A szerelmi győzelemnek Jeldíszével koronázva Nagy-vidáman tér be Ga Gelvesbe a bajvivasra.

Gyors futásu pejlován űl Mely a szélnél is sebesse S bárha nincs erőre párj Könnyü zabla tartja fék

Minden apród díszruhája Zöld, veres meg violasz Már a szín is hün mutat Hogy mi van szivébe re

Barna dárdát hordanak Tombol a gyors mén ala S mind a hány van, toll S csillog a sok drága szo

Pajzsa a saját karán füg Erre phoenixkép van írv Melyet eleven tűz éget, A mitől hamura válik.

És ha jól emlékezem
Ez van irva rá: „Nem i
Eltagadni azt a lángot,
Mit szerelmünk szíta fel.

Majd a nők sorához érve A nyeregben felmagaslil

,,Mert ha tudnád, részvev
Mássá lenne én irántam,
Kit halálra kínoz e baj,
A melyet te még nem ism

Most Zafira nyúl kezéért, Ámde a kezdett beszédet A vivásra érkezettek Sürgedelme megzavarja.

A vivók már sorban állna Benn a korlát közti körb Berberek sereg hada Tarka, más-szín marlotáb

Már a ló mind türhetetler Majd a harsonák szavára Nagy nyeritve, horkoláss Törnek által a csoporton.

Egyik a másikra ráront, Mind megannyi hős a ba És a könnyü kopjaszállal Ottan árt a hol lehet.

S áll soká az ünnep, aztá Minden úgy megy mint s Végre minden végit éri, Minden elfárad s oszol.

Már a bölcs idő Apollót Menni készté, minthogy