azáltal volt valami vegyülete az igazságnak e siralmas véget ért pompás nappali álomban.

Skóczia ugyan nem volt megáldva szelid éghajlattal s termékeny talajjal. De a leggazdagabb helyek, melyek a világon valaha magasra emelkedtek, szint oly kevéssé voltak megáldva a természettől. Sivár köszirten, mély tengertől övezve, emelkedtek Tyrus utczáinak széditő magas oszlopai. E terméketlen hegygerinczen szőtték a perzsa satrapák és syciliai zsarnokok biborát; itt készítettek ezüst serlegeket és tálakat a királyok lakomáira; s itt öntötték lydiai arany foglalványba a pomeráni borostyánkövet, ékszerül királynők nyakára. Raktáraiba halmozták fel az egyptomi finom vásznakat és Arábia illatos mézgáját, az indiai ivort s Britannia czin-terményeit. Kikötőjében nagy hajók raja horgonyzott, melyek az Euxinus és az atlanti tenger viharaival daczoltak. A világ minden részéből hatalmas és gazdag gyarmatok néztek gyermeki tisztelettel e sziklaszigetre; s zsarnokok, kik törvényeket lábbal tapostak s az Aegeum és Hydaspes közt minden nép érzelmeit vakmerően bántalmazták, udvaroltak e munkás köpű népének. Egy későbbi korszakban, az alpi folyamok által az adriai tengerbe hordott homok terméketlen zátonyán emelkedtek Velencze palotái. Annyi idő alatt, a mennyit alig tartott volna elegendőnek valaki egy durva északi báró kertjének elkészitésére, annyi kincs halmoztatott itt egybe a mennyi egy északi királyság értékét sokkal felülmúlta. A grand-canalét szegélyező magán lakások csaknem mindenikében annyi ezüst, tükrök, drágakő, szőnyegek, festvények, szobrok voltak láthatók, hogy Holyrood urának 1) irigységét méltán felkölthették. A fegyvertárban annyi lőszer, a mivel az egész ozmán birodalom ellen harczot lehetett folytatni. S mielőtt Velencze nagysága lehanyatlott volna, egy másik köztársaság, a természetnek, ha lehet, még kevesebb kedvezésével, gyorsan emelkedett oly gazdagságra és hatalomra, melyet az egész mivelt világ irigységgel s bámulattal szemlélt. Ködülte s ragályt lehellő sivatag mocsáron, hol se fa se kő nem termett, se szilárd föld, se iható víz nem volt, melynek nyomorult laposát egyfelől a tenger, másfelől a Rajna árjaitól, csak nagy nehezen lehetett megvédeni, Európa leggazdagabb országa virág

1) A skót királynak.

zott fel. Az amsterdámi városház öt mértföldnyi kerületén felhalmozott kincsen egész Skócziát meg lehetett volna venni. S honnan van mind ez? Van-e ok azt hinni, hogy a természet a phoeniciainak, a velenczeinek, a hollandinak nagyobb tevékenység, észtehetség, előre látás és önuralom adományait adta, mint Edinburg vagy Glasgow polgárainak? Inkább el kellett ismerni, hogy mindazon tulajdonokban, melyek az életben s jelesen az üzleti életben sikerre vezetnek, a skótot egy nép sem múlta felül; talán el sem érte egy is. Csak az kellett, hogy tevékenysége kellő irányba vezettessék; e kellő irányt megadni vállalkozott Paterson.

Az ő rejtélyes terve a Kolumbus Kristóf eredeti terve volt, kiszélesbitve és módositva. Kolumbus azt remélte, hogy közlekedést nyithat földrészünk és India között, a nyugoti nagy oczeánon át. De váratlan akadály akasztotta meg. Az amerikai szárazföld, magas északról messzi délig, hideg és lakhatlan égaljakba nyúlva be, áthághatlan gátot látszék vetni utja elébe; s épen abban az évben, mikor ő először tette lábát ez új continensre, Gama, itt a Jóremény-fokot megkerülve, Malabárban kötött ki. A következés az lett, hogy Európa kereskedése Ázsia túlsó részével, kétszáz éven át, Afrika roppant félszigetének körűlhajózásával folytattatott. Paterson most a Kolumbus első tervét elevenitette föl, s elhitette magával és másokkal, hogy ezt a tervet oly módon lehet foganatositani, a mely által hazája a legnagyobb kereskedelmi piaczczá lesz a mi csak valaha volt a földgömbön.

E végre szükséges volt Amerikában egy oly pontot foglalni, mely állomásul szolgáljon Skóczia és India között. Igaz, hogy Amerikának csaknem minden lakható része meg volt már szállva valamely európai hatalom által. Paterson mindamellett azt hitte, hogy egy tartományt, valamennyi közt a legfontosabbikat, a köznapi politikusok és köznapi kereskedők rövidlátó kapzsisága nem vett észre. Az ujvilág két nagy szárazát összekötő földszoros, szerinte, nem volt még elfoglalva. Nagy spanyol alkirályságok feküsznek, mondá, keletre és nyugotra attól; de Darien bérczei és erdői saját szokásaikat követő és saját főnökeiknek engedelmeskedő vad néptörzseknek vannak hagyva. Ő járt a világ e részében, hogy mily minőségben, az nem volt bizonyos. Némelyek azt mondák: e vad benszülöttek megtérítése végett, mások, hogy a spanyolok kirablására ment oda. De térítő- vagy kalózkép,

elég hogy bejárta Darient s onnan csupa ragyogó emlékekkel tért vissza. A kikötők, azt állitá, alkalmasok és biztosak; a tengerben csak úgy nyüzsög a tekenős béka; a vidék oly hegyes, hogy kilencz foknyira az egyenlitőtől, az égalj a legmérsékeltebb; s a talaj egyenetlensége az áruk tovaszállitását még sem akadályozza. Semmi sem volna könnyebb, mint oly utakat késziteni, melyeken egy öszvérfogat, vagy kerekeskocsi egy nap alatt mehetne egyik tengertől a másikig. A talaj, nehány lábnyi mélységig termékeny fekete televényföld, melyen mindenféle hasznos fű és gabona gazdagon s vadan tenyész, s melyen a tropikus égalj valamennyi válogatott termékét csekély emberi munkával lehet dúsan termeszteni; s a föld buja tenyészete még sem fertőzteti meg a levegő tisztaságát. Pusztán mint lakó helyet tekintve, a földszoros valóságos paradicsom. A rajta telepitett gyarmat mulhatlanul virágzó lesz, ha gazdagságának egyedüli forrása a földmivelés volna is. Pedig a földmivelés csak másodrangu tekintet volna a darieni gyarmatra nézve. Telepedjék csak erre a dicső pontra értelmes, vállalkozó, gazdálkodó faj, s nehány év alatt az India és Európa közti összes kereskedés múlhatlanul arra a pontra lesz vonva. Az Afrika körüli hosszadalmas és veszélyes úttal csakhamar felhagynak. A kalmár nem fogja többé a délsarki óczeán hánykódó hullámainak s szeszélyes viharainak tenni ki szállitmányait. Az út nagyobb része Európától Darienig, s az egész út Darientől Ázsia leggazdagabb birodalmaiig, gyors és könnyü lebbenés lesz, kedvező szelektől hajtva kék és ragyogó tengeren. A visszaút, a csöndes óczeánon át, Japán szélességi irányában, szintoly gyors és könnyü lesz. Idő, munka, pénz mind kimélve lesz. A küldemények gyorsabban lesznek kicserélve. Kevesebb kéz kell a hajózásra. Ritka eset lesz, hogy vagy egy hajó odaveszszen. Az üzlet gyorsan fog emelkedni. Rövid idő alatt megkétszereződik, s mind Darienen megy át. A ki a tenger e kapuját, a világ e kulcsát bírja — ily nagyzó képes szólásmódokkal szeretett élni Paterson az fog törvényt szabni a föld mindkét fél-gömbjének; s békés úton, egyetlen csepp vérontás nélkül oly fényes birodalmat állitand mint Cyrusé vagy Nagy Sándoré volt. Európa országai közt mindeddig Skóczia volt a legszegényebb s legmegvetettebb. De foglalja csak el Darient, nyerjen ott nagy szabad kikötőt, nyisson tágas raktárt a kincseknek, melyeket Darien földje termend számára s a még sokkal dúsabbaknak, melyek Kan

tonból és Siamból, Ceylonból és a Molukkákról, a Ganges torkolataitól és a Cambayi öbölből fognak özönleni Darienbe: s azonnal az első helyet foglalja el a nemzetek között. Egy sem fog vele versenyezhetni sem a nyugat-, sem a keletindiai kereskedésben. A koldus ország, a mint melegebb és termékenyebb tájak lakói gúnyosan nevezték, nagy piacza leend a válogatott termények- s fényüzési czikkeknek: czukornak, rumnak, kávénak, csokoládnak, dohánynak, khina teája- és porczellánjának, a dakkai muszlinnak és kashmeri sháloknak, a golkondai gyémántnak, karraki gyöngyöknek, a nikobári felséges madárfészkeknek, fahéjnak és a borsnak, elefántcsontnak és szandalfának. Skócziából fogja kapni a világ a legszebb ékszereket, a legfinomabb selymeket, miket a st. jamesi és versaillesi udvari bálok delnői viselnek. Skócziából mind azt a salétromot, mely a hadviselő hatalmak seregeit és hajóhadait a háborúviselésre képesítendi. S mind e roppant kincsek után, melyek a kis királyságra szakadatlanúl átfolynak, vám fog fizettetni, a mi ott hátramarad. Oly jóllét és gazdagság fog ebből származni, a mi a mesével határos, a miből minden skót, a főrangútól a piaczi kofáig, megkapja a maga osztalékát. A Forth és Clyde most puszta partjain csakhamar egymást fogják érni a mulató kertek és kéjlakok, oly sürün, mint a hollandi partokon. Edinburg Londonnal és Párissal fog versenyezni; s a glasgowi és dundee-i polgármesternek ép oly pompásan felszerelt palotája s oly nagyszerű képcsarnoka lesz, mint az amsterdaminak.

E ragyogó terv először csak részletenként lőn a közönség szemei elé tárva. Gyarmatot fognak telepíteni: nagyszerű kereskedést nyitnak Skóczia és a két India közt: de a Darien nevet csak suttogva ejtették ki Paterson s legbizalmasabb barátjai. De ennyi is elég volt a határtalan remények és vágyak fölköltésére. Mennyire tudta Paterson saját nézeteit másokba is átültetni, eléggé bizonyítja az emlékezetes törvény, melyre a Lord High Commissioner 1695. junius 26-dikán adta a királyi szentesítést. E törvény által nehány megnevezett egyén, s azok kik még hozzájok fognak csatlakozni, testületül lőnek elismerve, mely az Afrika- és Indiával kereskedő Skót Társaság" neve alatt alakúlt meg. Az üzleti tőke nem volt meghatározva a törvény által; de az meg, hogy a részvényeknek legalább fele Skócziában lakó skót hazafiak birtokában legyen, s átszállítható is csak Skócziában lakó skótokra legyen ismét.

:

Az Azsia-, Afrika- és Amerikával való kereskedés kizárólagos szabadalma harmincz évre biztosíttatott a társaságnak. A társaság által behozott mindenféle áruczikk huszonegy évig vámmentesnek nyilváníttatott, csak az idegen czukort és dohányt véve ki. De a társaság saját ültetvényeiben termelt czukor és dohány is váinmentes. A társaság minden tagja és hivatalnoka biztosítva volt elfogatás s bebörtönöztetés ellen; s ha mégis, e szabadalom ellenére, valamelyik elfogatnék vagy bebörtönöztetnék a társaság felhatalmaztatott kiszabadítására, s e végből minden polgári és katonai segély igénybe vételére. Felhatalmaztatott a társaság Ázsia, Afrika és Amerika bármely részében még el nem foglalt területek elfoglalására s arra, hogy azokon gyarmatokat telepítsen, városokat és erődöket építsen, adókat vessen ki, raktárakat állítson fegyverek és lőszerek számára, hadat szedjen, háborút üzenjen s békét kössön; s a királylyal megigértették, hogy ha valamely idegen hatalmasság a társaság e jogait megsértené: közbe fog lépni s közköltségen szerez kárpótlást vagy elégtételt. Végre kimondatott, hogy e rendkivüli engedmények nagyobb biztosítékául s ünnepélyesbbé tételére, az erről szóló törvényes okmány királyi szabadalom alakjában állíttassék ki s a kanczellár utasíttatott, hogy arra haladéktalanúl nyomja reá a nagy pecsétet.

A levél kiállíttatott; a nagy pecsét ráfüggesztetett; az aláirási könyvek megnyittattak; a részvények megszabattak és pedig egy-egy száz font sterlingre határoztatott; s Pentlandnegyedtől Solway-negyedig, a kinek csak száz fontja volt, alig várta, hogy egy részvényt aláirhasson. Kétszázhúsz ezer font körül tényleg befizettetett. Első tekintetre ez nem látszik valami nagy összegnek azok előtt, kik az 1825- és 1845-diki szédelgésekre visszaemlékeznek, s bizonyára nem is lett volna elég egy Spanyolország elleni háború három hónapi költségei fedezésére. Még is bámulatosnak kell vallanunk ez erőfeszítést, ha meggondoljuk, s ezt bizvást állíthatjuk, hogy a skót nép, összes értékének nagyobb arányú részét adta önkéntesen a Darien gyarmatosítására, mint a mennyit bármely más nép valaha, ugyanennyi idő alatt, bármely kereskedelmi vállalatra önként fordított. Skótország nagy része akkor épen oly szegény és sivár volt, mint most Izland. Öt vagy hat kerülete volt, melyekben összevéve nem volt annyi guinea és koronás arany, a mennyit a Lombard-utcza egyetlen ötvöse egy nap