Oldalképek
PDF
ePub

egész családok, hanem egyes egyének, kik valószinűleg sokkal könnyebben elszakadnak hazájoktól.

Két neme van az olasz kivándorlásnak. Az egyik az önkényes. Ennek okai a tőke és a földhitel hiánya; a súlyos adók; sok oly földnek műveletlenül hagyása, a mely művelhető volna; a kamatláb magassága; befektetések, takarékosság hiánya, melyek a nyomort emelik vagy épen létesítik. Erről azt mondják, hogy ez a felesleges népesség lefolyó csatornája, s hivatkoznak Malthusra. De Malthus ezt nem mondta, s legkevésbbé sem ajánlotta feltétlenűl; csak oly orvosság gyanánt, a mely használandó ugyan, de csak azért, mert jobb ez idő szerint nincs.

A másik kivándorlás: az mesterséges. Mesterségesen felbujtogatják, felingerlik a tudatlan népet a kivándorlási ügynökök. Mindenféle fényes igéretekkel ráveszik a kivándorlásra, különösen a szegényebb osztályt, mely így aztán ez ügynökök kapzsiságának áldozata lesz. Élénk színekkel rajzolja a szenvedéseket, melyeken a szegény kivándorlók átmennek. Nagyobb részök tudatlan paraszt, se a hajón, se az új hazában nem talál se vigasztaló szót, se jó indulatot.

Itt igazán nem lehet aztán közgazdasági öszhangról beszélni. A kormány igéri évről évre javaslatait, tanúlmányoztatja az ügyet: s az alatt százanként vesznek el a kivándorlók a spanyol Amerika rideg földjén, vagy New-York utczáin.

Feltétlenül szükség van törvényre; nem az emberi és egyéni szabadság korlátozása, de annak biztosítása az ily törvény. Törvényes védelem mellett szükséges a társadalmi úton való haladéktalan beleszólás. Ha ezt sem akarja megtenni az állam: akkor ő egyáltalán nem tudja, mi az államnak feladata a modern társadalommal szemben.

Rota a kérdést természetszerűleg két részre osztja fel: közgazdaságira és jogira. Azonban bár az elsőre nézve nem egyezik is meg Florenzano felfogásával, ki határozottan roşznak tartja a kivándorlást, ő jónak hivén azt, azt hiszi, hogy itt nem közgazdasági, hanem jogi kérdésről van szó. Az államnak azon kötelességére nézve, mely alattvalói védelmét ruházza reá, nincs is egyáltalán semmi különbség a régi és új közgazdaság közt.

Szerinte is tény az, hogy a kivándorlási ügynökségek nagy mértékben emelik a kivándorlást. Azonban nem olyan nagy

mérvben, mint Florenzano hiszi. Nápolyban talán kevésbbé, hanem Liguriában, Lombardiában, Piemontban és Velenczében sokkal nagyobb mérvben természetes a kivándorlás. Ő a kivándorlási ügynökségeket nem is akarja eltiltani, csupán a büntető törvénykönyvnek ide vonatkozó rendszabályait akarja élesebbé és hatályosabbá tenni. A hol csalás, roszakarat és félrevezetés van: ott a büntetésnek van helye; s a kérdés nem közgazdasági, hanem teljesen jogi természetüvé válik.

Elismeri azt is, hogy az átszállítás alkalmával sok visszaélést követnek el. Ezen visszaélések annál könnyebben megesnek, mert a kivándorlónak épen ekkor nincs hazája. A régiből kilépett, az újba még nem lépett be. Ezért a kettő közt lebeg, s egyik sem védi. Tény azonban ez irányban mindenesetre annyi, hogy az olasz hajókra egyáltalán kevesebb a panasz, s hogy a bajok egy része rögtön megszünnék, mihelyt a kormány azon rendelete, mely az olasz kivándorlást formalitásokhoz fűzi, felfüggesztetvén, az olasz kivándorló nem volna kénytelen idegen hajókra menni. Természetesen azonban áll az, hogy a hajón ismét új jogviszonyok származnak, a melyeket ismét törvény kell, hogy szabályozzon; de ez ismét jogi és legkevésbbé sem közgazdasági kérdés.

A harmadik nehézség az új hazába való belépésnél fordúl elő. Az itt levő jogi feladat ismét megoltalmazni a kivándorlók érdekeit. Ez ismét oly dolog, mely a közgazdaság nélkül tisztán jogi szempontokból is megoldható. Mindhárom kérdésnél tisztán az állam védelméről van szó, melyet minden polgár igénybe vehet, s melyet még a legszigorúbb manchesteri felfogás szerint is köteles a polgárnak megadni. S e szerint itt egyáltalán nem is foroghat fenn különböző vélemény.

Cerutti ismeri minden ízében, mint gyakorlati ember, a kivándorlási ügyet. Tapasztalata az, hogy a midőn a kivándorlók nemzeti gyarmatokba mennek, saját hasznokkal és előnyökkel egyidejűleg régi hazájok jóllétét is előmozdítják. A hol azonban nincs nemzeti gyarmat: ott más államokba megy a kivándorló. Igy van ez az olasz kivándorlókkal is. A kivándorló nemcsak a nyelvet, viszonyokat és jogi állapotokat nem ismeri új hazájában, de legtöbbször az olasz kormány védelmét is teljesen nélkülözvén, ott ismét ügynökök kezébe jut, a kik még lelkiismeretlenebbül bánnak el vele, mint az annyiszor szidalmazott olasz ügynökök. Gyakran oly

szerződéseket kénytelenek aláírni a szegény kivándorlók, a melyek őket valóságos röghöz kötött rabszolgákká teszik Amerikában. Szükségesnek véli azért minden módon megtenni a kellő törvényes intézkedéseket a védelemre nézve.

Szükséges volna a már említett Lanza-féle törvény eltörlése is. Ez megnehezíti a kivándorlást az olasz hajókon. De eredménye nem az, a mire czélzott, hogy általa a kivándorlás apadt volna meg; hanem az, hogy az olasz kivándorló franczia hajókra menekül, hol sokkal jobban kifosztják. Hogy a tapasztalat mutatja az olasz kikötők szolídabb voltát: elég felhozni, hogy a schweizi kivándorlók Genuán át mennek ki új hazájokba. Minthogy azonban a Lanza-féle törvény szerint mindenkinek tilos kivándorolni, a ki nem tud elég vagyont kimutatni az esetleges visszatérésre, az olaszok kénytelenek más kikötő felé menni. Igy történt, hogy jelenleg már a kivándorlás folyama teljesen eltért az olasz kikötőktől, s az olasz kivándorlók 772-a Marseille és Havrenek veszi útját.

Az állam ha nem akadályozhatja meg a kivándorlást, ne tegye azt ily módon még roszabbá. A kivándorlás irányát illetőleg egyetlen biztos szer saját nemzeti gyarmat alakítása volna, a mely az anyaországot is erősbítené, legalább szellemileg. Ekkor meglenne a kivándorlás minden jó oldala annak bajai nélkül. Ez tette Angliát is hatalmassá. Ajánlja a kormány különös figyelmébe a nemzeti gyarmat-alapítás eszméjét.

Ez eszmére később igen találó éllel jegyezte meg Florenzano, hogy van itthon elég alapítani való. Gyarmat helyett aligha nem jobban teszi az állam, ha iskolákat alapít a tudatlan köznép részére.

Ellena nem tartja oly sötétnek a képet. Még Nápolyban sem teljesen szomorú a kivándorlás; mint minden tüneménynek, megvan annak jó és rosz oldala is vegyesen. Liguria és Lombardia kivándorlói például nemcsak munkás, hanem szorgalmas és értelmes emberek is, kiket nem a kivándorlási ügynökök, hanem saját helyi körülményeik kényszerítenek a kivándorlásra.

A dél-amerikai lapok, a dél-amerikai társaságok (például idézi a Associacion rural de l'Uruguay-t) mint szintén az olasz és külföldi consulátusok jelentései elismerik és dicsérik az olasz kivándorlókat szorgalmas és mértékletes természetökért. Sőt az

olasz kivándorlót minden más kivándorlónál többre becsülnék, ha az szerzett vagyonával ott is maradna köztök; azonban rendesen visszatér megtakarított, nehezen szerzett filléreivel.

E tényt figyelembe kell vennünk, s mindjárt kevesebb ok lesz jajgatni a folytonos kivándorlás felett, melynek tulajdonítja Liguria jóllétét. Igaz, hogy az olasz hajók rendesen jobbak az idegeneknél; azonban nem lehet következtetni, hogy a Lanza-féle törvény eltörlése által lényegesen megváltoznék a helyzet, miután a titkos kivándorlásnak egy része nem azért titkos, mert nem tudja a kivándorló kimutatni visszatérhetését, hanem azért, mert a katonai sorozást akarja kikerülni. E miatt ezen, igen tekintélyes rész, ezután is titkos maradna.

A kivándorlási ügynökségeket nem lehet eltörölni, mint Florenzano javallja, mert azok nem szükségképen roszak; így a schweizi ügynökségek virágzó mezőgazdasági gyarmatokat teremtettek Amerikában schweizi kivándorlókból. Csak megszorítani lehet hatásokat. Igy lehetne biztosítékokat kérni tőlök, szigorúan büntetni őket, ha áthágják a törvényt; lehetne a nevezetesebb kikötőknél hiteles irodákat állítani fel, a hol a kivándorló új hazája viszonyairól részletes és kimerítő leirást kapna, mely megmenthetné az ügynökök visszaéléseitől.

Hasonlóképen szükségesek a tengeri szállítás idején való védelemre vonatkozó törvények is. És itt nem elég Rota szerint csak arra ügyelni fel, hogy a szállító társaság megtartsa a szerződés feltételeit, hanem arra is, milyen és mennyi kényelmet ad a hajó. Szeretné azonban, ha ez ügyben nem a kormány volna kénytelen eljárni, hanem alakulnának Olaszországban is önkénytes társaságok e kivándorlók védelmére, mint a hogy vannak más országokban is.

Abba a kérdésbe, hogy Olaszország gyarmatosítson, nem akar belebocsátkozni. Nagyon bajos kérdés az, kivűl esik a congressus tárgyalási körén. Különben is első sorban saját, belső egyesülésére kell elébb gondolni Olaszországnak: az a valódi és helyes gyarmatosítás ez idő szerint.

A többi szónokok kevés újat mondtak. Cognetti de Martiis figyelemre méltó összehasonlításokat tett a kivándorlók száma és a munkabérek emelkedése közt a déli tartományokban, mely két tünemény szerinte együtt jár. Azonban az ő véleménye is az, hogy a kérdés jogi szempontból oldandó

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

5

meg: a jogi nehézségek elmultával többé nem lesz semmi közgazdasági nehézség.

Ezek szerint a szónokok mindegyike elismerte, hogy a kivándorlás szabad, és hogy az államnak törvény által kell gondolkozni a kivándorlók védelméről, bárha a társadalmi út még előnyösebb volna. De ez nem elég. A kormánynak legyenek felvilágosító közegei; a kormány védje a kivándorlót a tengeri úton s megérkeztekor egyaránt. Az egy Cerutti még tovább ment: gyarmatot is akarván alakítatni, a minek tárgyalásába azonban nem ment belé a congressus.

Igy fogadtatott el aztán egyhangúlag a következő határozat:,,A congressus kéri a parlamentet, hogy szabaddá tévén a kivándorlást, ne késsék a kivándorlók védelmére más szabad és civilizált nemzetek példájára törvényt hozni; egyszersmind felhatalmazza bizottságát, hogy a kivándorlók védelmére alakulandó társaság létrehozásán működjék.“

Valóban se a határozat, se az elmondott beszédek egyáltalán nem szorúlnak semmi commentárra, annál kevésbbé kritikára. Rota igen helyesen jegyezte meg, hogy az egész jogi és nem közgazdasági kérdés. Scarabelli műve a „régi iskola“ részéről határozottan kimondja, hogy ők is szükségesnek látják a kivándorlókra nézve az állam védelmét; e tekintetben tehát semmi különbség nincs köztök. Hogy az állam jogi védelme mellett még társadalmi úton is hasson a közönség a kivándorlók felvilágosítására és védelmére: arra nézve egyáltalán ismét nem tehet a legszigorúbb liberál se ellenvetést.

Két közgazdasági kérdés volt tulajdonképen csak a kivándorlási ügygyel kapcsolatban, a melyre nézve véleményt nyilvánított a congressus. Az egyik a gyarmatosítás; de ezt mellőzte a congressus is. A másik a kivándorlás korlátai; s csodálatos módon e tekintetben a kivándorlás teljes szabadságát, a létező törvényes gátak teljes lerombolását hozta maga „az új iskola" javaslatba. Ugy hogy összes határozata az államra nézve semmi más, mint a büntető törvénykönyvnek pár alkalmazással való megtoldása, s a szállítási vállalatok kötelezettségeinek jobb körülírása, melyek - ha a napi sajtónak hihetünk már is benne vannak a törvénykönyvben; s e két jogi ohajért cserébe a létező közgazdasági korlátot feltétlenül feladja a teljes szabadságnak az „,új közgazdasági iskola".

[ocr errors]
« ElőzőTovább »