Ime a Logika kezdete előbb csak saját észfejlesztése érdekében foglalkozva e tárgygyal, de utóbb productiv czélzatokat is táplálva.

Ez elméleti munkálatokat nagyban segíték a gyakorlat térén ama nyilvános vitatkozások, melyeket tory és whig pártiak (köztük rövid ideig Macaulay, Bulwer stb.) a politika napi kérdései fölött folytattak, s melyekben, kivált 1826—7-ben, Mill kiváló szerepet vitt, ugyan e fejlesztési eszközök sorát szaporítván a széles körü irodalmi munkásság is, melyet a Westminster Reviewban s más tekintélyes folyóiratokban folytatott.

Ez időtájt (1829-30) ismét a politikai tanúlmányok juttatták logikai meggyőződéseit egy lépéssel odább.

Mill atya Essay on Government czím alatt nagyobb tanúlmányt írt a parliament reformjáról, a mathematikai deductio módszerében. E tanúlmányt Maculay keményen, sőt kiméletlenül támadta meg, s legkivált módszerét, melynek a politikai tudományokban, szerinte, kisérletinek kell vala lennie. Mill ösztönszerűleg érezé, bár okáról számot adni magának nem tudott, hogy atyja vizsgálati módszere csakugyan helytelen, ha nem is a Macaulay által fölhozott alapokon. E homályból logikai tanúlmányai segíték ki.

,,1830 elején mondja önéletrajzában kezdtem a korább említett társaságos munkálatok folyamában fölszedegetett logikai eszméket, név szerint a kifejezések különbözőségei és az itéletek jelentősége felől, papirra vetni. Miután e gondolatokat biztosítám a megsemmisülés ellen, a tárgy más részleteire tértem s megpróbáltam, ha nem haladhatok-e egy lépéssel odább a logika elméletének általában való nagyobb mérvű kitisztázására. Igy fogtam az inductio kérdéséhez, az okvetést későbbre halasztva, mivel előbb előzményeket kell az embernek szereznie, hogy aztán következtetéseket lehesser belőlök vonnunk—(mint láthatjuk, Mill már ez időben tisztában levén logikai rendszerének legsajátosabb tételével, mely szerint neki az inductió szolgáltatja az okvetés számára a biztos alapot, s ehhez képest az inductiv tudományoktól azt követeli, hogy idővel deductivokká váljanak.)

Nem lehet itt feladatunk, hogy Mill további fejtegetéseit, a politikai tudományok módszere iránt, figyelemmel kisérjük. E tény azonban hogy épen a politikai problema köz

ben bukkan mintegy az inductió elméletének sajátos fölfogására (,,más nemű tanulmányaim során, mint a villám ötlött. elém", mondja ő maga): eléggé igazolja azt az előbbi állításunkat, hogy Mill előtt elérendő czélként az államtudományok megfejtése lebegett - a mit pedig valóban elért: a logika rendszere, sajátos elmélete volt.

Logikai tanulmányai azonban még itt sem értek véget. A következő évben (1831) ismét e kedvencz tárgyával foglalkozik. „A logika fölötti speculatióimat ismét elkezdém s én is, mint mások előttem, az új igazságok általános okvetések (general veasoning) által történt feltalálásának paradoxonán törtem fejemet. A tény iránt semmi kétség sem foroghatott fön; azt sem lehetett tagadni, hogy minden következtetés okvetésre oldható és hogy minden okvetés következménye benne foglaltatik, mintegy begöngyölgetve, az előzményekben. De ha ez így van: hogyan lehet új igazságokról beszélni s hogyan lehet meg az a sok geometriai tantétel mind, mind a meghatározásokban és axiomákban, a melyektől látszólag legalább elannyira különböznek? Olyan egy nehézség volt ez, a melyet hitem szerint még senki sem érezett eléggé, vagy legalább a melynek elhárítása teljesen még senkinek sem sikerült. A Whately s mások által adott magyarázatok adhattak ugyan ideig-óráig megnyugtatást, de mégis csak ködhomályban hagyták magát a kérdést. Végre midőn Stewart Dugald második kötetében a következtetésről szóló fejezetet másodszor vagy harmadszor olvasám s e kérdést latolgatva, a mennyire tudtam, a könyv minden tételét véghatáráig kisérém: az axiomáknak a következtetéseknél történő használatáról olyan egy eszméjére bukkantam, melyről nem emlékeztem, hogy korábban észre vettem volna, de a mely most minden oldalról megfontolva, úgy tünt föl nekem, hogy nemcsak az axiomákról igaz, hanem minden általános tételről is s az egész zavar kibonyolítására irányadóul szolgálhat. E szirtből nőtte ki magát okvetési elméletem, a mint Logikám második könyvében ki van fejtve. Gondolataimat azonnal leirám, így állandósítván, s ettől fogva bizton mertem reméleni, hogy a logikáról eredeti és értékes művet alkothatok, mindjárt hozzá is fogva az első könyvnek (a nevekről és itéletekről) a tökélytelenül gyűjtött anyagból való összeállításához. A mit ez időtt írtam, volt alapja a későbbi mű ezen részének; de akkor még

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

28

nem készült meg a nemek elmélete, mely később járult hozzá, alkalmat adva rá más további kibonyolíthatatlan nehézségek, melyek a harmadik könyv (az inductióról) nehány végfejezetének első kidolgozásakor merültek föl. E pontnál, a hova idáig jutottam, öt évi pihenőt vevék, mert készletem nem birta tovább; az inductióval akkor még nem boldogulhaték. Elolvastam ugyan, azután is, minden könyvet, mely fölvilágosítást igérhetett a dologra nézve s a mennyire birtam elsajátítottam eredményeiket: de mégis sok ideig nem leltem semmit, a mi alkalmas lett volna valamely jelentékenyebb gondolat-ér megnyitására.

66

Valóban rendkivül érdekes ily részletes figyelemmel kisérni e szellemi munka menetét s így mintegy szülemlésökben lesni meg az eszméket, az elmaradhatatlan vajudással egyetemben. Se nehézségek nem is hagyák Millt pihenni, bár saját feladatának tartott működését, az államtudományok mivelését, az eredetinek és értékesnek" remélt logika eszméjének fölmerülése után is, sokkal nagyobb terjedelemben folytatta, mint emezét. A London and Westminster Rewiew szerkesztése mellett is talált azonban időt a Logika elejtett fonalának ismét fölvételére.

Ezt 1837-ben tevé meg, az inductio kérdésének öt évi pihentetése után. E hosszú szünetelésre az kényszeríté, mert belátta, hogy a természeti tudományok egész körének szakszerű áttekintése nélkül e munkát el nem végezheti.,,Szerencsémre az időtt adta ki Dr. Whewell az inductiv tudományok történetéről szóló munkáját. Mohóan olvasám s majdnem teljesen megleltem benne, a mire szükségem volt. A munka philosophiájában, igaz, sok, ha nem a legnagyobb rész, kérdés alá vala vonható; de az anyag meg volt, melyen gondolataim tovább épülhettek, mivel a szerző aláveti vala adatait azon első fokú kidolgozásnak, a mely annyira megkönnyíti és megrövidíti a további fáradságot. Megkaptam a mi nekem kellett. A Whewell által fölkeltett gondolatok benyomása alatt olvasám ismét Herschel (Sir John) értekezését a természetbölcselet tanulmányozásáról s ekkor aztán, abból a nagy segítségből, melyet most e munka nyujtott, megítélhetém azt a nagy előhaladást is, melyet szellemem tön, holott H. művének korább bár bírálatot is írtam róla nem sok hasznát vettem. Gyorsan munkához fogtam hát, feladatom gondolatok

ban és írásban való kidolgozásához, bár az időt hozzá sürgősebb teendőktől kellett ellopogatnom. A Reviewra fordított irodalmi munkásságom időköreiből ez időtt épen két hónapot szakíthattam s ez alatt készítém meg könyvem egyharmadának, legnehezebb harmadának, vázlatát. Úgy nézem, hogy a korább végzett munka szintén egyharmadot tett, úgy hogy már csak a harmadik harmad vala hátra. Akkor írtam meg az okvetés tanának hátra levő részét, (a lánczkövetkeztések és a demonstratió elméletét), s az inductióról szóló könyv nagyobb részét. Ennek bevégeztével, úgy tartám, megoldottam minden fogas kérdést s művem befejezése már csak az idő kérdése volt. Most szünetelnem kellett: a Reviewba két cikkre volt szükség. Ezeket elkészítve, visszatértem tárgyamra s csak ekkor láttam először a Comte-féle Cour de Philosophie positive akkor megjelent két első részét." Itt számot ad Mill azon találkozási pontokról, melyben az ő és Comte elmélete — bár egészen különböző uton alkotva összeesnek, elismeréssel adózván Comte iránt azon sokoldalú segélyért, melyet Logikája egyes részleteinek későbbi átdolgozásakor, a positivismus philosophiájából merített, de,,tisztán logikai szempontból, az egyetlen vezér-gondolat, melyért neki tartozom hálával, megfordított deductiv módszer eszméje, mint a mely annyira alkalmas legkivált a történelem és statistika bonyolul kérdéseire."

a

A Review kötelékeiből még azon (1837) évben kibontakozván, a Logika bevégzéséhez lát. Ekkor toldja be az első könyvbe a nemekről szóló, fennebb említett, részletet; ekkor írja a neveket és az osztályozást fejtegető fejezeteket, 1840 nyarán és őszén pedig a mű befejezését. A következő év majd nem egészen a munka átdolgozásával telik el, a minthogy minden művét legalább kétszer írta le, az első fogalmazás a gondolatok közvetetlenségét, a második szabatosságát adván meg a munkának.

A Logika 1841 végével készült el teljesen, majdnem húsz év lelkiösmeretes, meg-megújuló és mindig mélyebbre ható tanulmányozásának gyümölcseit foglalva magában, írója oly előkészületeket téve, minők — kivált a mai, gőzzel dolgozó, világban szinte hihetetleneknek tetszenek.

Az egész munka hat könyvre van osztva, A logika előzetes meghatározását magában foglaló bevezetés után, tár

gyalja az I. könyv a neveket és itéleteket; a II. az okvetést; a III. (két részben) az inductiót; a IV. az inductio segéd-műveleteit; az V. a csalkövetkeztetéseket és a VI. a moral-tudományok logikáját s ennek során a szabadságot és szükségképiséget, az emberi természet tudományát, a szellem törvényeit, a jellem alakulásának tudományát, a társasági tudomány kisérleti, elvont, concret deductiv és fordított deductiv vagy történelmi módszerét s végül a moralt és a politikát.

Ime főbb vonásai ama mű tartalmának, melynek akkor még csak szűkebb körben s inkább, mint politikai iró, ismeretes szerzője 1841-ben eredménytelenül kopogtatott Murray kiadói ajtaján s melylyel 1813-ig kelle Millnek várakoznia, hogy Parkerben kiadora leljen.

A könyv népszerűsége iránti reményei, mint Mill maga mondja, akkor nagyon is szerények valának. S ime a kellemes csalódás: hat év alatt már a harmadik kiadást kelle rendeznie (maig 8 jelent meg). Csodálkozva kérdi, hogy vajon minő körökhöz tartozik az a sok ember, a ki nem meri mondani: elolvasta, de legalább megvette könyveit, miután azt tartja, hogy a német speculativ philosophia, bár apadóban, de még soká uralkodó irányzat leend. „De hát, a Logika rendszere az ellenkező irányzat szöveg-könyvének szükségét tölti be, mint a mely minden tudást a tapasztalásból, s minden erkölcsi és értelmi képességet legfőkép arról a részről származtat le, a mit az associatió nyujt."

És mi épen e pontban, műve ez itt határozottan körvonalozott jellemében látjuk -Mill előtt megfoghatatlan okát annak a széles körü elterjedettségnek s meg kell vallanunk: folyton növekvő elismertetésnek, mely a Logika rendszerének részébe jutott. A dolog természetében rejlik, hogy a „józan ész philosophiája" mindig az emberiség tulnyomóan nagyobb részére számíthat, s ha valaki a szellem titokzatos szövevényeinek megfejtését, állítólag, készen adja kezünkbe: hozsonnahval üdvezeljük, mert hisz az ő révén mi is tudói vagyunk mélységnek és magasságnak; értői azon rejtélyeknek, melyeken évezredek legnagyobb szellemei hiában törték fejöket...

De akár hogyan, Mill elvi ellenlábasai sem tagadhatják meg Logikája határozottságát, melylyel öntudatosan tűzi ki feladatait; következetes gondolat-menetét, melylyel kitűzött