MENU TOVI a yet shum RUVUSUNU H zülönböző irásmódot tanult meg, valószinüleg a mongolt, , persát és tibetit. A fejdelem, látván megbizhatóságát vességét, csakhamar közhivatalokra kezdette őt alkalmég pedig nem csupán a maga házi ügyeiben, például »s tanácsnál ügynökül vagy megbizottul, hanem fontoülföldi küldetéseknél is. Első kiküldetése, miként maga a, Yunnan khinai tartományba történt, Tibet keleti réI egyik távoleső vad zugába, mely akkor is, miként akban, egy ismeretlen terjedelmü ethnographiai terra ita volt. Az udvarnál Polonak lehetetlen volt észre ennie, hogy mily élénk figyelemmel hallgatja Kublai z idegen utazók elbeszéléseit, főleg a messze távolban birodalmak különös szokásainak, erkölcseinek és sajátgeinek leirását; úgy szintén az is csakhamar feltünheki, hogy mily el nem palástolt megvetést tanusított saveteinek ostobasága iránt, kik, a mikor valahonnan viszek, „azon az ügyön kivül, melyért oda jártak, semmi em tudtak neki elbeszélni." Eme tapasztalataiból okulva, gondját mindig arra fordította, hogy emlékezetének át a legfurcsább dolgokkal és mulattató eseményekkel De és mikor az udvarhoz visszatért, első kötelességének -lbeszélni „ama különös dolgokat és ritka ujságokat, zet útjában látott és hallott" - az őt figyelmesen hallsászárnak nem csekély örömére és mulattatására. Tagadn, hogy a fiatal Polo környezetéhez és korához képest zép műveltségre tudott szert tenni, de könyvéből az is be vonhatatlanul kitünik, hogy környezete és kora hiységében és babonáiban ő is osztozott, s bár tudós comcora, Yule ezredes minden habozás nélkül kijelenti, hogy en bizik az ő igazmondásában", lehetetlen észre nem nk, hogy Marco Polo igen hajlandó volt túlságokba és leirásaiban mindenütt sokkal élénkebb szineket haszmint a milyeneket használnia lehetett és kellett volna. -olt, gát kal ául nto aga réént erra Szre blai ban ját he sa isz mi va, nek kel nek Kat, all -ad Dest is hi m Ogy em ba sz na. 15 lépés hosszu, s mikor ég, oly pattogás Ilyen rémséges és hihetetlen dolgok Polo Kublai khán ő tatár felségének tud Később három éven át volt egy Yangesen főkormányzója, míg mások azt állitják, h császári tartomány alkirályságát viselte. róla, hogy Tangutban, máskor meg ho khánok régi fővárosában van; most dél kalandoz hivatalos megbizással, majd p felé az indiai oczeán szigetei közé visz ex detésekben Polo, a mint látszik, a leg járt el s császári urának kegyét minden u 1) A hinduk Garudája, a régi persák Angkája, a rabbinus legendák Bar Yuchreja hihetőleg a már kiveszett Aepyornis-faj, mely ben s főleg Madagaskár szigetén élt, mint 1 és 1863-ig! mozott nagy kincseikp0i", па Rupian meg talar nai, кі Imult 80 éves, „vagyonukat és őszbe csavarodott fürteiségben óhajtották haza szállitani" a velenczei lagunák De Kublai khán annyira megszokta már az ügyes és baos idegeneket, hogy hallani sem akart eltávozásukról. Történik azonban véletlenül, hogy Arghunnak, Persia inak és Kublai unokatestvérének mongol származásu eghal és halálos ágyán abbeli ohajtását fejezte ki, hogy megint az ő nemzetségéből, a Bayant nevü tatár családItsék be. E czélból Arghun egy három főemberből álló séget küldött ama távol fekvő tartományba mennyaszkeresni, egyszersmind fölkérve Kublait is, hogy válaszki egyet számára. A császár előzékeny szivességgel foɩ követeket és menyasszonyul egy Kokacsin nevü 17 éves zép leányt szemelt ki, (moult bele dame et avenant miként leti szövegben irva van) az elhalt Bolgana királyné csaól. A szárazföldi, különben is felette hosszan tartó út a nos belvillogások miatt bátorságtalanná levén, a persa tek elhatározták, hogy kedves és drága terhökkel invizen fognak visszautazni s nagyon kérték Kublait: né meg, hogy a velenczeiek, a kik az indiai oczeánt és ig utjokba eső tartományokat mindnyájoknál jobban isőket elkisérhessék. A császár nem igen volt hajlandó teni kérelmöket, de annak utoljára mégis engedve, őket n szükségessel valóban fejdelmileg el látta nagy útjokra olo testvéreket egyúttal megbizta, hogy a keresztyén különböző hatalmasságainak vigyék meg szives üdvözElindulásuk, tizenhárom négy árboczos hajóval, 1292. in történt. Hosszas és fáradságos utazás után, melyet az rájok mért föl illetőleg letartóztatások még hosztettek, de a melyeknek a könyv nehány legérdekesebb zát köszönhetjük, végre mégis csak eljutottak rendeltelyökre. A három velenczei, szép szállítmányával együtt, · látszik valóságos gyermeki szeretettel ragaszkodott ki valóban tekintélyes kisérettel bocs a bájos Kokacsin, a ki hármuk közül ként tisztelte és szerette, keservesen elindultak." Tebrizben hosszasabb időig felé fordultak és Polo állitása szerint 29 nak születése után 1295-ik esztendőben" Ramusio, Marco Polo könyvének é rázója, azt irja, hogy mikor a Polo test érkeztek, épen úgy jártak, mint hajdan U bolyongás után szülőföldére, Ithakába akart rájok ismerni senki. Külsejökben változva „mind arczokban mind besze hető volt bizonyos kifejezhetetlen tatá tatár szabásu, a hosszas utazás miatt kiss piszkos vala, minek következtében még akarták őket bebocsátni a rokonok, a k vén, házaikat elfoglalták. Hogy személy leg minden kétséget eloszlassanak, roko meghivták fényes mulatságra, s mikor elérkezett, mindhárman biborszinü finon tek meg és ezt a drága öltözetet a mu ként először biborszinü damaszk-szövet bársonyból készült s végre épen olyan r a milyeneket a társaság többi tagjai hor tek közül mindeniket, a mint mással szétvagdalták s azután a szolgák közt dégek váratlan meglepetése s méltó elál jutott igazán tetőpontjára, mikor Marco mellől felkelve a mellékszobából elősz kopottas és rongyos ruhákat, melyeket v viseltek s a három Polo e sok ringy-ron varrását éles késekkel kifejtegetve, azo gából csak úgy ömlött elő mint a zápor Budapesti szemle. Harmadik kötet. 1873. míg a fiatal emberek, a kik naponként eljöttek meglátoi a kedves és udvarias Messer Marcot, soha sem unták meg gnagyobb figyelemmel hallgatni a távol Kathay (Khina) áiról és a nagy-khán udvarának fényéről előadott elbeszét. Miként már emlitettük, Marco Polo beszédjében gyakran n a „millió" kifejezéssel, a velenczei nép őt,,Messer Marco ioni“-nak, udvarát pedig, melyben akkor lakott, „Corte Millioni"-nak nevezte el. Ugyan e hagyománynak egy másik változata szerint kök felesége az ajtaján bekopogtató koldusnak a rongyos, xos és foltos uti ruhák közül oda dobott egyet ajándékul. llető Polo kérdezi másnap feleségétől, hogy hova tette uti enyegét, mert ki akarta szedni a belevarrt drágaságokat; nő azt felelte, hogy oda adta egy szegény embernek, a 5 nem ismer. A köpenyeg visszaszerzésére Polo a követhadicselt találta ki. Elment a Rialto hidjához és ott ellett egy kocsikereket forgatni, nem valami látszólagos dékból, hanem úgy, mint ha őrült lett volna, s mindazokkik körüle gyülekeztek, hogy őt megbámulják, ha kérék tőle, hogy miért tesz úgy, azt felelé: „Majd csak az is 1, ha isten úgy akarja!" Igy aztán két-három nap mulva ugyan fölismerte viseltes köpenyét a körülte bámész5 emberek közül egyiknek a hátán és azt ismét vissza otta. Csakhamar Poloék hazaérkezése után a velenczeiek rea Dandolo vezérlete alatt a genuaiak ellen, kiket Lamba a vezényelt, hajóhadat indítottak s ez alkalommal Marco is egyik velenczei gálya parancsnoka volt. Az ellenséges hadak 1298-ban Curzola mellett, az ujabb emlékezetü Lissa lében, találkoztak és a velenczeiek roppant vereséget szenek, úgy hogy vezérök Dandolo, Marco Poloval s még vagy O emberrel együtt fogságba esett és nehéz vasba verve ába vitték őket. Itt a fogságban mondta tollba Marco utazásainak és kalandjainak történetét egy fogolytársá |