Oldalképek
PDF
ePub

nem sokkal alantabb rangu munka, t. i. a spanyol szépirodalom, mint eddigi tanulmányaim egyik főtárgyának köréből meritett műforditás.

A ki szépirodalmunkat az utóbbi években figyelemmel kisérte, kétségtelenül azon tapasztalást szerezheté, hogy – kivált a versköltés terén a forditások jóval gyakoribbak az eredeti s főleg a mértéket igazán megütő eredeti dolgozatoknál. Ez pedig mindenesetre megdöbbentő tapasztalat, mert egészen fölösleges csak egyetlen szóval is azt akarni fejtegetni, hogy a művészetben mily csekélyke kis dicsőség a másolásnak dicsősége.

Ezért sokan ferde szemmel is néznek ma már a műforditásokra s hogy valamely költemény olvasatlan maradjon, némely embernek elég azt megpillantania , hogy a kérdésben forgó munka ebből vagy amabból a nyelvből van forditva. Távol legyen tőlünk, hogy itt és ez alkalommal talán hosszas védelmezésére keljünk a műforditások jogosultságának. Röviden csak annyit akarunk megemliteni, hogy mennél magasabb fokára emelkedett a műveltségnek valamely nép: annál inkább törekszik más népek irodalmának valóban jeles termékeit saját kertébe átültetni, tudván azt, hogy ezekben oly nemesitő erő rejlik, melynek jótékony hatása jóformán elmaradhatatlan. Még – az úgy szólván öntudatlan népköltészet is átveszi s magába olvasztja a másnyelvü költés egyik-másik termékét; mennyivel természetesebb tehát, hogy az öntudatos műköltészet vizsgálódása s tanulmánya tárgyává tegye más népek azon költői műveit, melyekben a szép, a nálunk megszokottnál talán eltérőbb, de azért nem kevésbbé tökéletes alakban nyilatkozik. Ezen ajánlott tanulmányozás alatt távolról sem a szolgai utánzást értjük, a mely pedig majdnem minden műköltészetben megvolt, s hozott is létre mindig idegeneknek maradt és meghonosulni soha nem tudó termékeket: hanem igenis értjük a szép nyilatkozási módjának azon megtigyelését, hogy úgy szóljunk, el-lesését, mely az egyes concret esetekből olyan szabályokat von el, melyek általánosak s melyek követése aztán, okkal-móddal alkalmazva, lehetetlen hogy jótékony hatását eltéveszsze.

A műforditás ezen tanulmányozhatást akarja megkönynyiteni; érdeme csak a közvetités érdeme, azonban természetesen ez is csak akkor, ha olyan darabokat ültet át, melyekben

az igazi szép nyilatkozik s melyek ennélfogva igazán méltók a tanulmányozásra.

A spanyol románczokat, a déli égalj e ritka szépségü virágait, ilyen termékeknek ismeri a velük foglalkozó minden népek irodalma; s ez volt az a körülmény, mely e sorok iróját arra bátoritá fel, hogy jelen értekezését ezek köréből meritse, s nevezetesen a mór románczok egyik gyöngysorát, a Gunzul románcz-kört ismertesse, az egyes darabok leforditásában s a hozzájok csatolt rövid, magyarázó megjegyzésekben.

A ki a spanyol románczok - mondhatnék egész rengetegének csak egy ily kisded ágacskájával foglalkozván, amaz összes románczirodalom ismertetésével kezdené munkáját, hasonló lenne ahhoz, ki a góthstylben előforduló egyes rózsáról vagy csúcs-ivről akarván szólani, előbb hosszában és széltében elmondaná, vázolná és magyarázná az egész góthépitészetet.

Ezen, a mily hosszura terjedő, de itt ép oly felesleges kiterjeszkedéstől óvakodni fogunk, s magokat a románcz-kör egyes darabjait megelőzőleg mindössze is csak annyit akarunk elmondani, hogy a vizsgálódásunk tárgyává tett költemények, a dúsgazdag spanyol románcz-költés melyik osztályához tartoznak s melyik korban keletkeztek.

E méltán dúsgazdagnak mondott románcz-irodalmat kiváltképen kétféle módon osztályozzák, t. i. vagy a románczok tárgya, vagy pedig keltöknek kora szerint. Amaz a régibb osztályozás, a könnyebb és felületesebb, – emez az ujabb, a sokkal nehezebb de annál alaposabb. A Depping-féle gyüjtemény, a Romancero castellano, melyet Don Antonio AlcalaGaliano látott el igen értékes jegyzetekkel, s mely gyüjteményt a forditásnál mi is követtünk, első kötete előszavában a románczokat még tárgyok szerint osztályozza. Szerinte a románczok négy szakaszra oszolnak; az elsők: a l'omances historicos (történelmi románczok), melyek tárgya a történelemből van meritve; a második osztály: a romances caballerescos (lovag-románczok), melyek a lovagkor hőstetteit dicsőitik; a harmadik: a romances moriscos (mór románczok), melyek tárgyát mindig a mórok viselt dolgai képezik; s végre a negyedik: a romances sobre varios asuntos (különféle tárgyu románczok), melyek igen is tág keretében, a fönebb elésoroltakon kivül minden más bent foglaltatik, egészen ismeretlen szerelmesek, pásztorok epedéseitől, incselkedéseitől

kezdve fel egész a szenttörténelem olyas tárgyaiig, milyen például az, melyet egy románcz szinte megénekel, mikor Krisztus urunk a felháborult tengert lecsillapitja.

Ez, a felületesebb, könnyebben vett, tárgyak szerint való osztályozás.

A másik, a sokkal alaposabb s lelkiismeretesebb kritikával létesitett szakaszokra osztás, mely a románczok keletkezése korát s elvi sajátságait veszi kiindulási alap gyanánt, Huber, Wolf és a spanyol Duran, mint az e téren legkitünőbb s mondhatnók a munkát teljesen bevégzett tudósoknak köszöni lételét. 1)

Ezen osztályozásról maga Wolf 2) azt mondja: „An dieser ganz unwissenschaftlichen Anordnung und Eintheilung trug die bis auf die neueste Zeit und selbst noch von unserem Verfasser (Ticknor) nicht gehörig berücksichte kritische Würdigung der principiellen und formellen Charakterverschiedenheit der Romanzen die Schuld; denn erst dann wird man eine pragmatische Geschichte der Romanzendichtung zugeben im Stande sein, wenn man die ganze chaotische Masse nicht mehr bloss nach den Stoffen ordnet und sondert, was etwa zureichen mag, wenn man nur ästhetischen Genuss beabsichtigt, sondern wenn man sie vor Allem nach den vorzugsweise in der formel

1) Klein J. L. Geschichte des Dramas. VIII. Das spanische Drama. I. köt. 328. lap: „Sollen wir, behufs Aufhellung der „genetischen Geschichte der Romanzenpoesie“ worüber V. A. Huber, Ferd. Wolf und Ag. Duran Lichtströme verbreitet haben, etwa auch noch unser Pfenniglichtchen aufstecken? Oder Strohwische an jenen Leuchten anzünden, und dem Leser mit dampfigen Rauchwirbeln die Augen beizen, fumum ex fulgore? Müssten wir doch, schicklichermassen, den Wissbegierigen an die genannten drei Erleuchtungsquellen selbst dann verweisen, wenn eine Erörterung über Ursprung und Entwickelung der span. Romanzen unseres Amtes und Zweckes wäre; wir müssten es auf die Gefahr hin des lächerlichen Beginnens: den hellen Tag mit der Stalllaterne zu suchen oder, gleich den thörichten Jungfrauen, Oel auf das Lämpchen zu giessen, nachdem der Bräutigam längst eingetroffen.“

2) Geschichte schönen Literatur in Spanien von Georg Ticknor. Deutsch, mit Zusätzen herausgegeben von Nikolaus Heinrich Julius. II. köt. Dritte Beilage, 488—9.

len Bildung (worunter natürlich nicht bloss Sprache und Versification, sondern auch Ton, Färburg, Auffassungs- und Behandlungsweise zu verstehen ist) sich manifestirenden Merkmalen eines wesentlich verschiedenen Charakters kritisch zerlegt, und nach den daraus sich ergebenden Bestimmungen des Princips ihrer Entstehung und der Zeit ihrer Abfassung wissenschaftlich eintheilt und zusammenstellt.“ Huberé az érdem folytatja tovább Wolf – mint a legelsőé, ki e jellemző ismertető jeleket beható tudományossággal kiemelte s az ujabb osztályozás alapjául megveté. Ezek szerint ő három főszakaszra osztja a románczokat, munkáját azonban csupán a Cid-románczokra terjeszti ki. A Huber által vert nyomon indult el aztán a spanyol Duran is, ki a három főkorszakot szintén megtartotta, azonban vizsgálódásait az összes románcz-költészetre terjesztvén ki, nagyobb világosság okáért a három főkorszakot nyolcz al-szakaszra osztotta az általa kiadott Romancero függelékében.') Duran osztályozásának vázlata tehát e következő: I. A szájról szájra fenmaradt románczok. (Epoca tradicional ó copias de su primitiva redaccion) a sajátképeni nép-románczok, melyek három csoportra oszlanak: a) A régi, tulajdonképeni nép-románczok, melyek az őseredetieket leginkább megközelitik (romances viejos directamente populares, que pueden considerarse como primitivos). b) A történeti néprománczok, a mórokkal küzdött határharczok koráról és korából (romances historicos fronterizos) és a novellaszerü mórias románczok (moriscos novellescos), melyeket azonban nem szabad összezavarni a második korszakban keletkezett

s utóbb majd bővebben ismertetendő – mór-románczokkal. c) A hagyományban fenmaradt, de már nem közvetlen a nép, hanem a juglarok által népies alakban költött románczok (romances viejos populares, tambien de tradicion oral, pero compuestos por juglares.)

A II-ik korszak: a néprománczok tanult utánzási korszaka (época erudita), mely Duran szerint ismét három szakaszra oszlik: Az első (vagyis az elöbbi korszak egymásután

1) Apendice sobre la clasificacion de los romances considerados relativamente a las épocas á que se atribuye su composicion, y al enlace que forman entre sí las diversas modificaciones que experimentaron en la tradicional y en la artistica,

következő szakaszainak sorszámát tartva meg), a negyedik, azon románczokat foglalja magában, melyeket tudósok, tanult férfiak költöttek didacticus irányban, de a régi s általánosan kedvelt néprománczok hangján s alakjában, hogy ezen kedvelt forma nyisson utat a nép szivéhez az ujabb tárgyu, inkább tanitani mint csupán gyönyörködtetni akaró énekek számára, mikkel a régieket ki akarták szoritani; az ötödik szakasz szinte a régi románczokat utánozza, sőt másolja hangban, alakban, azonban tisztán költői s nem - mint a megelőző didaktikus irányzattal; az alább közlendő románczok ezen szakaszba tartoznak; végre a hatodik osztályban azon románczok foglaltatnak, melyeket a spanyol közélet hanyatlásával s ezzel együtt a népköltésnek is satnyulásával, többé nem a közbecsülésben állt s hajdan gazdagon jutalmazott juglarok daloltak az előkelők s a népnek szine-java előtt, hanem a melyek költésével s eléneklésével azok a bohóczok, vak koldusok foglalkoztak, kik ezzel keresvén kenyeröket, a legalsóbb néposztály tillérein élősködtek: Ezen szakasz termékei a legsilányabbak, alacsonyabbak, a hol a műérzék s a jó és nemesebb izlés egyre növekvő hiánya ininden lépten-nyomon szembetünő.

A III-dik korszak: a tulajdonképi müköltés románczait tartalmazza (época verdaderamente artistica y poetica), mely az alája tartozó hetedik és nyolczadik szakaszban, a műköltőktől származó azon románczos költeményeket foglalja magában, melyekben a régi románczok formája mintegy keretéül szolgál szerzőik subjectivitásának, a mely szerzők magokat itt már akár igazi nevökön, akár álnéven, de rendesen mindig meg

is nevezik, mire a régiebbekben soha sincs eset. Igy ezekben majdnem mindenütt a lyrai elem a túlnyomó, s tárgyuk még ha a régi románczoktól kölcsönöznek is külsőt – mindig a költőnek saját érzelem- és gondolatvilága. ')

A mi kérdésünk most már az, hogy az általunk ismertetni szándékolt Ganzul-románczkör, ez előbb emlitett korszakok közül melyikbe tartozik? A mint a románczok osztályozását is kettősnek mutattuk be, t. i. tárgy és keletkezési kor sze

1) Oft wälhten sie aber nur eine passende Maske und Situation (disfraces) aus den bekannten volksthümlich gewordenen Romancenstoffen, um ihre eigenen Erlebnisse und Gefühle darunter zu verhüllen.

« ElőzőTovább »