Oldalképek
PDF
ePub

ellen kellene forditaniok, keresztyének ellen irányozzák. Hogy mennyiben jogos és igazságos ez, a felett ítélni reájok hagyta s hogy senkinek kétsége sem maradhasson, hogy mi részök van ez ügyben, még két biztost is küldtek volt a táborba, s hogy isten és ember előtt annál igaztalanabb dolgot nem követtek el, mint megszegni a békeszerződést, melyet Nichola pápa kötött s mely annyi átkot mond arra, a ki megszegi; s hogy épen ti törtétek meg a nélkül, hogy bármikép igazolhatnátok. Oly hatalmas érveléssel bizonyitá, hogy nem tudtak felelni; s hozzá tevé, a mint fentebb emlitettük, hogy ha a török ellen tanusittottak volna annyi buzgóságot, mint a menynyit a keresztyének ellen, az ügyek nem állanának úgy, a mint vannak; s hogy az ő lanyhaságuk e háborúban a török ellen volt oka annak, hogy ezek felbátorodtak; s hogy ők le vannak kötelezve, először mint keresztyének, másodszor, mert Mantuánál szerződtek, hogy a hitetlen ellen indulnak s felajánlották magokat, azt mondva, hogy erejök hozzá elegendő. Mindenkép ki akarta a viszályt egyenlíteni, de nem birt sokra menni, mert a velenczeieknek e háboru szivükön feküdt. Belátta, hogy Velenczében semmit sem bir keresztül vinni, s a táborba ment ugyanazt kisérté meg. A tábort is elhagyva, Florenczbe jött, jelentette a kormánynak, mi járatban küldte őt a király a velenczeiekhez, elbeszélte, hogy ezek mennyire makacsok, s hogy e részben nincs veszteni való idő.

ott

III. Florenczből Róma felé vette utját, Pál pápa idejében, hogy reábírja ő szentségét, segítsen a királynak, hogy a hadsereget fenntarthassa a török ellen. A pápa nem volt oly viszonyok közt, hogy megtehesse, s ezért szóval tartogatta őt, ki végre soha sem tudott határozott választ kapni. A király a keresztyénektől összesen 100,000 forintot kért évenként, s ezért késznek nyilatkozott folytonosan oly sereget tartani lábon a török ellen, hogy a keresztyéneknek ez oldalról semmitől sem kelljen félniök. Minthogy már több időt töltött az udvarnál ez ügyben s látta, hogy határozat nélkül csak szóval tartogatják, nagyon bölcs ember lévén, meggondolta a dolgot s kérte a pápát, engedje meg, hogy nyilvános consistoriumban szólhasson. Ez megengedte, s György úr egy reggel érveivel jól felfegyverkezve előállott; s kimutatta, hogy a keresztyének a támadásra nézve még soha össze nem beszéltek, s ez mindig oly módon történt, hogy jobb alkalmat adtak a töröknek a támadásra, mint a keresztyéneknek. Mert ha oly rendszabályokat

alkalmaztak volna, a minőket kellett, a török fel nem kapott volna, de minden támadás lanyha volt, melyet a keresztyének tettek s olyan, hogy inkább fölbátoritotta a törököt, mintsem lehangolta. Uramnak, a magyar királynak, nem egyszer volt már dolga a törökökkel, s vagy tönkre tette, vagy megszalasztotta, nem többel, mint 20,000 emberrel, mert, hogy szentséged átláthassa, minő a törökök készültsége, ha azt mondják 100,000 emberök van táborban, úgy kell érteni, hogy ezen 100,000 emberből kivéve vagy húszezeret, a többi haszontalan, parasztruhában jár, lőfegyver nélkül, csak paizszsal ellátva s csak íjjal és karddal hadakozik; úgy, hogy valahányszor a magyar királynak húszezer magyarja lesz talpon úgy felszerelve a hogy szoktak lenni, a felhozott okoknál fogva a százezret fel sem veszi. Kimutatta György úr a pápának s a bibornokoknak, hogy ha gondoskodik a 100,000 forintról évenként, nem szükséges, hogy a velenczeiek s más hatalmasságok velők szövetkezzenek, magok is fognak tudni ellentállani. Több ideig maradt Rómában ez ügy miatt, s azon is volt, hogy az esztergomi érseket nagy érdemeiért bibornoknak tegyék meg. Megnyerte részben a segélyt a török ellen s a pápa s a bibornok biztositását is, hogy az esztergomi érseket bibornoknak nevezik ki s meg is lett volna, ha meg nem történik az, a mi megtörtént.

IV. Ez alkudozások alatt György úrnak levelei érkeztek Rómába Magyarországból, hogy menjen Nápolyba, s bocsátkozzék Ferdinand királylyal alkudozásba a király leánya s a magyar király közti házasságra nézve. Nagy tisztelettel fogadták; az alkudozások nem tartottak soká s ügyessége s eszes eljárása által meglett a házasság. Ennek megkötése után Florenczbe jött, hol több mint háromezer forintért vett könyvet, hogy Pécsett, hol prépostsága volt, egy könyvtárt állítson. S minthogy ezelőtt a király kanczelláriájának élén, minden az ő kezén ment keresztül, azt tette, mit kevés ember tett az ő állásában. Először is a templomban, hol prépost volt, egy igen szép kápolnát építtetett, s oly jövedelmet adott hozzá, hogy minden reggel négy misét mondatott, s megparancsolta, hogy bizonyos ünnepeket minden évben tartsanak meg, s úgy biztositotta e jövedelmet, hogy soha ne hiányozhassék. S ugyan e templomban egy nagyon szép könyvtárt rendezett be, s minden facultásból tett belé könyveket s háromszáz kötetnél is többet gyüjtött össze s kijelölte a helyet, hová fel kell azokat állítani. S egy papot állitott, jó fizetéssel, e könyvtár mellé,

hogy a könyveknek gondját viselje s a tárt minden nap kinyissa s bezárja. S meghagyta, hogy a templom mindenféle paramentumokkal fel legyen szerelve, énekes könyvekkel, szentirásokkal, homiliariumokkal, passionalékkal s minden könyvvel, mire az egyháznak szüksége van, s kivánta, hogy minden jövedelem, melyet az egyháztól huzott, s még több is, abba ruháztassék be; mert mindazt, mit mint pecsétőr keresett, szintén ama könyvtárra költötte.

V. Sok kitünő tulajdonsága volt. Mire Magyarországra vissza kellett térnie, útjában tízezer aranyon felül költött. A mi pénzt rendelt magának Magyarországból, az nem jött meg idején, s pénzre volt szüksége. Eddig még soha sem szorult más emberre, s így itt azoktól, kiket jó embereinek tartott, kért egy jókora összeg pénzt. A kétszáz aranyra sok mindenféle kötelezvényt, biztositékot és zálogot követeltek tőle, s úgy telebeszélték a fejét, hogy nagyon roszkedvű lett. Minthogy én egy papot ismertem, kinek volt pénze, megkértem, hogy minden nehézség nélkül puszta szavára kölcsönözze oda a kétszáz aranyat, hogy György úr láthassa, miként Florenczben is van bőkezű, jóravaló ember. A pap egy pénzzacskót vett elő, beletette a kétszáz aranyat, s a vendéglőbe mentünk György úrhoz, ki nagy zavarban volt, s oda érve, azt mondtam : nem akarom, hogy uraságod bárkinek is tartozzék köszönettel a kétszáz arany miatt; itt van ez a jóravaló pap, ez uraságod puszta szavára adja hitelbe. Úgy megörült, a mennyire csak kimondani vagy elgondolni lehet; s előreküldve több könyvét, s holmiját, a mi még itt volt, Velenczébe ment, s ott szolgáival találkozott, kik elégséges összeg pénzt hoztak, s tüstént egy kereskedőház révén Florenczbe küldé a szükséges összeget. Nem telt bele két hét, s adósságát már visszafizette a papnak.

VI. Visszatérve Magyarországba a király, megint pecsétőrré nevezte ki, a mi a király után a legnagyobb állomások egyike. Mikor a kanczellariát átvette, akkor a kalocsai püspökség megürült. A király tüstént irt a curiához s kineveztette. Nagyon bőkezű volt, sok kitünő tulajdonnal birt s eszességének bizonyítékát kellett adnia, azon körülmények közt, a melyekben élnie kellett; mert öt ugyanazon esztergomi érsek nevelte s segitette, kit a király üldözött, s mindennek daczára György úr a király kegyében maradt s főleg azért, mert hozzá hasonló férfi, kit a király úgy használhatott volna mint őt,

Budapesti szemle. Harmadik kötet. 1873.

19

nem találkozott; ezért kellett a királynak őt felhasználnia, s nagy tiszteletben tartania, mert e mellett még nagyon szótartó s felette becsületes volt. Sok nemes dolgot lehet még György úrról mondani, de csak megemlékezésűl s nem mint életrajzot irtam ezeket, azért lehető rövidséggel irtam meg.

PULSZKY FERENCZ.

AZ ANGOL MUNKÁS OSZTÁLY HELYZETE.

[ocr errors]

A külnyugalom palástja alatt a büszke Albion több oly elemet rejt, melyeknek lenyügözése sikerült eddig, de melyek aggodalommal töltik el B. Eötvös József. (A XIX. szá

a gondolkozót.“

zad uralkodó eszméi. I. k. 16. l.)

Két nagy fontosságu kérdés tolul mindinkább előtérbe Angliában. Az egyik politikai, a másik társadalmi természetű. Az előbbi Irland, melynek állása és törekvései az anyaországgal szemben a Home-Rule párt programmjában nyernek kifezést; a másik a munkás kérdés, mely 1824-32 óta 1), vagyis az angol munkás osztály merészebb öntudatra ébredése és követelőbb fellépése óta mind jobban foglalkoztatja Anglia törvényhozását és gondolkozó főit.

Ez utóbbi kérdést kivánom röviden megismertetni. Egyedül a tárgyilagosságot tartván szem előtt, nem foglalok állást se egyik, se másik irányban, hanem — a mennyire erőm és a rendelkezésemre álló források engedik tárgyilag fogom feltüntetni az angol munkások helyzetét, a mondandókból levonható következtetést magára az olvasóra bizván.

[ocr errors]

Tagadhatatlan, hogy az emberiség lassú, de folytonos haladásának törvénye alól az angol munkásosztály sem lehet kivétel. „A tökéletesedés általános folyamában vannak kisebbnagyobb örvények mondja helyesen Ludlow2) melyek

[ocr errors]

1) Anglia 1793. óta fenállott tilalmait a munkások szövetkezésére nézve 1824-ben (6. Georg IV. 29.) megalkotott törvény által megszüntette és a szövetségek szabadságát kimondotta. Kautz. A társ. int. a nemz. gazd.-ban 432. 1.

2) Die arbeitenden Klassen Englands in socialer und politischer Beziehung. Von J. M. Ludlow und Lloyd Jones. Aus dem Englischen v. Jul. v. Holtzendorff. Berlin, 1868.

« ElőzőTovább »