Oldalképek
PDF
ePub

től, Kompolt meg épen körülbelül négy mértföldnyire MezőKövesdtől Pest felé, és a pétervásári rajtütésnek is csak ugyanaz a következménye leendett, mi a kompoltinak tényleg volt: Windischgraetz közeledésének késleltetése.

Kevesebb önbizalommal megáldott ember ennyi bajt is megsokallott volna már. Dembinszki ellenkezőleg ehhez önkényt még hozzá szerzett magának.

Arra is vállalkozott tudniillik, hogy, a mit hevenyében megtenni a sajó-szent-péteri és kompolti napok után már nem mert, okkal-móddal tegye előbb-utóbb elérhetővé: a neki örökké alkalmatlankodó két alvezértől, Görgey és Klapkától való megszabadulást. E kényes feladatot pedig úgy reménylé megoldhatni, ha ő az egyes hadosztályokat minél inkább önállóan működteti. Innen a hadtestek szétdarabolása.

Nem rosz számítás.

Semmi sem könnyebb, mint egy bármily jól fegyelmezett hadtestben meglazítani annak alkatrészeiben az együvétartozás érzékét. Minden fegyelem daczára ott lappang még a legutolsó közvitézben is a függetlenségi vágy, az önálló szereplés iránti előszeretet. Az esetleg önálló működésben aratott legparányibb kitüntetés e lappangó vágyat csakhamar szenvedélylyé fokozza. És az egyszer megízlelt önállóságról ismét lemondani vajmi nehéz!

Az egyes osztályok parancsnokai, bármi feltétlen bizalommal viseltetnek is az illető hadtestparancsnok személye iránt: az ismételt önálló alkalmaztatásuk által felköltött ambitio majd lehűti bennök ama személyes ragaszkodást. Ezt elérve, Dembinszkinek könnyü lett volna a két alkalmatlankodónak eltávolítását kérni Kossuthtól, bármi léha ürügy alatt, kivált ha e kérelem keltéig oly magaviselettel tüntet Görgey és Klapka személyei iránt, mely őt a lelkében ellenök törő benső roszakarat gyanújától megóvni képes a hadsereg színe előtt.

E személyes kis intrigának nem épen gyönge oldala volt az igen valószínü sikernek kissé távoli bevárhatósága.

Csata előtt tenni el láb alól Klapkát és Görgeyt, nem lett volna bölcs eljárás. Számba sem véve a csatára készülődő illető hadtestek lehető elkedvetlenedésének kétes következményeit; bármily győzelem-biztosnak érezhette is magát Dembinszki: egy harminczezernyi hadsereg csatavonalának minden egyes fontosabb pontján még sem lehet személyesen

jelen a fővezér. És bármily kicsinylőleg nyilatkozik is Dembinszki ama kettőnek vezéri tehetségeiről: előre elhitetni magával még sem merte (mit utólagosan hol sejtet, hol egyenesen állít), hogy többet érend a csatában Görgey hadteste Görgey nélkül, Klapka hadteste pedig Klapka nélkül.

Íme valódi értéke azon feltünő jámborságnak, melyet Dembinszki Klapkával és Görgeyvel szemben nagy önmegtagadással tanúsítani egyideig czélra vezetónek tartott.

DEMÁR JÁNOS.

A TŐKÉK HÁBORÚJA.

A német-franczia háborút követett politikai átalakulásnál semmivel sem csekélyebb érdekű azon közgazdasági forrongás, mely a béke helyreálltával megindúlt és mai napig sem oszlott el teljesen. Már a háború kitörése előtti néhány évben rendkívüli gyorsasággal öregbedett a termelés és vállalkozás; megakadt a háború folyamán, hogy annak végeztével még rohamosabban megeredjen. A productióhoz visszatért erők és a speculatiónak rendelkezésére sietett folyó tőkék új lendűletet adtak a forgalom minden nemének.

A közgazdasági életet első sorban azon nagy hitelműveletek terelték ki rendes medréből, melyeket Francziaország a német birodalomnak fizetendő hadi sarcz és a saját hadi költségeinek liquidatiója végett kénytelen volt megindítani. Több mint ötezer millió frankot fizetett Németországnak vagy harmadfél év alatt. E művelet végrehajtása, melyhez tömegre és gyorsaságra foghatót távolról sem ismer a történelem, mélyen megrázkódtatta egész Európa hitel- és kereskedelmi viszonyait. A szükséges tőkék rövid idő alatti beszerzése és Németországra való átruházása akkora zavart keltett Londonban és New-Yorkban, mint Párisban és Berlinben. Az értékek új eloszlása s a gazdasági élet ereiben megváltozott keringése hirtelen majd kimerűlést, majd túltengést idézett fel. A speculatió fattyúhajtásai erőt vettek az egészséges termelésen, és a szédelgés pusztító szele nemcsak Németországban, Ausztriában és Magyarországon, hanem egész Európában és Amerikában ezreknek jólétét döntötte le.

A német birodalom meggazdagodott egy nagy területtel, iparos népességgel és roppant tőkékkel; mérsékelte adóit,

bőven dotálta intézményeit, megjavította pénzrendszerét, átalakította jegybankjait, leszállította államadóságait. A népességben, területben és vagyonban megcsonkúlt Francziaország megkétszerezte államadósságait, száz meg száz milliókkal szaporította adóit és rászorúlt a kényszerforgalomra. De Németországban megdrágúlt a termelés és az élet fentartása, növekedett a külföldi behozatal és egyre nagyobb lesz a nemzetközi kereskedelmi mérleg passivuma. Francziaországban a megfeszített munkásság, a takarékosság és mérséklet elviselhetővé teszi a nagyobb adóterheket, és a fokozott olcsóbb termelés dúsan jutalmazóvá teszi a rohamosan növekedő kivitelt. Németország a hadi kárpótlás alapján nagyobb mérvben lett hitelezője a külföldnek, mint ennek előtte; míg Francziaország bevonván külföldi követeléseinek egy részét, kevesebbet húz idegen földről, de államadóssági kamatjai legnagyobb részét a saját polgárainak fizeti.

Mindezek oly gyökeres közgazdasági átalakúlások, melyek nemcsak a közvetlenül érdekelt két országban érezhetők, hanem messze kihatnak az összes művelt államok közgazdasági életére. És a tőkevilág e forradalmában annyi új nemzetgazdasági jelenség merült föl, az internationalis forgalomnak annyi érdekes szövevénye tűnt elő, hogy e forrongás a szorgos megfigyelésnek és a tudományos kutatásnak méltó anyagát képezi. *)

Az 1871 február 26-dikán Versaillesban kötött békeegyezmény értelmében Francziaországnak öt milliárd frank hadi kárpótlást kellett fizetni; ebből egy milliárdot 1871-ben, a többit három év alatt. Több ez, mint háromszorosa a Magyarországon és Ausztriában forgalomban lévő állami és bankjegyeknek; több mint a háború előtt egész Francziaországban forgott készpénz; több mint Anglia vagy a német birodalom összes ércz- és bankjegyforgalma s több mint vala

*) E dolgozatnál forrásúl szolgáltak: Léon Say: Rapport sur le payement de la contribution de guerre et sur les opérations du change qui en ont été la conséquence. L. v. Hirschfeld: Die Finanzen Frankreichs nach dem Kriege 1870-71. Dr. A. Wagner: Das Reichs-Finanzwesen. L. Bamberger: Die fünf Milliarden. Dr. Ad. Soetbeer: Die fünf Milliarden. L. Wolowski: Résultats économiques du payement de la contribution de guerre en Allemagne et en France. A franczia pénzügyminister jelentése az 1876-ik évi költségvetésről.

mennyi német státus államadóssága. A Ferrièresben néhány nappal később kötött egyezmény egyik pontja megállapítja, hogy a fizetésnél a tallér 3 frank 75 centimeba s a délnémet forint 2 frank 15 centimeba vétetik. Az 1871 május 10-dikén Frankfurtban létrejött békekötés a fizetési határnapokat így állapítja meg:

30 nappal a rendnek Párisban való

helyreállítása után

1871 folyamán

1872 május 1-én

1874 márczius 2-án

[ocr errors]

500 millió

[merged small][ocr errors][merged small][ocr errors][merged small][ocr errors][merged small]

Ezen kívül köteles a franczia kormány a három utolsó milliárdtól 5%-os kamatot fizetni minden év márczius 3-ikán. Az 1874 márczius 2-ika előtt ama 3 milliárdra történendő előzetes fizetések fejében elengedtetnek egyébiránt a kamatok, a mennyiben a részletnek korábbi törlesztése három hóval előbb bejelentetik. Fizetésűl elfogadtatnak arany vagy ezüst, Anglia bankjának, a porosz bank, a németalföldi bank, a belga nemzeti bank jegyei; első rendű s az itt említett államok valutájában kiállított váltók. A fizetésűl elfogadott váltók értékesítésének költségeit a franczia kormány viseli.

A keleti vasút-társulatnak az elszakított tartományokban fekvő vonalait a német kormány 325 millió frankkal váltja magához és ez összeg a franczia kincstárnak a második fél milliárd törlesztésénél beszámíttatik; Francziaországnak lévén feladata azután a nevezett vasút-társulatot kielégíteni. Megengedtetett továbbá kivételkép a franczia bank jegyeiben fizetni 125 milliót és levonni azon 98,400 frankot, mely a német kormánytól Páris városának a 200 millió frank hadi sarcz rendezése után visszajárt.

E szerint a vasútak ára, a főváros járandósága s a franczia bankjegyben fizethető összeg levonása még 4.549,091,600 franknyi oly tartozása maradt fönn Francziaországnak, melyet csak aranyban, ezüstben vagy a fentebb megjelölt értékben törleszthetett.

E tartozást nem fizethette folyó számlában, hanem csak az egyezményben megszabott, vagy három hóval előbb bejelentett határnapokon. Csak az utolsó 3 millárdra nézve enyhít

« ElőzőTovább »