számítja ki, mennyi aranyat és ezüstöt fordíthattak külföldi váltók fedezésére.

A belga pénzügyminister által 1873-ban a pénzconventio átvizsgálása alkalmából közzétett összeállítás szerint a nyugoti civilisatio államaiban 1867 végén az aranykészlet 25 milliárd és 141 millót, az ezüst 18 milliárd és 629 milliót tett, összesen 43 milliárd és 770 milliót, míg 1849-ben csak 34 milliárd és 488 milliót. Ehhez képest mindkét fém 9282 millióval szaporodott; és pedig a részletes évi kimutatások szerint az arany 14.413-ról 25.141 millióra 10.728 millióval, az ezüst pedig leszállott a Chinába s Indiába való folytonos kivitel következtében 20.075 millióról 18.628 millióra vagyis 1.446 millióval. Az arany ezen szaporodtából az aránylag legnagyobb rész Francziaországra jutott; mert míg 1848-tól 1871-ig 6.640 millió frank veretett aranyból egyedül Francziaországban, addig ugyanazon 24 év alatt Angliában 3.090, az amerikai egyesült államokban 4.639 és Ausztráliában 720 millió, összesen 8.449 millió veretett; úgy, hogy azon négy állam közül, a melyben a pénzforgalom aranyon alapszik, 1848-tól 1871-ig vert aranypénzek összeségéből Francziaországra 44% esik. Pedig az említett négy terület egész népességéből Francziaországra csak 33% jut és a szóban levő 24 év alatt mindegyiknek népessége tetemesen emelkedett, csak Francziaországé maradt változatlan; s ekként aranyra nézve úgy egészben, mint fejszám szerint valamennyi állam közt leginkább Francziaország gazdagodott, tévén ezen növekedés évi 2761/2 milliót.

1848-ban 2--3 milliárdra becsülték az összes franczia érczpénzt, az azóta 1871-ig vert 6640 millió aranypénzzel együtt összesen 9-10 milliárd gyült föl: de ebből le kell vonni a Chinába s Indiába kiszívárgott ezüstöt, mi az említett korszak folyamán 3-4 milliárdra mehetett, és igy nagy valószínűséggel bir Wolowski becslése, mely szerint 1874-ben 5-6 milliárd frank a Francziaországban forgós félretett (thesaurisé) arany- és ezüstpénz. Hogy minő változást okozott a hadi kárpótlás fizetése s különösen a külföldi váltók beszerzése az ország arany- és ezüst tömegében, arról két tájékoztató adat nyujt felvilágositást. A német birodalmi pénzverdék 847 millió 20 frankos aranyat alakítottak át, az angol bank pedig vett 197 millió szintén 20 frankos aranyat. A német pénzverdék frankkészletében benfoglaltatik azonban azon 42 millió is,

melyet az angol banktól vettek, úgy hogy a két helyre Francziaországból folyt arany ezer milliót tesz. E milliárdból maga a kincstár vitt ki a kárpótlás fizetésénél 273 milliót, a többi 730 millió kétségen kivűl részint váltók közvetitésével, részint a beszivárgott ezüst helyébe szállott a külföldre.

Az aranytömeg fogytával ugyanis szemben áll az ezüstforgalom növekedése. Az ezüst árának leszállta következtében sok folyt be ezen érczből, és bár a franczia kormány 5 frankos darabokba verve, mint föntebb láttuk, nagy mennyiségü ezüstöt vitt ki a hadi kárpótlás fizetése alkalmával, mindamellett az összes adatok arra mutatnak, hogy 300 millióval szaporodott a franczia ezüstpénz 1871-73 alatt. Igy a két ércztömege együtt véve 700 millióval szállhatott alább a fizetési mivelet folyamán; de ebből maga a kincstár vitt ki aranyban és ezüstben 500 milliót, ugy hogy váltók közvetitésével csak 200 millió mehetett ki és csakis ezen utóbbi összegben szerepel az arany és ezüst a 41/4 milliárd váltó között.

A legnagyobb része az összes idegen váltóknak kétségen kivül a külföldön elhelyezett franczia tőkék, értékpapirok és ezeknek kamatjai utján szereztetett be. E század utóbbi negyedében Francziaország takarékosságának évi gyümölcsét jó részt idegen állami s községi kötvényekben s külföldi vállalatok részvényeiben helyezte el. 1870 körül 6-700 millió frankra ment csak a kamat, melylyel a külföld a franczia hitelezőknek évenként adózik és mert e kamatok lerovása, a szelvények beváltása ország és ország között rendszerint váltók utján közvetittetik, már ez egy forrásból 6-700 millió idegen váltó gyült föl egy év folyamán Francziaországban.

A háború előtt több mint 300 millióra tették azon költekezést, melyet Francziaország az ott utazós hosszasabban tartózkodó külföldiektől – évenként várhat. E kiadás túlnyomólag idegen váltók és csak csekély részben arany által közvettítetik. Ezer millióra megy tehát a külföldi váltóforgalom Francziaországban egy év alatt csupán e két forrásból, teljesen számításon kivül hagyva a nemzetközi kereskedelem mérlegének kiegyenlítésére szolgáló váltókat. Ezen milliárd új állandó bel- vagy külföldi elhelyezésre vár minden évben és a franczia kincstár 1870-től 1873-ig könnyen magához vonhatott három milliárd váltót a nélkül, hogy az értékforgalmat megszorította volna. Az idegenek költekezése azonban a háború idején és

utána alább szállott; másfelől bizonyos, hogy azon három év alatt vagy két milliárd idegen értékpapir vitetett ki, a mi a külföldről eredő kamatoknál évenként száz, összesen 300 millió különbözetet okoz ugyan, de a felsorolt összes bevételekből bőven kitelt az öt milliárdot meghaladó két kölcsönmivelet.

Fölötte nehéz számszerűleg meghatározni, hogy mennyi idegen értékpapirt küldtek vissza eredeti hazájukba Francziaországból. Csakis több rendbeli támpontokból lehet ez iránt megközelítő tájékozást meríteni. Igy egyik föltevés az, hogy azon idegen értékpapirok, melyek a párisi tözsdén valósággal és készpénz fejében kiszolgáltattak, nagy részt a külföld számára vásároltattak. Szembeszökő, hogy e tétel egész kiterjedésében fönn nem tartható; de a többi factorral párosítva elég közel jár a valósághoz. A párisi tözsde adatai szerint ugyanis természetben átadattak készfizetés mellett 1871. julius 1-jétől 1873 végeig a következő idegen állampapirok:

kamatjáradék, a mi 669 millió frank tőkének felel meg. Ugyanazon időközben átadattak készfizetés mellett a

párisi tözsdén a következő külföldi magánértékpapirok:

az ottoman bank részvényei osztrák földhiteli záloglevelek osztrák vasuti papirok lombardi vasuti papirok

osztr. államvasuttársulati

magyar vasuti papirok

80,650 frank 193,525

645,825

370,150

67,350

99

12,700

a mi tőkében összesen mintegy 722 millió franknak felel meg oly vállalatok értékeiben, melyek üzletöket túlnyomólag Ausztriában és Magyarországon folytatják. Jellemző továbbá az idegen értékpapirok kiszállításának megitélésére azon tapasztalat, hogy mig 1868-ban 85 millió olasz járadék után fizette

tett ki Párisban a kamat, addig 1871-ben 58, 1872-ben 60 millió után. A török államadósság után fizettetett Párisban 1870 január havában 3,265000 frank, 1872 julius havában csak 512,081, 1873 elején 665,225 és 1874 január havában, megint emelkedve 1,700,000 frankot csupán kamatúl. Ezen két állampapirból lehet azután következtetni, hogy mily nagy tömegben küldettek ki az amerikai, osztrák, magyar és egyéb idegen értékpapirok. Szembe kell ezzel ugyan állítani a külföldön franczia rentek fejében fölvett kölcsönöket, mely papirok eddigelé, minden takarékos és gyüjtögető nép tapasztalatai szerint, rég visszakerültek Francziaország kezére. Egészben véve tehát a szóban levő 44 milliárd idegen váltó előteremtetett idegen papírok kiküldése, a Franciaországban bennmaradt külföldi értékpapírok szelvényei és csak aránylag csekély részben kiküldött arany fejében. Úgy fejlődtek az ügyek mond Léon Say - mintha öt milliárdnyi franczia rentét küldött volna Francziaország Berlinbe s mintha a francziák azután megtakarításaikat Berlinbe küldötték volna azon rente megvétele végett, ép úgy a mint azelőtt küldötték Olaszországba, az Egyesült államokba, Ausztriába, Törökországba, hogy olasz, amerikai, osztrák és török állami évjáradékokat, vagy vasuti részvényeket és kötvényeket vásároljanak.

Látva ekként, hogy minő műveletek által teremtette elő Francziaország a hadikárpótlást; mely tőkékből és honnan gyüjtötte össze az 5 milliárdot; minő közbeneső átalakítások útján juttatta ezen rengeteg összeget a német birodalmi kincstár kezeihez: tekintsük már most az érem másik lapját, hogy hová fordította Németország ezen tőkéket és minő gazdasági tünemények kisérték közvetlenül e nagy vagyon felszívatását?

A franczia hivatalos adatok szerint hadikárpótlásul, kamatokkal és a franczia kincstár részére teljesített átváltás költségeivel együtt, mint fönnebb láttuk 5,315 millió frankot fizetett a franczia kormony, a német hivatalos adatok ellenben 1,484,551,274 tallér, vagyis a tallért 3 fr. 75 centimeba számítva, 5,567,067,277 frankot mutatnak ki bevételül a franczia. hadikárpótlás czímén, a mi 252 millió frankkal több a franczia adatnál. Ez útóbbi összegben foglaltatik Páris városán

behajtott 200 millió és a többi franczia városokon megvett hadi sarcz. A német birodalom mindhárom tételt vagyis az 1,484,551,274 tallért veszi a hadi kárpótlás összegének és az egész összegről rendelkezik külön törvények által meghatározott czélokra.

Az 1,484,551,274 tallérból 685,566,294 az öszbirodalom számlájára utaltatott, 798,984,980 pedig felosztatik a birodalom egyes államai s az északi szövetség közt, a háború előtti csoportosúlás szerint. Érdekesnek véljük, miután Magyarországnak Ausztriával közös költséges közös bevétele van, följegyezni, hogy mily kulcs szerint osztatott fel az egyes államok között a föntebbi összeg. Az északnémet szövetségre s különösen Poroszországra nézve előnyös lett volna a katonai szolgáltatást vagyis a tényleg kiállított hadak mennyiségét alapúl venni, nem pedig az országok népességét, a mi meg a déli államoknak kedvezett, minthogy ezek aránylag kevesebb csapatokat állíttottak ki. A felosztandó összeg származásának szempontjából megfelelőbb lett volna az első kulcs; de az utóbbi t. i. a népesség arányában való részesedés általában el volt fogadva a német vámegyletben, az északi szövetségben és újabban a birodalomban is úgy a közös terhek: katonajutalék és hozzájárúlási quota (Matricularbeitrag), valamint a közös előnyök vám, fogyasztási adó, a birodalmi gyűlés képviselőinek száma tekintetében. Az érdekellentét, azon közvetítőben talált kiegyenlítést, hogy a felosztandó összeg három negyed része a katonai szolgáltatás arányában, egy negyed pedig az államok népessége arányában osztatott el. Ehhez képest a déli államok 73 millió tallérral kaptak többet, mintha egyedül a kiállított hadi erő vétetett volna alapul.

A német államok tulajdonképi hadi költsége 517 millió tallérra vagyis 1939 millió frankra tehető; Francziaországé (de nem a háború,,végleszámolása", mely 10 milliárdra megy), 1912 millió frank; tehát mindegyik fél részén csaknem ugyanaz az összeg. Ha amaz 517 millió tallér tulajdonképi hadi költségekhez hozzáadjuk a háború folytán szenvedett károk megtérítésére és a német haderők előbbi karba helyezésére fordított mintegy 383 millió tallért, akkor kerekszámban mindössze 900 millió tallér, vagyis 60.6% esik a Francziaországon behajtott 1.484 millió tallérból Németországnak a legtágabb értelemben vett hadi költségei megtérítésére. A

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

26