De a hol küzdő patkója
A pázsitba rúgtatott,
Patkónyomán egy felbuzgó
Tiszta forrást leltek ott.

És ezen túl a forrástul
Üdül az egész vidék;
Hangja enyhít s új erőt nyer,
A ki habjából ivék.

LÉVAY JÓZSEF

ÉRTESITŐ.

A deductiv és inductiv logika rendszere, mint a megismerés elveinek és a tudomángos kutatás módszerének előadása. Irta Mill János Stuart. Az eredeti 7-dik kiadása után, a magyar tudományos Akadémia megbízásából, forditotta Szász Béla, m. kir. egyetemi tanár. I. kötet. Budapest 1874. kiadja Ráth Mór.

Ez eredetiben két nagy kötetet tevő, a magyar forditásban pedig három, szintén elég terjedelmes, kötetre osztott világhirű logikai munka magyar kiadásának első kötete nem rég jelent meg könyvpiaczunkon, azon válogatott művek sorában, melyeket a m. tud. Akadémia könyvkiadó bizottsága az általános tudomány terjesztése és népszerűsítése érdekében a mívelt magyar közönségnek nyújt.

E mű talán legnagyobb jelentőségre emelkedett terméke azon kiváló szellemnek, a melynek sajátos fejlődési történetét valamennyien bámulattal ismerhettük meg, a kik Mill Stuart imént megjelent önéletrajzát*) előbb talán csak szakszerű érdeklődéssel, majd neki hevűlő tűzzel s végül bizonynyal mélyebb lélektani elmélkedésekre indíttatva olvastuk. S bár tudjuk, hogy az eredeti úton fejlődött szellem tulajdonképeni munka körét és feladatát az állami és társasági élet kérdéseiben, emberek együttélésnek módozataira vonatkozó elmélkedésben

*) Ismertetését lásd az 1874. évi Budapesti Szemle 9-ik számában.

látta: talán még sem csalódunk, még Mill ez irányú csodálkozása mellett sem, ha épen Logikáját tartjuk legértékesebb művének, a mely maradandóbb nyomokat hagy az emberiség összfejlődésének menetében, mint akár a Szabadságról írt monographiája, akár Nemzetgazdaságtana, vagy a A Képviseleti rendszert illető vizsgálódásai s egyes politikai kérdéseket fejtegető vegyes művei.

Mint mélyérzelmű szív s mint 'atyjának, a nemzetgazdasági tekintélynek nem csak testi, hanem egyszersmind a szó nemes értelmében szellemi szülötte is, azon társaság körében, mely a korán fejlett ifjat már férfi számban fogadta társul, természetes, hogy az élénk forrongásban levő társadalıni, politikai és népjóléti kérdések árjába sodortatva, szellemi munkálkodása első irányát szintén e körülmények szabták meg.

De az ő világos tekintetének csakhammar be kelle amaz elrémítő nehézségeket is látnia, melyek a társasági általános jólét nehéz munkájának mind gyakorlatilag, mind elméletileg útjában állanak és be, mindenek fölött, azt a lehetetlenséggel határos nehézséget, hogy miként lehessen az államtudományok kifogástalan módszerét megállapítni s miként nyilvánosságuk biztosítékait feltalálni és így valamivel járulni egy oly kérdés megoldásához,,,melyet régi nézetek rombadülése és az európai társadalmat legfőbb alapjaiban megrendítő mozgalmak mai napság ép oly fontossá tesznek, gyakorlati életérdekeinkre nézve, a milyennek, elméleti ismereteink befejezett voltára nézve, minden időkben lennie kellett, t. i. ha vajon az erkölcsi és társadalmi jelenségek valóban kivételek-e a természet folyásának általánosan bizonyos és egyarántos volta alól, -és, hogy vajon azok a módszerek, a melyeknek útján a természeti világ oly sok törvényét lehetett a visszavonhatatlanul megállapított és általánosan elismert igazságok közé sorozni, mennyire szolgálhatnak arra, hogy az erkölcsi és politikai tudomány hasonló elfogadott tanokból álló egészszé alakíttassék."

Hogy tehát életének e tulajdonképeni főfeladatát megközelíthetővé tehesse; hogy az így kitűzött magasan fekvő czél megoldásának bár legalább reményét ébren tarthassa: mindenek előtt egyáltalán a megismerés lehető módszerei, a megismerés nyilvánvalóságának biztosítékai hívták ki gondolkodását, vizsgálódását.

Ez a gondolkodás, ez a vizsgálódás pedig épen maga a logika megalkotása; ezen kérdések megoldása a logika legsajátosabb feladata s így ha Mill őseredetileg igazságratörő szelleme igazában és komoly elhatározással akart -s pedig akart! maga választott feladatához kezdeni, mélyreható, messzire terjedő és komoly előtanulmányokat kellett épen a logika terén tennie.

És ő megtevé s aligha nem a porczellán föltalálásának esete ismétlődött nála is, midőn a tulajdonképeni czél teljes elérése helyett az eszköz, a mester kezei alatt, sokkal tökéletesebb alakot öltött a kitűzött eszménynél. Mert nem jut ugyan eszünkbe, hogy Millnek az államtudományok terén szerzett érdemeit teljesen megtagadjuk s legkivált, ha számba veszszük azokat a nehézségeket, a melyek egy oly tudományszak körében jelentkeznek, a melynek oly sokszoros változatu tényezőkkel kell számolnia, mint az emberi társaság körülményei és feltételei; a melynek oly kevéssé fixirozható a biztos számítás alól oly hígany-módra kisíkló alkotó elemekből kell következtetéseit vonnia, mint az ember; de mind a mellett rá kell mutatnunk arra a meg nem tagadható tényre, hogy Mill még ilyen logikai előtanulmányok után sem bírt teljesen szilárd államtani alapokat készíteni maga alá s a socialismus postulatumainak jogosultsága, meg az individualismus természetszerinti önössége mindvégig oly két szirtfok maradt számára, a melyek közt államtudományi meggyőződése soha teljesen biztos állást foglalni képes nem vala, míg Logikája s legkivált ennek az inductióra vonatkozó részletei oly kimerítő és következetes egy munka, a mely ellen alapelvi különbözőség nyomán lehet ugyan kifogásokat emelni, de a melynek önálló és tisztán keresztülvitt volta ellen, még azok is aligha szólhatnak, a kik egészen más kiindulási pontokat vesznek fól, mint Mill.

S nem is egy nap elhamarkodott munkája volt e Logika. Azon sajátságos nevelési rendszer, melylyel Mill atyja már a három-négy éves gyermeket vezetni kezdé, korán önálló gondolkodásra segíté az ifjat. Az, ki mintegy csak beszélgetés útján tanulta meg (négy éves korában) a görög nyelvet, utóbb (nyolcz éves korában) a latint s mindennapi olvasmányáról teljesen számot adott atyjának; ki tízenkettedik évéig a latin és görög próza-írókon kivül még e két nemzet nevezetesebb

költőit, sőt Aristoteles Rhetorikáját is áttanulmányozta s a felső mathesisben is otthon érezte magát; ki történelmi olvasmányai nyomán a római kormányzat alapelveinek történetét tizenegy éves korában megírta; ki tizedik éve betöltésével az Organont az Analytikáig átdolgozta, a scholasticusok logikájáról a rendes napi séták közben, atyjának kérdéseire, kész feleletekkel tudott szolgálni, s Hobbes Computatióját biráló szemmel olvasta: oly gondolkodású készségre tehetett szert, mely mintegy biztosítékát hordozta magában a gondolkozási miveletek bonczolatára fordított későbbi munkának, s ő maga mondja önéletrajzában:,,öntudatom és tapasztalásom meggyőztek a felől, mily magasra kell az iskolai logikában való korai gyakorlati jártasságot becsülnöm, mert neveltetésem folyamában nem ismerek semmit, a mi elért gondolkodási képességem ennyire elősegítette volna.“

Az önálló gondolkodásra vezető ez útról a tizenhat éves ifjú sem tért le s 1822-ben, ugyan első sorban nemzetgazdasági tanulmányok folytatására törekedve, egy kis társulatot szervez nála valamivel idősebb kortársaiból, (ekkor használva legelőször az Utilitariusok nevezetét), kikkel a hasznossági elv közös alapján állva nemzetgazdasági kérdéseket dolgoz föl és vitat meg; részint ugyanezen társulat tagjaival, részint újakkal szövetkezve, a nemzetgazdasági tanulmány e módját más tudomány-ágakra is kiterjesztik s másod sorban a logika áttanulmányozásához fognak (ekkor már Grote is velök tartván).

Aldrich Syllogistikája igényeiket ki nem elégítvén, Du Trien Mannductio ad Logicam czímű könyvét veszik elő utóbb Whately érsek Logicáját, végül pedig Hobbes már emlitett Computatio sive Logicáját.

E térsaságos (cooperative society) munkálkodás menetén egy-egy fejezetet felolvasva, a tárgyat megvitatták, s mielőtt minden odavágó kérdést tisztába nem hoztak, nem tértek más fejezetre s mint ő mondja épen e három logikai mű szolgáltatta a legtöbb anyagot Logicájának első könyvéhez s,,az iskolai logikusok elveinek s megkülönböztetéseinek kijavítása s helyreigazítása, valamint az itéletek jelentéséről szóló elmélet jobbátétele ama discussióknak eredménye." „Ez időn kezdve foglalkoztam aval a gondolattal, hogy a logikáról könyvet írjak, — bár akkor sokkal szerényebb czélt tűztem ki magamnak, mint a melyet később keresztül vittem."