Oldalképek
PDF
[merged small][merged small][ocr errors][merged small][ocr errors][merged small][merged small][ocr errors][graphic]
[merged small][ocr errors]
[ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors][ocr errors]

IRODALMI TÁRSASKÖREINK EMLÉKEZETE

BESSENYEITŐL KISFALUDY KÁROLY KÖRÉIG.

I. Az ó s az új világ irodalmaiban találkozunk az ízlésnek s a központosított munkásságnak egy oly tényezőjével, melyről az irodalmi történetírók egészen ugyan nem szoktak

megfelejtkezni, de nagy hatását rendszerint csak akkor mél

tatják kellőleg, midőn az a politikai hatalommal egyesűlt, vagy hivatalos szervezettel és ranggal bírt. Találkozunk a Periklesek, a Ptolemaeusok és Augustusok udvaraival a classicus népeknél, a Mediciekével, a XIV. Lajoséval, a weimári fejedelmekével az új időkben; találkozunk ott az alexandriai muzeummal, valamennyi tudós társaságok e legrégiebbikével, itt a renaissance utáni akademiákkal, melyek a tudományok előrevitelére sokat, az ízlésére csak kivételkép, hatottak üdvösen. Azon tényezőről ellenben, mely a szabad s magán társaskörökben érvényesűlt, többnyire csak alkalmilag, írók és költők életirásaikban, veszünk tudomást, daczára annak, hogy azok némely irányokban messze kiható befolyást gyakoroltak az ízlés s az irodalmak sorsára. Nekünk csak egy Mátyás királyunk volt, kinek udvara a renaissance vívmányait örökre meghonosította hazánkban, de oly korban, midőn egy nemzeti irodalom felsőbb kifejtésére a múlhatatlan előzmények magában a nemzetben még hiányoztak, s ekép egy ilyen létesűlésének, az európai míveltségnek keleti fajunkba beoltása által, csakis előfeltételeit teremthette meg, ami pedig később Erdélyben, Bethlen s a két Rákóczi György körül megindulni látszott, e kisded államnak csakhamar bekövetkezett elsülyedése miatt alakító hatással nem lehetett; a Széchenyi akademiája végre

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875. 1

[ocr errors]
« ElőzőTovább »