Azt azonban sehol sem tanítja a strategia, hogy azért egy défilének biztosítására az ellenség részéről tervezett földmunkálatok puszta megkezdése már magában oly imminens offensivát jelent, mely miatt nem maradna már idő egy felette háladatos, csak nehány napig tartó diversióra sem.

Furcsa kis hadász lehet, ki annak kimutatására vállalkoznék akár a tiszta theoria, akár a praxis alapján hogy Dembinszki február 6-án Szerencsről azért nem indúlhatott Schlik után Kassa felé, mert azt hallotta, hogy Szolnoknál sánczoláshoz fogtak az osztrákok vagy hogy annyi idő alatt, a mennyibe Dembinszkinek az ő miskolcz-tornallyai kirándúlása került, nem lehetett volna Schlikkel Kassa körül is megütköznie, még pedig valamivel szerencsésebb eredménynyel, mint Tornallya alatt!

A mi pedig a Szerencsről Miskolczra vonúlásnak azon kifititott czélját illeti, hogy Debreczen egy Szolnok felől várandó osztrák offensiva ellen Miskolczról védessék meg: itt is à la Jules Verne bánik el Dembinszki a strategia tantételeivel, állítván, hogy Miskolczról minden pillanatban módjában volt oldalt támadni a Szolnokról Debreczenbe indúlt ellenségre. Az oldaltámadások pedig tudnivalóképen a legveszélyesebbek a megtámadottra nézve.

Tökéletes igaz: egy ellenséges offensiv előnyomúlásra nézve nagyon veszélyes, az egyenes ellentállásnál gyakran hatalmasabb védelmi eszköz az oldaltámadás; főkelléke azonban, hogy el ne késsék vele az ember! - Miskolcz és Szolnok pedig csaknem egyforma távolságra lévén Debreczentől, mindenesetre elkésett volna Dembinszki az ő oldaltámadásával, miután ő csakis a Szolnok felőli offensivának már megindúltáról szóló hivatalos jelentésnek Miskolczra érkezte után, tehát legalább is egy nappal későbben mint Szolnokról az ellenség, indúlt volna el Miskolczról.

Nem vagyunk másképen Dembinszki többi hadtani indokolásaival sem, a mint maga helyén már bővebben előadott fejtegetéseinkből meggyőződhetett a nyájas olvasó.

De ha megtiszteltük Dembinszkit azzal, hogy némi hasonlatosságot jeleztünk az ő emlékíratai közt és Jules Verne érdekes regényei közt: tiszteljük meg viszont Jules Vernét is az által, hogy elmondjuk, mi köztük a különbség.

Jules Verne regényeket ír, míg Dembinszki történt dol

gokról; de amannak regényeiben több a valószínűség, mint emennek tényi elbeszéléseiben.

Többek között nem valószínű, hogy a Klapka által megindított kompolti (febr. 18-án) és pétervásárai (febr. 24-én) rajtütésekről ne tudott volna Dembinszki s mégis hallgat róla, mint a sír, daczára annak, hogy a kompolti eset,,kápolnai csata" téves megnevezés alatt előfordúl Kossuth egyik levelében, melyet Dembinszki emlékírataiban egész terjedelmében közöl (107-110. lap).

Az sem valószínű, hogy Dembinszki — a mint ő, ha, 116. lapon állítja Görgey előtt Mező-Kövesden február 25-én, tehát a kápolnai csata kezdetét megelőző napon, az Eger Mező-Kövesd körüli összpontosítás czélját kifejtette, s Görgey e fejtegetésekkel teljesen megelégedettnek nyilatkozott volna. Ugyanis nem arról beszél Dembinszki az idézett helyen hogy ő, magát mint csalhatatlan strategát bemutatandó Kossuth előtt, már azelőtt három héttel Eger és Mező-Kövesd közt jósolta meg az első csatát, hanem csakis arról, mit már a sajó-szt.-péteri veszteglés alkalmából tudunk, hogy ő a (saját fictiója szerint) pest-szolnoki vonalon ellenünk indúlt osztrák fővezért, Windischgrätz herczeget, onnan el, a pest-miskolczi vonalra átesalni szándékozik az önállóan operáló Schlikre intézendő támadások által.

Azt pedig, hogy Schlik hadtestét bárhol megtámadni valódi szándéka, február 25-én már épen nem hitetheté el többé Görgeyvel Dembinszki.

Hiszen csak az előtte való nap történt, hogy a Klapka részéről Schlik pétervásárai tábora ellen önállóan tervezett rajtütésre már megindúlt magyar hadosztályok előre nyomúlását maga Dembinszki megakasztotta, s egyúttal Klapkának egyenesen megtiltott mindennemű támadó fellépést Schlik ellen.

a mint

Legkevésbbé valószinű végre az, hogy Görgey Dembinszki állítja teljesen megelégedettnek nyilatkozott volna Dembinszki fejtegetéseivel, a mennyiben azok ennek eddigi hadmozdúlataira vonatkozhattak.

Merthogy csak egyet említsünk az önálló működésre szervezett hadrészek szétdarabolásának

példáúl

nyomát sem tapasztaljuk Görgey önálló hadvezérletében, se azelőtt, se azután.

Bár mennyire fontos kivetőre akadjunk is Görgey haddispositióban; arra, nincs eset, hogy alatta az önálló működésre hivatott hadtestek egyes osztályai úgy össze-vissza keveredtek volna, mint azt a kápolnai csatában majd tapasztalni fogjuk.

Teljes lehetetlenség, elhinnünk Dembinszkinek, hogy ő Görgey tudtával disponálta volna az egyes hadosztályokat oly módon, hogy ne együtt maradjanak a Klapkáéi s a Görgeyéi is együtt, hanem úgy, hogy két Klapka-féle közé egy Görgey-féle, s viszont két Görgey-féle közé egy Klapka-féle legyen beékelve.

Azt hinnünk, hogy az ilyen ferde, káros, veszélyes dispositiok kiadása ellen Görgey ne tiltakozott, tiltakozni ne mert volna - ismételjük - teljes lehetetlenség, miután Dembinszki akárhány helyen maga tanúskodik Görgeynek azon merészsége mellett, a melylyel ez őt nem egyszer kérdőre vonta, még pedig aránytalanúl kisebb fontosságú hibás intézkedéseiért.

És ha mindezek után most már azt kérdezzük: miért hallgat Dembiszki Klapkának önállóan saját szakállára megindított rajtütéseiről? és miért állitja ő, hogy a kápolnai csatát megelőző dispositióra nézve előleges egyetértés létezett közte és Görgey közt?

Mindezekre kiegészítően megfelelni az előrebocsátottak után nem nehéz feladat többé.

XV.

A kompolti rajtütést, ugyanazt, mely a mint már említettük - Kossuth egyik levelében a „kápolnai csata“ téves megnevezés alatt fordúl elé, azért nem említi emlékirataiban Dembinszki; mert az e helyütt kudarczot vallott két osztrák lovas század, nem tartozott Schlik hadtestéhez, hanem Windisgrätz főseregéhez.

Kompolt a pest-miskolczi vonalon fekszik Kápolna tőszomszédságában.

Ha hallgatással nem mellőzi Dembinszki, hogy Dessewffy (Klapka parancsára) Windischgraetz előörsi két lovas századját a pest-miskolczi vonalon már február 18-án tönkre silányította: sehogy sem számíthat hitelre azon fictiójával, miszerint ő ezen összeütközés daczára még három nappal későbben is (Sajó

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

24

Szent-Péternél február 21-én) azt supponalta, hogy Windischgraetz nem a pest-miskolczi vonalon, nem ugyanazon, a melyen ennek előörsi lovassága Dessewffy által meglepetett, hanem a pest-szolnoki vonalon indúlt meg főseregével.

A pétervásári rajtütésről pedig azért kénytelen hallgatni Dembinszki, nehogy egyszersmind annak megtiltását is szóba hozni kényszerülvén, legott maga hazudtolja meg saját állítását, mely szerint Schlik ellen támadólag bárhol föllépni lett volna előre megállapított terve.

És végre azt, hogy az ő hadoperatióit előre tudta és helyeselte alvezéreinek egyike, azért akarja velünk elhitetni, hogy majd a kápolnai csata elvesztéséért is megint ne őt (Dembinszkit), hanem az előttünk bemutatott rosz tanácsadóját vonjuk feleletre.

És miután Párisben az emlékiratok megírásakor egyedül Dembinszki szabad tetszésétől függött kijelölni, a kápolnai csata elvesztését illetőleg, ki legyen a bűnbak, Klapka-e vagy pedig Görgey: nem lehet nem helyeselnünk Dembinszkinek ez utóbbira esett választását. Ennél kényelmesebb bűnbakot már nem foghatott magának.

Klapkával szemben, hogy ennek számíthassa be Schlik elmenekülését, szükségét érezte Dembinszki hivatkozni Bulharinra; Pillerrel szemben, hogy erre háríthassa a tornallyai támadás silány voltáért a felelősséget, kénytelen volt Dembinszki hamis időbeli adatokból indúló tényferdítéshez folyamodni. Mindezekre Görgeyvel szemben nem volt szüksége, s e nagy előny élvezetében mennyire kényelmesen érzi magát Dembinszki, meglátszik az emlékiratok azon részén, a melyik a sajó-szent-péteri naptól a kápolnai csatáig elfolyt időnek van szentelve. Itt, egyebek közt már azt is előre kijelenti, hogy Görgey nélkül megnyerte volna a kápolnai csatát. Lássuk, mely incidensből.

Dembinszki útban van Sajó-Szent-Péterre hadállást foglalandó a Rimaszombat vidékéről, a mint láttuk hirtelen előre nyomúlt s ama helységhez már-már közeledő Schlik ellen. Elmondja Dembinszky, hogy hibának nézte Schlik ezen mozdulatát, s aztán tovább folytatja ekképen (99. 1.):

,,Most már biztos voltam abban, hogy jóslatom miszerint az első csata, melyet én fogok vívni Mező-Kövesd és Eger közt fog végbemenni - beteljesül. Örömteljesen írám Kossuth

nak: „,,,Ha Görgey tábornok nekem 15,000 embert hoz, jót állok a magyar hadsereg győzelméről.““

6666

Nyomban utána pedig így reflectál Dembinszki :

,,És valóban ezt meg is nyertük volna, ha a 15,000 ember Görgey nélkül érkezett volna meg."

Feladatunkhoz híven Dembinszki e reflexióját csak azért véljük közelebbről megfigyelendőnek, mivel a mellett tanúskodik az, hogy Dembinszki bármelyik saját intézkedését már magában még utólag is győzelem-biztosítónak tartja és pedig nagyobb részt semmi más okból, mint: hogy hiszen ő a ggőzelmet akarta.

igenis

Ebből aztán önként következik, hogy valahányszor nem győzelemre, hanem kudarczra vezetnek intézkedései: nem ezekben mert hisz' ezekben szerinte nem lehet hibahanem bajtársai valamelyikében keresi ő a győzelem be nem álltának okát, nem igen törődve azzal, hogy talán közre sem működhetett az illető mint Pillernél láttuk vagy ha közreműködni hivatva volt is mint Kassa vidékén Klapka épen az ő (Dembinszki) saját intézkedésein múlt, hogy vádlottja győzelem-biztosító, kellő mértékben fejtse ki tetterejét.

Az imént említett két eset Dembinszki jellemének a méltatlanság, sőt az igazságtalanság felé hajlongása mellett oly hathatósan bizonyít, hogy már előre gyanússá teszi idézett reflexióját, mely szerint,,Görgey nélkül" megnyerte volna a kápolnai csatát.

De különben is merőben lehetetlen olyasmit felfedeznünk Dembinszkinek saját maga leírta hadmozdulataiban, mit komoly győzedelemre-vergődésnek mondhatnánk.

XVI.

Mező-Kövesd és Eger közt vívni az első csatát: íme Dembinszki hadvezéri összes fejtöréseinek, legszívósabb törekvéseinek egyedüli czélja!

És miért épen Mező-Kövesd és Eger közt? •

E kérdésre Dembinszki emlékirataiban hiában keresünk feleletet azon egyen kívül, hogy hát csakis azért: mert e pontot Kossuth előtt már február 3-án jelölte volt ő ki, mint a leendő első csatatért.