Oldalképek
PDF
ePub

adott körülmények között módosítandók; hogy a nép természete, sajátságai, hagyományai, történelme mindig figyelembe veendők egyes concrét kérdések eldöntésénél; hogy az érdekek öszhangja csak akkor létesül, ha minden ember nem különös és közvetlen, hanem közös és végleges érdekét veszi tekintetbe, s hogy ennek megtörténtéig az állami beavatkozás szükséges. Elmondja, hogy a közgazdasági haladásnak is ethikai alapja van, melyet a nemzetgazdaság nem ignorálhat. A közérzület kifejezésének tartja az államot, a mely esetleges beleavatkozásával nem árt, hanem használ. A társadalomban nagy szerepe van a közérdeknek, Platon szerint „a mint több tag van egy testben, és mégis egy az; ép ugy sokan vagyunk mi is egy test, s mindegyikünk tagja a másiknak is“. Elmondja itt is, hogy a kathedrai sociál nevet visszautasítják, mert az zavarokra adna alkalmat; elmondja, hogy a közgazdaságtan új korszakba lépett, a mely törvényeit csak korlátolt törvényekül tekinti, a melyek alól esetleges kivételeknek van helye; elmondja végül, hogy az új közgazdasági iskolának positiv jellege van, mert hiszen épen a kivételek szükségességét igazolni gyűjti az adatokat; nem csak általános elvek, hanem az egyes concrét tények alapján akarván oly törvényeket hozni, oly intézkedéseket létesiteni, a milyenekre a társadalomnak épen akkor van szüksége.

De természetesen az a kérdés, hogy hol van itt a különbség. Smith Ádám iskolája magok a legmerevebb manchesteristák is, – elismerik a szabad verseny elve mellett esetenként az állami beavatkozást is. Elismerik, hogy az érdekek félreértéséből érdekek összütközése támad. Elismerik, hogy egyes esetekben a létező különös körülmény különös intézkedést: állami beavatkozást igényel. Positiv adatok, inductív módon beszerezve adják az útmutatást arra, hol szükséges ez. Szóval ugyanazon elvek, mint ott. Az átalános igazságok, a közgazdaságtan elméteteit nem tagadja sem egyik, sem másik. A közgazdasági politika azon vezérelvére nézve, hogy a viszonyokba kell simulni, szintén egyetért mind a kettő. A különbség tisztán egyes gyakorlati concrét kérdésekben van.

Így fogja föl e kérdést Fortunato Novello, a ki művében Suelle questioni economiche del giorno a két áramlat békéltetését hangsúlyozza: „Miután

úgy mond mindkét részről megengedik, hogy az állam közgazdasági működése a

66

társadalomra nézve, helyes és igazolt lehet; s csupán azon specialis esetek felett foly a vita, melyekben ezen beavatkozás gyakorlatba veendő: úgy tetszik nekem, hogy legjobb volna abbahagyni a szakadást, s inkább közegyetértéssel keresni közös kiindúlási pontokat.“

Hogy e felfogás nem volt egészen képviselő nélkül a congressusban, mutatja a harmadik napi vita is, a midőn a congressus elveit képviselő állandó egyletek alakítása volt szóban, a melynek nevét a közgazdasági tudományok előbbvitelére való társaságnak (Associazione per il progresso degli studii economici in Italia) keresztelte a választmány. Luzzatti még határozottabban akarta kifejezni a'czélt, ki akarván mondatni azt is, hogy e haladás a kísérleti és tapasztalati rendszer által történik (progresso ottenuto mediante il sistema sperimentale e di osservazione). Ezt elejté a jó egyetértés kedvéért, de a társaság czélját mellékesen mégis jól megvilágítá azzal, hogy czélja lesz bölcs tanács és tanulás által megakadályozni azon társadalmi veszélyeket, a melyek más országokban már bekövetkeztek.

A javaslat elfogadtatott ugyan a nagy többség által, Ferraris, Garelli és Cognetti készséges hozzájárulásokat fejezvén ki a társaság javasolt czíméhez; de emelkedett egy hang ellene is.

Carle beszéde volt ez. Kissé nagyon theoretikus, de alap felfogásában csakugyan igaz. Szembe állítja az erkölcstudományokat különösen a közgazdaságtannal. Mindkettő egy eredményre jut végczélzatában ; azonban a viszonyok complikált voltánál fogva nem közvetlenül. Például a munkaszabadság a nőknél ellentétben van esetleg a közerkölcsiséggel és a közegészségügygyel; és így sok más kérdésnél is. Egy szóval az eredmény az, hogy egy-egy társadalmi tény különböző okok eredménye, a melyeket épen azért, mert különböző tényezők alakíták, se nem helyes, se nem lehetséges egyetlen egy szempontból oldani meg. A közgazdaság egy ily szempont, de a mely magában nem elég: más szempontok is okvetetlenül figyelembeveendők a megoldásnál.

Ez álláspont tehát eddig azonos a Fawcett álláspontjával. Carle azonban tovább megy. Szerinte van egy különös érzékünk: a közérzék, s ez vezet a társadalmi tünemények felfogására és méltánylására. Az állami beavatkozást ez teszi

szükségessé. A két véglet: individualismus és a socialismus. Egyik a közérzetet, a másik az egyéni szabadságot semmisítené meg. E két véglettől egyátalán távol áll mind a két iskola s így voltaképen, igaza van Wolowskinak, - nincsen is két iskola. Esetről esetre szükségesnek találja mind a kettő az állami beavatkozást. E szempontból kiindulva elveti az ajánlott czímet, s ezt ajánlja helyébe: Társaság a társadalmi tudományok fejlesztésére közgazdasági szempontból.

A fentebbiekben érintettük, hogy e javaslat elesett, de azért Carle beszédének megvan a maga alapigazsága. Általa konstatáltatott a congressuson a tudományos elméletek egyöntetű volta, egysége. Javaslata azonban nem fogadtatott el, mert két külön iskolát vitat a többség.

Ez tévedés, mert két külön iskolához, két külön átalános tudományos elmélet kívántatnék meg, a mi itt nincs meg. Mindazonáltal azon egység sincs meg, a mít Carle hangsúlyoz. A különbség megvan a két csoport közt, de a különbség nem elméleti, hanem gyakorlati, nem tudományos, hanem politikai.

Ezt bizonyára érezte a congressus is. Érezte akkor, midőn az olasz nemzetgazdák Nesztora, az ősz Arrivabene a másik táborból megjelent az ülésre, a tudományos szabadság nevében üdvözölni azt; érezte még inkább akkor, midőn a három napi vita után a firenzeiek egyik vezérférfia, maga Scarabelli ajánlkozott javaslatokat tenni a két iskola egyesítésére. E javaslat elhangzott; Lampestico merészen útalt arra, hogy az ő iskolájok és társaságok már meg van alakítva; abba belépni mindenkinek joga van.

Csakugyan kérdés is lehetne, hogy a Societa Adamo Smith mért nem lép be testületileg az „új iskolába“, ha aprólékos etiquette kérdéseken kívül nem gátolná őket azon különbség, mely elméleti egyetértésük mellett mégis elválasztja őket a gyakorlatban, a közgazdasági politikában; s a mely különbség minden látszólagos gyengesége mellett is a milanói congressuson csakugyan mélyrehatónak mutatkozik, mennél messzebb halad az idő s a tárgyalások alá veendő kérdések fontossága. Legalább az eisenachi congressusok története határozottan ezt mutatja.

Erre czélzott végül a Pungolonak egy névtelen czikke is, mely a congressus tagjait élénken foglalkoztatta folyton. E czikk a vita okát a definitiók szabatosságának hiányában

keresi. E hiány érezhető magában a névben is. Más a közgazdaságtan (Economia politica), mint a közgazdasági politika (Politica economica). E kettő egybevegyítése adja a zavar okát, mely e czikk szerint csak képzeleti.

Ez álláspont is helyes alapon épül. Csakugyan más a közgazdaságtan és a közgazdasági politika ; csakugyan hibásan kevertetik együvé. Sőt a mi a közgazdaságtant illeti, csakugyan csakis képzelt az eltérés, tényleg nincs semmi sem. Hanem annál kevésbbé képzelt az eltérés egyes gyakorlati kérdésekre nézve a közgazdasági politikában, - s ennélfogva alkatelemeire szétbontván a dolgot, a milanói congressus ismételve bebizonyítá, hogy nem új közgazdasági iskola, hanem a közgazdasági politikára nézve egy uj párt alakítása forgott szóban.

Mint iskolának, nincs is semmi d'étre raisonje a mozgalomnak; mint pártnak igen. Csakhogy erre nézve határozottabb programm kívántatnék, mint a milyet a milanói congressus adott, – s talán még annál is határozottabb, a milyen Eisenachból került ki az első alkalommal.

III.

A gyakorlati kérdésekre nézve, - mint fentebb érintettük, - csak az ipartörvény tárgyaltatott a munkások védelme szempontjából; továbbá a postai takarékpénztárak és a kivándorlók vedelmének ügye.

A gyártörvényhozást illetőleg az előadó (Luzzatti) eszmemenete ez: Ha az eszményi állapot bekövetkezett volna, a gyártörvényhozás felesleges volna. Maga a gyárúr gátolná meg a gyermekek munkáját, gondoskodva így a jövő munkásosztályról; hasonlóképen a szegény szülők sem engednek meg a nehéz munkát gyermekeiknek. Csakugyan vannak gyárosok, kik nem engedik meg gyáraikban; így Olaszországban Rossiék De a nagyobb részre nézve csakugyan szükséges a törvény védelme. Lord Shaftesbury kifejezését használva: csodálatosnak látja a rajongást a fekete rabszolgák felszabadításaért, mikor itt közöttünk élnek a fehér rabszolgák szomorú sorsban.

Angliában 1802-ben kezdődik meg ez irány; 1833-tól 1874-ig 13–14 ily törvény hòzatott, a melyek közül az utolsó a nőket a műhelyekben való alkalmaztatás tekintetében egy

[ocr errors]

sorban helyezi a gyermekekkel; Cobden maga javasolta, 1844 ben, hogy azon férj, ki megengedi, hogy neje éjjel is alkalmaztassék munkára, büntetésre méltónak nyilatkoztassék. És a vélemények mily változáson mentek át Angliában. Míg 1833ban a nagyiparosok közül csupán kettő volt, ki az elv mellett nyilatkozott, ma mindenki helyesnek tartja azt. A tények mutatják, hogy nagy bölcseség van a szív sugallataiban. A szívnek nagy a bölcsesége mondá; specialis esetekben a közgazdaságtanban ép úgy törvényül tekinthető, mint a jog- és erkölcstanban.

Ezen törvényhez hasonló törvényeket hoztak majd minden művelt országban, rábízván annak végrehajtását a központi hatalomra. Rendesen nemcsak a közegészségügyre, hanem a közoktatásügyre is van különös figyelem fordítva bennök.

Angliában fokonként terjesztették ki a törvény rendelkezéseit. Eleinte csak azon iparágakról intézkedett a törvény, a melyekben nagyobb visszaélések fordúltak elő. Külön törvények hozattak a bányákra, a gyapot-gyárakra vonatkozólag. Azután lassanként kiterjesztették az ipar minden nemére, végül még a kereskedői és más üzletekre is. Belátják ott, hogy a felzavart morál megzavarja a közgazdaságot is, – és Viktória királynő utolsó tronbeszédében méltán fejezhette ki azon reményét, hogy a műhelytörvények áldásosak fognak lenni a munkásokra nézve.

A gyártörvények tekintetében megjegyzi, hogy azok együtt járnak az oktatásügyi törvényekkel, melyeknek szükséges voltát Italiában nem kell bizonyítgatni. Mint az olasz parliament gyári és ipari bizottságának (Commissione Sull' inchiesta industriale) tagja, sok helyütt saját szemeivel győződött meg az állapotok tarthatatlan voltáról. Különösen élénk színekkel ecseteli azon gyermekek szomorú sorsát, a kik Szicziliában a kénbányákban vannak alkalmazva.

Tudja a nehézségeket; de azok ellen az emberiség érzete és a közgazdaság tudománya együttesen harczoltak. Azonfelül adatok vannak, melyek a bajnak terjedelmét és irányát, melyektől az orvosszer alkalmazása is függ, részletesen mutatják. Ezek döntik el, hogy egy vagy több iparágra szorittassék-e a törvény, vagy mindre? mely korig tiltassék el teljesen, mely korig részletesen a munka? stb.

« ElőzőTovább »