Oldalképek
PDF
ePub

gületlenek közül egy szájasabb felakasztatott. A skótok nagyobbára, akkor is mint most, vallásosak voltak; azt lehetett volna tehát várni, hogy a lelkészek hatása, kikre a gyarmat lelki gondja bízva volt, sikeresen lesz felhasználható, a rend helyreállitására s a rosz szenvedélyek lecsillapítására. Úgy látszik azonban, fájdalom, hogy e lelkészek a társaság többi részével a legnagyobb viszályban éltek. Társaikat úgy irták le mint a legelvetemültebb embereket s nyilvánitották, hogy lehetetlen köztök, a közgyülés határozatához képest, presbyteriumot alakitani; mert oly egyéneket, kik alkalmasak legyenek egy keresztyén egyház kormányzó vénei lenni, e tizenkét vagy tizenhárom száz ember közt nem találhatni. Kiben volt a hiba, most már lehetetlen volna eldönteni. A mit bizonyossággal mondhatunk, csak annyi: hogy vagy e lelkészek voltak túlságosan és szeretetlenül szigorúak, vagy a népség volt a legroszabb söpredéke annak a nemzetnek s osztálynak, a mely ből való volt.

Tegyük hozzá, hogy a közgyülés gondoskodása a gyarmat lelki szükségeiről, ép oly hiányos volt mint igazgató tanács gondoskodása a testiekről. A második szállítmánynyal útra kelt kivándorlóknak csaknem egyharmadrésze felvidékiekből állott, kik egy szót sem értettek angolúl; a négy lelkész közül pedig egy sem beszélt gäelül egy szót sem. A lelkipásztor csak tolmácsok által beszélhetett a rábizott keresztyén nyáj egy nagy részével. S még tolmácsok segélyével sem adhatott vallásos oktatást e pogány törzseknek, kiket a skót egyház ünnepélyesen gondjára bízott. Valóban a gyarmat semmi nyomát nem hagyta hátra annak, hogy keresztyén emberek jártak Darienben, kivéve nehány angolszász káromkodást, melyeket (gyakrabban s nagyobb erélylyel ismételvén, mint anyanyelvök egyéb szavait) az isthmus benszülötteinek füle jobban megragadott s emlékezete jobban megőrzött.

Az ujonnan jöttek megérkezését követő hónapok az év leghűvösebb s legegészségesebb szakát képezték. De még e hónapok alatt is érezhető volt a buján tenyésző fekete vizi cserjék által benőtt mocsárokra sütő forró-övi nap átkos hatása. A halandóság nagy volt. S látni lehetett, hogy mielőtt a nyár eltelnék, a második gyarmatnak is halál és szökés közt kellend választania, mint az elsőnek. De a kikerülhetlen feloszlás halálküzdelmét erőszak röviditette meg. Tizenegy hajóból álló hajóraj, Castilia zászlója alatt, vetett horgonyt Új

Edinburg előtt. Ugyanakkor egy spanyolok-, creolok-, négerek-, mulattok-, és indiánokból álló rendetlen hadsereg közelgett Panama felől, a földszoros hosszában. Az erődöt vízről és szárazról egyszerre vették ostrom alá.

Nem sokára egy dobos érkezett követségül az ostromlóktól; de a követségéből az ostromlottak egy szót sem értettek. Még azok után is, a miket a társaság igazgatóinak példátlan lelkiismeretlenségéről eddig tudunk, meglepőnek kell mondanunk, hogy gyarmatot küldenek a föld másik oldalára, oly pontra, hol előre láthatólag folytonos, akár barátságos akár ellenséges, érintkezésben kell lenni a spanyolokkal, s arra sincs gondjuk, hogy az egész gyarmatban bár egy lélek legyen, a ki valamicskét tudjon spanyolúl.

Nagy nehezen, annyi franczia és latin nyelvismerettel a mennyi mind a két részről kitelt, némi értekezésbe bocsátkozhattak. Márczius vége előtt szerződést irtak alá, melyben a skótok kötelezték magokat, hogy két hét alatt kiüritik Darient; s april 11-dikén el is utaztak, jóval kevesebben, mint a menynyin jöttek volt. Kevéssel több mint négy hónap alatt, bár az esztendő legegészségesebb szakában, a tizenhárom százból háromszázat söpört el a kór. Az élve maradtakból is nagyon kevesen érhették meg, hogy hazájokat viszontlássák. Hajóik közül kettő a tengeren veszett el. A kalandorok közül sokan, kik gyors meggazdagodás reményével hagyták volt el hazájokat, örültek, hogy jamaikai ültetvényesek szolgálatába szegődhettek, s e számüzetés földén tehették le fáradt csontjaikat. Shield is ott halt meg, kimerülten s tört szívvel. A lelkészek közül egyedül Borland tért vissza. Sajátságos és érdekes elbeszélésében, azon iskola szokása szerint, melyben növekedett, ótestamentomi képek- és szólamok s tömérdek zsidó szó vegyülékével fejezi ki érzelmeit s benyomásait. Megérkezésekor, ugymond, Ziklagnak találta Új-Edinburgot. Azután kénytelen volt a Kedar sátraiban lakozni. Egyszer, ott lakása alatt, egy Beer-lahairoi-val is találkozott, s felépité a maga Ebenézerjét; de általán véve Darien neki Magor-Missabib és Kibrothat-tavak. Szomorú elbeszélését azokkal a szavakkal nyitja meg, melyekkel egykor a gonosz hatalmába adott öreg Jób patriarchának gyermekei halálát s vagyona elvesztét adták volt hirül: En egyedül maradtam, hogy ezeket neked hirül hozzam.“

[ocr errors]

SZÁSZ KÁROLY.

[blocks in formation]

Alszanak körültünk mélyen,

Mi vagyunk fegyverrel ébren ...

Budapesti szemle. Harmadik kötet. 1873.

24

Áldozatra szólit

Az utolsó próba:
Előre, honvédek!
A mit most ti védtek,

Ébredni fog attól

Egész Európa.

LEVAY JÓZSEF.

A HALÁS Z.

(Göthe balladája.)

A víz dagad, a víz zubog,
És rajt' ül a halász,

Oly hűs a szíve, oly nyugodt,

Horgára néz, vigyáz.

És a mint ül s a mint figyel,
Hab kétfelé omol,

S egy hablány, nedves fürtivel,
Kél a hullám alól.

És ajka szól és ajka dall :

Ne csald ki gyermekim'
Gonosz szíved ármányival,
Hogy elveszd idekinn.

Tudnád csak: mily jó dolga van

Kis halnak ott alatt,

Te is leszállnál és vigan
Élnéd világodat!

Üdűlni nem száll-é a nap,
S a hold, tengerbe le?
S hullámtól frissen, vídorabb
Szebb fényben nem kel-e?
Nem hív-e mélylő kékkel a
Mosolygó láthatár?

Nem csábít tenképeddel, ah,
Ez örök harmat-ár?

A víz zubog s a víz dagad,
Locsolja lábait;

S érez szivén hő vágyakat,
Mint a kedves ha int.

S a hableány szól, énekel,
S az ifju már oda!

És

vonva, s önként sülyed el, Nem is látták soha!

SZÁSZ KÁROLY.

« ElőzőTovább »