vány másolata, s igy bizvást elhagyható. Magáról a ford ról kettőt legyen szabad megjegyeznem. Az első az, ho dolgozat részben egész, részben csak töredék. Egész annyi a mennyiben az előttem lévő szövegben talált teljes Ga románcz-kört adja, - töredék pedig annyiban, a menny -ha Isten érnem engedi elhatározott szándékom a ger és román nyelvek népköltésének eddig irodalmunkba mé nem ültetett kiválóbb darabjait nagyobbacska gyüjtemény egykor-valamikor közrebocsátani. A második pedig az, a m beszámolni tartozom, hogy az assonanceot e 13 románcz k csupán egyben, nevezetesen a második darabban tartot meg teljesen. A spanyol románcz-költészet e jellemző saja gának mellőzése őszintén bevallva - nem tudatlansá vagy a dolog könnyebbsége végett történt, hanem igen is a oknál fogva, mert véleményem szerint az assonanceok ker tülvitele száz meg száz soron keresztül, a mi nyelvünkben a széphangzás rovására történhetnék. A spanyol assonan épen az teszi oly zengzetessé, hogy a pársorok gyakran n és magas hangzókon végződnek. Ilyen szavakat százával a nyelvünkben nem találhatni, ugy hogy jó formán egyedül volnánk utalva, hogy csupa á-t meg a-t, é-t meg e-t hangoz sunk, az egészen végig, a mi curiosum gyanánt megjárja ta Édes Gergelynél, vagy ama „Megtért embernek énekél melyet nem régen szerzett, és egy megkeseredett, de reme séggel teljes lélek képében tett fel egy nevezetlen em Debreczenben" (Kazinczy: Magyar régiségek és ritkasá I. k.), de a hol költészetről van szó, melynek épen a zengze ség egyik legszükségesebb kelléke: ott ezen fülsértő egyh guságnak helye nem lehet.

A románczoknak a spanyolban külön czimök nincs csupán a gyüjtő látta el mindegyiket külön tartalom-felje zéssel. E szerint az első igy hangzik:

Ulni készül a

Épen ekkor

Vénus első cs

A mikor Sid
Elrobog s Je

A románcz-körnek m sok olyan vonás van, mely többieken is tapasztalhatók ceptio. A mint láttuk, csel fejlődésben a spanyol romá mint például a skót vagy vagy Edom o Gordon. A alakjában, melyhez, minteg a cselekvény festése mint i hozzáadva néhány rövid so hagy pillantani a szivbe, dása. Ez a szív forrón érző relmet nem tudja elviselni nem szenvedélyes termész ébredvén, ő nem halni, han az arab heves szenvedélyn tőt akarunk ez első románc az a szemmel látható nagy a hős ajkaira adott szavak tönydarab szinének tulajd kus jelentősége igen sokszo czokban, a hol a tollak, a n fátyolok és egyéb ruhadara is vesződnek, mint - a 1

PIཨIཨvLགསམྱ Sཟབཨ

་་་ཨ་ཨ།ཨཔ ཨ་ཨ»-པJཨ, dára egykor tapadt keresztyén vért mocsoknak tekin csak az általa kiontandó arab vér lesz képes ujra m tani; az a kevélység, melylyel fölemliti hogy ama ja resztyén apjáért váltságdij fejeben más egyebet nem is egy lónál; a vagyontalan Ganzul keserűsége a dú Albenzaideval szemben, hogy közönséges bakancsot al bára felhuzni, mert hiszen őt a szegényt, a kinek föld csen, az uraskodás úgy sem illeti meg: mind ezekben lélektani hűség, a jellemfestő igazság, oly drámai a délyesség fokozódása, mint például a földnélküliség e után nyomban a gyilkolás eszközének, a harczi lándzsá vetelése, hogy jobbat már kivánva sem lehetne kivánn figyelemre méltó végül az a finom vonás is, mely a le versszakban fordul elé. Azt már a mór lovag utra készi is láttuk, hogy a külsőségekre mennyi figyelmet fordit, nak mint megannyi symbolumnak - mily fontossa lajdonit; az meg általánosan tudva lévő dolog, hogy a S országban élt arabok a csillagászattal mint tudományn mint csillagjóslással is mennyire foglalkoztak. Előre b e megjegyzéseket, vessünk meg egy futó tekintetet utolsó cuartetára, melyben az mondatik:

Épen akkor kél az égen
Vénus első csillogása,

mikor a szerelmében oly keservesen csalódott lovag M Sidoniából boszút lihegve utra kél. Tehát a szerelem akkor ragyog fel az égen, midőn a földnek minden gyö arra serkenti, arra ösztönzi a kedvesétől elhagyottat, h relmeért boszút álljon. Mintha az ég maga is szövetke földdel s a szerelemnek felhozott csillagával akarná fo san inteni az ég homályában előre rohanót és szitani a