bizalmi szavazatot; a nyersanyagok megadóztatása fölvétetett 93 millióval; bár a tarifa-bizottság kijelentette, hogy a fenálló vámszerződések lejárta előtt (1877) nem hozhat ez adó többet, mint évi 15 milliót. A törvény egyébiránt nem is hajtatott végre, mert Thiersnek a jövő évben bekövetkezett bukása után elesett ezen adó is és helyreállottak egész érvényökben a kereskedelmi szerződések. Az 1872-ik évi első ülésszak egyik törvényhozási műve egyébiránt a gyufa gyártásának és eladásának állami egyedárúság alá vétele.

Ama 93 milliónyi bevételnek elejtése s a súlyos adóknak meddősége, valamint némely túlkiadások, együtt véve 178 millió deficitet eredményeztek 1873-ban. A lehető megtakarítások után még mindig vagy 140 millió új bevételről kellett 1874-re gondoskodni. Magne a vámtételeknek és a sóra, czukorra, gyertyára, teher- és levélszállításra vetett adóknak fölemelésétől vagy 150 milliót várt. A sóadónak emelése azonban elejtetvén, elfogadtatott ugyanazon expediens, mely legközelebb nálunk is törvénybe igtattatott, hogy a kataszter elkészülte óta művelés alá vett földek, adó alá vonassanak. Francziaországban ettől már 1875-re 20 milliónyi új bevételt remélnek. Az 1874-iki év azonban még mindig tetemes deficittel végződött és a folyó évre ismét 36 milliónyi hiányt helyezett kilátásba a kormány. Magne egyszerűen az indirect adóknak újabb fölemelését hozta javaslatba; a nemzetgyülés azonban elvetette ez eszmét, minthogy az indirect adóknál 1874 első felében 26 milliónyi hiány állott elő. E javaslattal elbukott maga Magne is. Ekkor Wolowski lépett föl azon javaslattal, hogy eszközölje ki a kormány a bankkal kötött szerződésnek oly módosítását, hogy az állam évenként 200 millió helyett 150 milliós részletekkel törleszthesse adósságát. Bodet pénzügyminister meg is indította ily értelemben a tárgyalásokat, de a bank igazgatósága nem állott reá a nemzetgyülés kivánságára, hanem ragaszkodott a fennálló szerződéshez, és inkább a múlt évi augusztus 4-ikén kelt egyezmény értelmében újabbi 80 milliós kölcsönt nyújtott az államnak. 1875-ben még mindig passiv volt, az előirányzat szerint is, az államháztartás; míg Léon Saynek sikerült folyó év május havában a bankkal oly egyességet kötni, hogy a jövő évre 200 millió helyett csak 110 milliót tartozzék a kincstár törleszteni, s e megkönnyebbülés, valamint némely megtakarítá

sok által helyre van állítva az 1876-iki előirányzat szerint az egyensúly. És pedig bevétel 2.574, kiadás 2.569 millio.

1870-ben nem egészen 12 milliárdot ért el a franczia államadósság, ma közel kétszer annyi s a háború óta újonnan megszavazott adók jelenben évi 700 millió több terhet rónak Francziaország polgáraira.

Ezen újabb adótömeg kilencz tizedrészt a fogyasztásra nehezül. Az indirect adók addig is aránytalanúl nagyobbak voltak Francziaországban; a fokozás által egy élesen progressiv, de lefelé progressiv adó fejlődik. Az alsóbb néposztályok érzik leginkább a nyomást és a társadalmi és kereseti osztályok ellentéte egyre el kell hogy mérgesűljön, és pedig annyival inkább, mert az újabb adó azon államadósságok kamatjaira fordíttatik, a melyek a háború óta köttettek és így a vagyonosabb osztályok kezeibe jutnak. E bajt csak az mérsékli némileg, hogy a franczia köznép megtakarított filléreit rentepapirokba szereti fektetni, s hogy az utóbbi kölcsönök alkalmával is egy nevezetes részét az emissiónak magához vonta.

A direct adók közül csak a patens-adó emeltetett föl. Ez alá esnek kézművesek, kereskedők, gyárosok, bankárok, agensek, iparos- és hitel-vállalatok, orvosok, ügyvédek és tanintézetek, lényegileg tehát ugyanazon adókötelesek, melyek nálunk az új kereseti adó alá soroztattak. Az adótétel az osztályok szerint részint fix, részint változó és mindkét esetben a helységhez és az űzlet nagyságához viszonyított. 1872-ben 60%-kal fölemeltetett az adótétel és sok mentesség, mely a császárság alatt adatott, visszavonatott és az adó ki lőn terjesztve minden keresetnemre. Ez adóemelés fölötte súlyosnak bizonyúlt főkép Párisban a magas boltbérek mellett, és káros visszahatása következtében kénytelen volt a nemzetgyülés 1873-ban az adópótlékot 60-ról 43-ra leszállítani. De még így is nagyon érzékeny ezen adó. Az 1870-iki budgetben 106 millióban volt előrányozva, azóta két tartomány elveszte után, tehát aránylag 99 millió helyett, a folyó évre 1681⁄2 millió, vagyis közel 70 millióval több követeltetik e czímen. Az új díjak közt a ló- és kocsiadó 7—9, a tekeadó 1, az egyesületi adó 0.8 millióval könnyebben elviselhető adók és a nagyobb kezelési költség mellett is eléggé jutalmazók arra nézve, hogy az ország szorúlt pénzügyi helyzetében fényűzési adóúl kirovassanak. Bő jövedelmet hoz a taxe sur les valeurs mobilières.

A bélyegilletéken túl, melynek az előtt is minden bel- és külföldi értékpapir, a franczia rente kivételével, alá volt vetve, a nevezett új adó czímén az országban forgalomban lévő mindennemű részvény, állami, társulati, megyei s községi kötvény és üzleti részletjegy után élvezett jövedelem 3%-os adónak vettetik alá. A franczia rente s az államnak egyéb kötvényei ezen adó alúl is mentesek. Ezen adó bőven fizet és az 187375-iki költségvetésekben 24, 28 és 31 millióval szerepelt, az eredmény pedig mindig meghaladta az előirányzatot.

Az enregistrement név alatt foglalt jogilletékek és díjak évi 132 millióval hoznak többet ez idő szerint, mint a háború előtt. Pedig már akkor is sok tekintetben fölötte nyomasztók voltak, különösen kisebb ingatlanok eladása vagy öröklése esetében. Igy egy 200 frank értékű telek eladásánál az enregistrement 12.10, a telekkönyvi átírás 19, az adósság törlése 80, közjegyzői díj s bélyegilleték 11.50, összesen 122.60 frank. És ama díjak összjövedelme fölemeltetett mindjárt a háború után 113 millióval; azóta ismét minden tételnél 11⁄2 decimmel és kiterjesztetett újabban némely ügyletekre, nevezetesen a chèquekre.

A fogyasztási adók évi jövedelme 290-300 millióval fokoztatott. Legtöbb háríttatott ebből a szeszes italokra; csakhogy egyenlőtlen a nyomás, a mennyiben aránylag sokkal magasabb az adó a borra, mint az alkoholra. Ez utóbbiból nagyobb jövedelmet is húzhatna Francziaország; Anglia 280 frankot húz egy hectoliter után, a franczia kincstár csak 150-et. A czukrot súlyosan terheli az adó. 106 millióra emeltetett az adó a czukorfogyasztás után; a minek következtében a fogyasztás, a gyártás és vele a kivitel is csökken. Csak a czukorpor gyártása növekszik. Az adótétel mérséklése itt is, mint a fogyasztás egyéb terén, előreláthatólag emelné e forrás jövevedelmét. Angliában, a hol a czukor ma már általános élelmi szernek tekintetik és adómentes, az utóbbi 30 év alatt a fogyasztás megháromszorozódott; a mennyiben 1840-ben 15.20, 1872-ben 48.5 font jut egy főre. De Francziaországban aránylag csekély még a czukor fogyasztása, bár termelése fényes iparágat tart fönn, és 1872-ig évről-évre nagyban emelkedett.

A gyarmati árúkra vetett magasabb vám kedvező eredményeket mutat föl. A kávé, thea, czikória s fűszer 67, növény és ásványolajok 8, besózott hús 1 millióval hoznak a

kincstárnak évenkint többet, mint a háború előtt. Az utolsó czikknél a fogyasztás alábbszállott és azért a tétel mérséklése szükségessé fog válni. A szappanra, stearinra, gyertyára s papirra vetett adók vagy 26 milliót hoznak évenként. A gyufamonopolium 1874-re 15 millió tiszta jövedelemmel volt előirányozva, az eredmény azonban elmaradt az előirányzat mögött. Az egyedárúság külön engedélyezett társulatnak van bérbe adva, de a kikötött jövedelem nagyban csökken azon kártérítések folytán, melyekkel a kincstárt perrel meg támadott gyufagyárosok igényeit kielégíti. Ezen egyedárúság tehát, ha ugyan a gyakorlat annak czélszerűségét megtalálná erősíteni, csak évek múlva lesz oly bőven jutalmazó, mint a mennyire már ez idő szerint felvétetett. Nálunk is megpendítették a gyufaadónak behozatalát, de útjában állanak a vámszövetségből eredő nehézségek, és a francziaországi tapasztalatok különben sem nagyon biztatók.

Az első új adó, mely a békekötés után életbelépett, vasúti menetjegyekre és gyorsszállítási díjakra vetett 10 %-os adó. Ez 35 millió jövedelmet hoz a kincstárnak. Az e nemű szállítási díjak jóval csekélyebbek Francziaországban, mint egyébütt, és azért a pótlék nem terhelte érzékenyen a forgalmat. A teherszállítás ára azonban a sebességhez viszonyítva kedvezőtlenebb mint pl. Amerikában és a legtöbb europai államban. A grande vitesse-szel szállított árúk nehezen viselik tehát a tarifa ezen fölemelését; nevezetesen a déli vidékekről Párisba szállított gabona és főzelék, mely a közönséges tehervonatokkal bajosan küldhető, sokat szenvedett ama drágulás miatt. A petite vitesse-re vetett 5%-os adó még nagyobb károsodást okozhat; és azon körülmény, hogy a vasúti adó jövedelme meghaladja az előirányzatot, nem bizonyít közgazdasági ártalmassága ellen. Nálunk a teherszállításra vetett adó sokkal csekélyebb, hogy sem a forgalom megkárosításától tartanunk kellene.

Jelentékeny a levéldíjaknak fölemelése Francziaországban. Már a háború előtt is átlag nagyobbak voltak ott a díjak, mint igen sok államban. Angliában 10, Amerikában, valamint Magyarországon és Ausztriában 121/2, Németországban 15 cent. a díj egy 14-15 grammos levél után. Francziaországban fizettek 10 centimet ugyanazon postakerületen belől, 20-at azontúl, a háború után a tételek 15, illetőleg 25 centimere

emeltettek. A levéldíj leszállítását mindenütt a forgalom és a cultura egyik feladatának tekintik az előbbre haladott államok, és a mennyiben mégis emelni kivánják e jövedék financziális és közgazdasági hatását, a díjak leszállításához fognak. Igaz, hogy kezdetben a levéldíjak csökkentésével hiány áll be a jövedelemnél; de csakhamar sokszorosan kipótoltatik e deficit a forgalom öregbedése útján. Francziaország nem tehette ugyan meg ama kisérletet, mely Angliában és más államokban nehány évi veszteség után oly fényesen jutalmazónak bizonyúlt; mert Francziaország a jobb jövő reményében nem vehetett magára a megszorúlt jelenben biztos veszteséget; de másfelől a fölemelt díjak leszállítják a levélforgalmat és nem szaporítják lényegesen és tartósan a kincstár bevételeit. Epen e sorok sajtó alá rendezésekor értesülünk arról, hogy a franczia kormány hosszas habozás után legközelebb hozzájárúlt a Bernben megállapított nemzetközi postaszövetséghez és ez által leszállította a díjakat. Az 1876-iki előirányzatban ehhez képest csak 110 millióban vétetett föl a postajövedelem, bár különben az 1874-iki eredmények szerint 117 millió volt várható. A sürgönydíjak nem voltak nagyok a háború előtt és a tételeknek: 50 centimeről 60-ra, illetőleg 1 frankról 1 fr. 40 cent.-re emelése tűrhető. De itt is meglehet, hogy a leszállítás nagyobb jövedelmet hoz mint az emelés. Svajcz tapasztalata legalább feljogosít e föltevésre.

De lássuk már most, hogy ezen adóteher mennyiben hatott a franczia nép termelési s fogyasztási képességére ?

Háború után a gazdasági tényezők rendszerint nagyobb erőt fejtenek ki. A területben, lakosságban és vagyonban megcsonkított, adóval megterhelt országnak népe érezte, hogy csakis fokozott munka, takarékosság és mérséklet útján pótolhatja ki idővel nagy veszteségeit. És csakugyan a kereset minden nemében a termelésnek rendkivüli szaporaságával találkozunk. Egyidejűleg folyton növekedett a franczia termékek kelete a külföldön. Feltünő volt ez mindjárt a békekötést követő első hónapokban. A háború alatt nem szerezhette be a külföld a kedvencz franczia gyártmányokat és a béke helyreálltával sietett a megfogyott vagy kimerített készletet tömeges megrendeléssel helyreállítani.

A közel mult években nehéz versenyt kellett a franczia szövőiparnak az amerikai gyártmányokkal kiállani; s megle