uralkodó is k len elhagyni gyönyörü birodalmát. A mór nagyságnal van, a hatalom csillaga letünt, lehullott hogy soha több fog felragyogni! Az ilyen szerencsétlenség szemlélete lomra gerjeszt; az előbb még küzdő népnek ellensze most már diadalmassá lett népben rokonszenvvé változil az idő olyan mértékben nevel, a mily mértékben a gyi kora mindig hátrább és hátrább nyomúl. Ehhez a közö beri természetből származó okhoz még a helyi, spanyol körülmények is járulnak. Granada meghódolásával csak minden eddigi kézrekeritett mór birtoknál szebb, csod bámulatra méltóbb tárult fel a spanyolok előtt. Oly fény lóban tündéri világ, milyenről az éjszakibb tájak e had fiainak csakugyan fogalmuk sem volt. A mór épitészet kivált Granadában talált remekei előtt méltó csodálatt -- beri érzelmekben, 1 ellenség gyanánt javakban szegény, ag, finom műveltubsége csak irigyletet lehel. Azonk az az eredmégetet birt mórok vissza, régi féesorbul s utoljára g független mór - a legérdekesebb k Spanyolországregélt eddigelé a be mindez érde1492-ben a szép, varú békét kötni alkodó is kénytenagyságnak vége soha többé nem szemlélete szánaek ellenszenve, a vé változik, mit kben a gyülölség hez a közös emi, spanyolországi isával csakugyan zebb, csodásabb, t. Oly fényes, vatájak e hadviselő répitészetnek zó csodálattal állt gényes eseményeket. A mór világnak mány ezeket azon maş Fuertes o Y cual co Fegyvere És viasz Kellett-é több to lötehetségü s a költés nyol, a ki maga is bi idők e hőseire fordits költészete tárgyaivá, a zött mórok jelességét, lok dicsőségét. Igy te tulajdonok elismerésé magasztalásának érde félszázaddal, mikor a hatatlannak tartotta mi mór: a költészetn e fényes korba s majo lyezte belé saját gazd jait. Kétségtelen, hog az igaz történet valós e románczok spanyol talással emlitenek, h séggel festik. 1) Ellen пуеk шпɩ одуапok pecsepоi igen keveset og eivonni, me mi a történeti hűséget illeti, hogy saját népköltésünkből zunk fel rá példát: vajon Kádár Kata, Gyula Márton, Bá Boldizsár csakugyan történeti személyek voltak-e vagy s ennek kutatása aligha fog gondot adni annak, ki a rólok s: remekekben a költészet szerezte élvezetben akar gyön ködni. A Ganzul románcz-kör tehát egy ily eszményi hős teinek, szerelmének, szenvedésének s boldogságának m éneklése. Osztozik ez is a spanyol románczok azon közös sában, hogy az egy és ugyanazon tárgyról szóló darabok 1 tudtak önálló eposzszá vagy rövidebb összefüggő költői e széléssé kikerekülni, hanem maradtak egyes, külön álló mánczok, melyek a főtárgyhoz majd egy ujabb vonást adn majd egy másik már meglevőt ismételnek, néha előbbr viszik a cselekvényt, máskor meg épen egészen kivetik a des kerékvágásból, ugy hogy közbeszúrt episodjaik által egészre nézve sokszor nem felvilágositólag hanem inkább mályositólag hatnak. Igen laza összefüggésben állnak egym sal, rendesen csak egy momentumot, egy helyzetet festenel az összekötő kapocs hiányában, az egész cselekvényt magár az olvasónak kell reconstrualnia. Hogy a Ganzul románcz-l cselekvényének magvát megkaphassuk, itt is ugyanez módhoz kell folyamodnunk. Mielőtt tehát magokra a köl ményekre áttérnénk, néhány sorban meg is akarjuk ezt sérleni. A románcz-kör höse Ganzul vagy, a mint egy-két máncz nevezi: Gazul. Az első románcz szerint Medina Si niában lakik, egy másikban már Algava alcaideje azaz rancsnoka, az utolsóban pedig a Gazulok városának, Alcalán ura. A románczok hőséről meg kell jegyeznünk, hogy ő h de sus obras, vagy is olyan egyén, a ki sorsa emelkedését sa hősiségének s jeles tulajdonainak köszönheti. Igen előkelő, elszegényedett család sarjadéka, kinek ősei fényéhez maş nak megközös sor abok nem öltői elbeön álló roást adnak, előbbre is etik a renik által az inkább hok egymásfestenek, s t magának máncz-kör ugyanezen a a költeuk ezt ki gy-két rodina Sido e azaz paAlcalának gy ő hijo lését saját lőkelő, de hez magá épen Zaida családja, a Zegr népét az Abencerragokat kétszeres halálos gyülölség a rokonait sirató ellenségé. az szitja, hogy Celinda nő, hölgy. Szivében a forró déli délye bennlobog. Ganzul sz még inkább megengedhető, másikhoz hajlik, minek az Celinda megátkozza, Zaid mórnak, épen Ganzul ellens kinek gazdagsága s fényes pillanatra úgy elvakitja, h megfeledkezik. Ezt a szégy elszivelni s szenvedélyének határozza magában, hogy máncz épen ezen sötét gon végre is hajtja elhatározását egyidőre elfordul a gyilk közelit Celindához, azonba nyájas fogadtatás helyett m délyes elutasításával találko vesbe a harczjátékra, hol l kelti az egész mór világot, is ujra lángra lobbantja a n Ez a két sziv azonban sok semhogy ujra egymásé leh akadály, Celinda is közbelé tatlanul megsértett kedvese utóbb nejévé lesz. A legutol ban a féltékenység lángja, keny szerelmesek még a ház vedélyt, azonban Ganz |