het, hogy a nagy mérvű kivitel a verseny okozta árcsökkenés következtében nem volt mostanában oly jutalmazó, mint annak előtte; de annyi bizonyos, hogy a franczia ipar nem vesztett, ellenkezőleg egyre hódított tért a külföldi piaczokon. És ez mindig vívmány a conjuncturának kedvezőtlen viszonyai között is. A kormány egyébiránt, látva a nehéz küzdelmet, leszállította a szövőipart terhelő új adókat. Ennek folytán 1873-ban a szövetek kivitele 153 millió frankkal volt nagyobb mint az előző évben.

Érdemes itt följegyezni a háború előtti 1869-iki és a háború utáni kivitelt; különösen a változást, mely az adó könnyebbülése folytán az utolsó években mutatkozik. A kivitel tett:

1869. 1871. 1872. 1873. 1874. I. félév.

17 18 21 28 17

Ha az összes be- és kivitelt tekintjük, akkor látni való, hogy a háború előtti évtized elején a bevitel 1640, végén pedig 3153 millióra ment és így a bevitel 1500 millióval növekedett, míg a kivitel 2266 millióról 3074 millióra emelkedvén, a kivitel csak 800 millióval növekedett. A háború utáni években pedig 1871-ről 1873-ra a bevitel 3566-ról 3600-ra, tehát csak 34 millióval; mig a kivitel 2872-ről 3926-ra tehát 1054 millióval növekedett. Ekként három év alatt 20%nál is többel gyarapodott a kivitel, mint a mennyivel a háború előtti egész 10 év alatt növekedett. És azon összeg, mely az említett év alatt a franczia kivitel öregbedését jelzi, körülbelől egyenlő az Angliában és Németországban ugyanazon időközben tapasztalt beviteli többlettel. Francziaország eme gazdag külkereskedelme nagyban megkönnyítette a háború pénzügyi terheinek lebonyolítását.

A termelésnél észlelhető nagy erőkifejtéshez a fogyasztás csökkenése is sorakozott. A nagy csapások sebei s a viselendő újabb terhek tudata önmérsékletre szorítanak. A dohány fogyasztása 1869-ben 32, 1872-ben 28 millió kilót tett és a kincstár a nagyobb adó mellett még mindig 40 millió frankkal vett be többet. Leszállott tetemesen a sörnek is fogyasztása. 1872-ben és 1873-ban emelkedett ugyan a gabona s

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

27

marha bevitele, de aligha a fogyasztás növekedése miatt ; hanem a gabonánál azért, mert silány volt a termés, a marhánál pedig azért, mert vész és háború folytán 1870 és 71-ben 96,000 darab pusztult el.

Közelebb tájékoztat a fogyasztás viszonyairól Páris statistikája, mely a szeszes italok kivételével 15%-os csökkenést mutat ki 1869-hez képest. Pedig az árak kisebbek mint a háború előtt és körülbelől egyenlők az 1867 évi árakkal; a lak- és boltbérek egy negyeddel kisebbek mint 1869-ben. Ez évben, vagyis a háború előtt Párisban egy főre jutott 6 kiló marhahús fogyasztása; 1872-ben 5·5; 1873 első negyedében 5 kiló. Sertéshús 1869-ben 0.930, 1872-ben 0.932, 1873 első negyedében 1.014. A marhahús fogyasztása tehát csökkent, a sertéshúsé növekedett. Valamivel emelkedett a vadhús, vaj, tojás, sajt és jég kelete. Borból 1869-ben 17, 1873 első negyedében 19; gyümölcsborból 55, illetőleg 44; serből 1·50, illetőleg 0.86; egyéb szeszes italokból 0·62, illetőleg 0.38 liter fogyasztása jut egy főre. Az összes húsfélék fogyasztása tesz fejenként 1869-ben 7-114. 1873 első negyedében 5.695 kilót; szeszes italnemüek 31, illetőleg 68 litert. Valamennyi adatból kitűnik tehát az, hogy a jobb módú osztályok, és közöttük főkép az idegenek, többet fogyasztanak és pedig a jobb minőségű czikkekből is, bizonyára a kisebb árak következtében; míg a szegényebb osztályok kevesebb és silányabb minőségű eledelre szorítkoznak, daczára az olcsóbb áraknak.

Francziaország újabb közgazdasági életének egyik legnevezetesb jelensége a bankjegyeknek tartós pari-értéke a kényszer-folyam és a rendkivül megszaporított emissio ellenére. E jelenség mondhatni csaknem páratlan a bankok történetében és fényesen kimagasló a nagy disagióval szemben, melyet a múltban és a jelenben mindenütt a kényszerfolyamú bankjegyek szenvedtek. Ausztriában, Olaszországban, ÉjszakAmerikában és Oroszországban ma is fennáll a kényszerű papirforgalom, és ez országokban időről-időre 10 és 40% közt ingadozott a bankjegy értékvesztesége az arany- és ezüsttel szemben; míg Francziaországban csak egyszer emelkedett a háború óta, több kedvezőtlen körülmény találkozása folytán, 212%-ra a bankjegy disagioja; különben pedig rendesen és most már állandóan egyenértékű a kényszerforgalmú bankjegy az aranynyal.

Három körülmény hatott legfőkép ezen rendkivül kedvező gazdasági tüneményre. Először is a bankból kiszivárgott ércz csakhamar a békekötés után fokozatosan visszafolyt. A legmagasabb érczkészlet volt 1869-ben 1266, 1870-ben 550, 1871-ben 691, 1872-ben 792, 1873-ban 820, 1874-ben 1268 millió. Így már tavaly nagyobb volt az érczkészlet, mint a háború előtt és a legújabb bankkimutatás, mely előttünk van (1875 május 13.) 1533 millió vert pénzt és nemes érczrudakat tüntet föl. A bankjegy forgalma 1873 október hava óta, a midőn 3072 millióban maximumát elérte, legújabban 2446 millióra szállott alá.

Kedvezőleg hatott továbbá a bankjegy értékére azon körülmény, hogy a háború után a kereset minden neme nagy lendületet vőn; hogy azon nagy jegykibocsátás, mely mint fönnebb részletesen előadtuk-3200 millió maximalis összegben lett az 1872-iki juliusi kölcsön alkalmával megszabva, a solid hitelmiveletek, a kereskedelem és ipar fokozott reális igényeinek szolgált legnagyobb részben és csak kisebb arányban a kincstár szükségleteinek. Másutt és más időben a banksajtót a háború vagy egyéb válság küszöbén, tehát a gazdasági tevékenység lanyhúlásakor a kincstár veszi igénybe s ilyenkor a disagió az események roszrafordúltával nőttön nő, míg ez úttal Francziaországban a jegyemissió a kibontakozás idején szaporíttatott.

A harmadik igen nevezetes körülmény, mely a bankjegynek parin való keletét előmozdította, a financzialis szokásokban történt nagy változás. Még a hatvanas évek végén is a köznép és különösen a vidéki, sehogy sem kedvelte a bankjegyet, hanem csak érczpénzzel élt. A háború folyamán azonban visszahúzódott az arany és ezüst és, mert az elszigeteltség következtében más pénz nem sem terjedhetett el, nagyobb városokban a kereskedelmi testületek és a hatóságok egyesülve pénzjegyeket bocsátottak ki, melyek azután más vidékeken is teljes értékben elfogadtattak. Nagyobb iparos telepeken kénytelenek voltak a gyártulajdonosok tisztán a maguk jótállása mellett jegyeket és pedig többnyire öt frankosokat kiadni, csakhogy munkásaikat fizethessék. E papirpénz messze elhatott az alsóbb osztályok közé és midőn később a bank mind kisebb hitelű jegyeket bocsátott ki, ezek sok száz meg száz millióval könnyen elterjedtek a forgalomban. Igy 1870 január havában 397 millióra ment a 100; 43 miliióra az 50 frankos

jegyek forgalma. Ennél kisebb coupure nem volt a háború előtt. Mikor a jegykibocsátás legnagyobb volt t. i. 1873 október havában 3072 millióval, akkor ezen óriási forgalomnak több mint két harmada 100 frankon és 100 franknál kisebb tételű volt. A mult év végén kiadott jelentés szerint a bank érczkészlete 1317, jegyforgalma pedig 2547 millióra ment; a fedezetlen forgalom tehát 1230 millió s a 100 frankos és ennél kisebb jegyek forgalma nagyobb volt, mint ezen fedezetlen rész. A valuta végleges rendezésére azonban szükséges lenne, hogy az állam előbb bankadósságának legnagyobb részét lefizesse. E tartozás a banknak legközelebbi kimutatása szerint kerekszámban 837 milliót tesz. A pénzügyminister és a bank közt f. é. május 6-án létrejött egyezmény szerint az 1876-ban esedékes 200 millióból csak 110-et fog a kormány törleszteni, de az elmaradó 90 millió azután fizetendő 1877-ben az akkor esedékes 200 millión kivül; az eredeti 1470 milliónyi adósság maradványa azután 1878- és 1879-ben törlesztendő. Az újabban adott 80 milliós kölcsön pedig 50 millióval 1877-ben, 15-15 millióval a következő években fizetendő vissza. 1877 végén csak 390 millióval lesz a kormány a banknak adósa. Ez időpontban, tehát harmadfél év mulva ajánlja Léon Say a valutát helyreállítani. „A kormány - úgy mond az e napokban közzétett előterjesztésében a pénzügyminister — midőn két évvel előbb hirdeti a kényszerfolyam eltörlését, követi az Anglia által 50 év előtt 1817-ben és az egyesült államok által 1875-ben adott példát. Anglia hű volt a törvénynyel előre tett nyilatkozathoz ; · és az egyesült államok bizonyára hasonlókép fognak eljárni......... Az ok, a miért azon államokban nem siettették el ezen rendezést és a miért Francziaország sem akarja elsiettetni, abból áll, hogy a forgalom és a pénz kérdéseit olyan nehéz viszonyok dominálják, a melyeket két évre előre megszabni nem lehet. De azért úgy az administratió, mint a forgalom érdekében szükséges, hogy mindenki tudja előre, mikor szünik meg a kényszerfolyam és mikor kezdődik az érczfizetés.... Két évvel előbb kitűzni az érczfizetést annyit tesz, mint megszabni kétév pénzügyi politikájának legfőbb elvét, és ez mindenek előtt beszállitani a bankadósságot és elkerülni mindent, a mi annak szaporítására vezethetne."

E terv még csak javaslat, midőn e sorokat írjuk. Az assemblée nem nyilatkozott még. Elfogadja majd, úgy hisz

szük, de végrehajtása csak az új törvényhozás mandatuma alatt következhetik be. Ekkor napirendre jövend az adórendszer átalakítása, az államadósság nagy részének conversiója egy törlesztési tervnek megállapitása és kétségen kivül épen a valuta helyreállítása végett egy új kölcsön kibocsátása. E műveletekkel Francziaország két-három év alatt akként rendezheti állami háztartását, hogy a háború okozta újabb terhek viseléséről tartósan gondoskodva legyen és hogy valahára normalis pénzügyi gazdaságra térjen. De mindez egy nagyon kétes feltételhez van kötve: a béke fenmaradásához.

Ausztria a hányszor a valuta helyreállásának küszöbén volt, mindannyiszor háborúba kevertetett.

A közgazdasági hasznot, melyet az első években Németország a franczia hadi kárpótlásból húzott, csaknem teljesen elenyésztette az a zavar és túlkapás, mely válhatlanúl együtt jár a forgalomnak rendkivüli felduzzadásával. A legfőbb haszon abban nyilatkozott mindenek előtt, hogy a német adózó mentve lőn újabb terhektől, melyek a háború folytán, ha azt a győzelemmel együtt a nagy hadisarcz nem követi, okvetlenül reá nehezednék Németország népeire. 50 millió tallérra számítják azon évi adót, melyet ez esetben ki kellett volna vetni a német adozókra; és a míg a háború előtt egy családra 27 tallér egyenes és közvetett adó jutott, a hadi kárpótlás elmaradása esetén 6 tallérral, vagyis majdnem egy negyeddel több jutott volna. E végből a fogyasztási adók és a vámköteles élelmi czikkek tételeit 50%-kal kellett volna fölemelni, a mi az összes népességre, de főkép az alsóbb osztályokra nyomasztó teherként nehezült volna. Tényleg azonban a fogyasztási adók nem emeltettek, a behozatali vámok számos tétele nevezetesen leszállíttatott és az egyes államok illetékességéhez tartozó egyenes adók is mérsékeltettek, mindamellett, hogy ugyanakkor a tanitók és hivatalnokok fizetéseit megjavították.

Egy nagy gazdasági reform kereszülvitelére nyerte meg az eszközöket a német birodalom a hadi kárpótlás útján. Értjük a tiszta arany-pénzérték behozatalát. Évek óta vitatták Németországban az aranyvaluta meghonosítását, de a politikai egység hiányán kivül útjában állottak a keresztűlvitelnek a nagy költségek, melyek ily mívelettel együtt járnak. 1869-ben