tendő, kénytelen legyen Windischgraetz a Szolnoknak tervezett fő támadásról lemondani és nyakra-főre Schlik segítségére sietni.

S most hadd lássuk, Dembinszki e feladatát miképen oldja meg?

Hát csak úgy, hogy a Tisza felső vidékén épen rendelkezésére állott körülbelül 30,000 fönyi haderőnek két ötödével közvetlenül Schlikkel szemben kizárólagos védelmi hadállásban (Sajó-Szent-Péternél) napokig vesztegel, a többi három ötödét pedig oly irányban disponálja (Mező-Kövesd és Eger tájára), hol saját suppositioja szerint ellenség sincsen.

Megbíráljuk-e még a mondott feladat ilyetén meg

oldását?

Miért ne? Épülhetnek rajta Dembinszki bámulói, a német Danzer F. Alphons úr és a magyar Athenaeum. Tehát röviden:

A feladat teljességgel nincsen megoldva. Bármi erős védelmi állásban csakis veszteglő haderő a támadni csak akart, de a támadástól önkényt elállott ellenséges haderőt semmiképen sem veszélyeztetheti.

Schliknek ugyanis miután reá Dembinszki az ő sajószent-péteri hadállásából, mint akár csak az egyszeri béka a kocsonyából, egyebet sem tett, csak pislogott teljes szabadságában állott, tetszése szerint vagy közelben maradása által még nehány nappal tovább kötni le Dembinszki bölcs figyelmét, vagy onnan éjszak felé Kassa irányában tűntetvén, Szolnoktól, az osztrákoknak supponált fő támadási pontjától el, még nagyobb távolra csalni Dembinszkit, avagy végre offensiv fellépésének eddigi sikerével megelégedvén, nagyúri kényelemben gyönyörködni Dembinszki tündöklő tehetetlenségén.

Pedig épen nem tehetetlenség volt Dembinszki részéről, hogy nem támadott Schlikre Sajó-Szent-Péternél. Egyáltalán messze tévednénk, úgy rajzolván Dembinszkit, mint merőben tehetetlen eszű hadvezért.

Hogy miért vesztegelt ott? miért nem támadta meg Schliket? azt akkor nagyon is jól tudta Dembinszki, de utólag bevallani resteli.

Resteli bevallani emlékirataiban érthetetlen hadvezérletének mi volt tulajdonképeni czélja, mert e czél hitvány voltát szégyeli. Azonban nem kevésbbé szégyeli hadviselésének azon

jellemét is, melynélfogva Görgey őt mint olyan hadvezért mutatta be, a kinek nincs belátása s a ki azért határozatlanúl csak ide s tova kapkod.

Ettől nem volt nyugta Dembinszkinek. Ez hajtotta őt arra, hogy emlékirataiban soha nem létezett hadászati situatiókat emlegessen s ezekre soha nem létezett haditerveket alapítgasson, melyekkel a Görgey és Klapka által elítélt dispositióit indokolhassa, helyeseknek bizonyíthassa s így az olvasó világot meggyőzze arról, a miben Görgey és Klapka kételkedni mertek, hogy ő valóban az, a minek maga mondta magát (104. lap), egy hadvezér, a ki mint ilyen soha sem követett el hibát.

Es miután (Párisban emlékiratozván) észreveszi, hogy az ő sajó-szent-péteri tétlenségéből bizony lehetetlen kitalálni, miképen akarhatta ő veszélyes helyzetbe hozni Schlik hadtestét nyomban azt iparkodik az olvasóval elhitetni, hogy ő előre látta Schlik oldalvonúlását (Sajó-Szent-Péterről a Bikkhegységeken át Eger felé Pétervásárának) *) s hogy azért legott Sajó-Szent-Péterről parancsot küldött Klapkának, szállná meg Mező-Kövesdet, innen mindinkább Eger felé nyomúlandó.

E szerint tehát nem mindjárt Sajó-Szt-Péternél, hanem csak későbben Eger vidékén szándékozott Dembinszki veszélyes helyzetbe hozni Schlik hadtestét, e végett jó előre megfelelő számú csapatokat állítván fel a Sajó-völgyből a Bikk-hegységeken át vezető útak déli végkanyarulatainál, hogy ott haladék nélkül megtámadtassék Schlik hadteste, a mint az a Bikk-hegységek déli oldalán levonúlva, Eger vidékén elébukkan.

Azonban mást beszél Dembinszki emlékirataiban az egyik lapon és mást a másikon.

Az emlékiratok 100. lapján azt állítja, hogy Sajó-SzentPéterről febr. 21-én Schlikkel szemben állva parancsot küldött Klapkának Mező-Kövesd megszállása s Eger felé nyomúlás végett; pedig már a 94. lapon azt tudatta az olvasóval, hogy (akaratja ellenére) Mező-Kövesd már (öt nappal előbb) febr. 16-án meg volt Klapka által szállva; s ez utóbbi adat mellett bizonyít azon tény, hogy Klapka már febr. 18-án viradatkor Kompolton (négy mértfölddel · Mező-Kövesden túl,

*) Lásd Kocžicžka: Winter-Campagne, 215-216. 1.

Pest felé) Dessewffy ezredes által két osztrák vasas századot szétveretett. *)

Hasonlóképen a 100. lapon azt beszéli-a mint láttukDembinszki, hogy Schlik hadtestének veszélyes helyzetbe hozatalát Eger vidékére tervezte; míg ezzel egyenes ellenmondásban azt olvassuk a 122. lapon, hogy Egerben febr. 26-án (a kápolnai csata első napján) reggel azzal megelégedett Dembinszki, hogy az akkor már napok óta Pétervásáránál táborozó Schlik ellen csupán figyelő állást foglaljon egyfelől a Dessewffy-hadosztály a verpelét-siroki úton, másfelől a Schulcz-hadosztály a boktai úton.

Dembinszkinek e már második látszólagos juhászodását Schlikkel szemben csak úgy magyarázhatjuk, hogy ő Schlikkel összetűzni nem akart, se Sajó-Szent-Péternél febr. 21-én, se Pétervásáránál pár nappal későbben.

Összevág e magyarázat a következő ténynyel is:

Schlik, Sajó-Szent-Péterről jövet, február 23-án érte el Pétervásárát.**) Klapka értesülvén róla, legott rajtütésre indúl két oldalról ezen pont ellen, egyúttal pedig e vállalatról előleges jelentést küld Mező-Kövesdre Dembinszkinek Egerből. A támadó hadoszlopok már útban voltak, mikor Dembinszkitől olyan rendelet érkezik Klapkának, a melyben az szigorúan megtilt minden támadó mozdulatot Schlik ellen. Klapka szót fogadva, rögtön intézkedik, hogy a támadó oszlopok menetét megakaszsza. De a visszarendelő parancs az egyik hadoszlopot, melyet Máriássy vezetett, csak akkor éri utól, a mikor ez már megkezdte volt a támadást a Pétervásárát megszállt osztrák haderőre. ***)

Máriássy egész hadereje e rajtütésnél csupán öt gyalog század, egy lovas század és négy ágyúból állott. S mégis határtalannak vallja egy osztrák kútfő az általános zavart, melyet e parányi magyar haderőnek meglepő támadása az ellenséges táborban előidézett. †)

Ha Dembinszki meg nem tíltja Klapkának a két oldalról tervezett összevágó támadást, kétségkívül harczképtelenné

*) Lásd: Winter-Feldzug, 260. 1.

**) Lásd Kocžicžka: Winter-Campagne, 221. 1. ***) Lásd Klapka: Nationalkrieg, I. 244. 1.

†) Lásd Kocžicžka: Winter-Campagne, 226. 1.

válik Schlik hadtestének legalább is nagyobbik fele, mely eredmény egy nyert nagy csata eredményével felért volna.

De hát mi okból tilthatta meg Dembinszki e rajtütést, miután szándékának mégis csak azt mondja, hogy Schlik hadtestét veszélyes helyzetbe hozza? Avagy mi által vélhette Dembinszki azt jobban elérhetőnek, mint combinált meglepő támadások által ?

Hiában fárasztjuk magunkat ezekhez hasonló kérdésekkel: lévén mindaz, mit a Szolnoknak tervezett osztrák főtámadásról saját ellentervéről s az ebből folyó, Schlik elleni operatióról beszél Dembinszki,nem egyéb puszta koholmánynál.

Azért nem támadta meg Dembinszki Schliket febr. 21-én Sajó-Szent-Péternél, azért tiltotta meg Klapkának minden támadást Schliknek Pétervásárát megszállott hadtestére: mert Tisza-Polgárról (febr. 3-án) azt írta volt Kossuthnak: (64. lap.) „az első csata, melyet vivandok, Mező-Kövesd és Eger közt·

lesz."

Dembinszkinek ezen a kápolnai csata előtt 24 nappal, (talán Kossuth megigézése czéljából?) önkényt tett jóslatszerű igéretéből mindenek előtt azt következtetjük, hogy bizony legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ő — saját szavai szerint minden áron a támadó harczba menjen át.

XIV.

Ha kevesebb Dembinszkiben az önmaga iránti, mint a mások elleni elfogultság: akkor ő a magyarok (Dembinszki előtti) hadműveleteit illetőleg nem koczkáztatja a fent idéztük felületes bírálatot, akkor Tisza-Polgáron, 1849 február 3-án, midőn az általa vívandó első csatának helyét hetekre előre - Mező-Kövesd és Eger közt jelöli ki, nehezen kellend saját szavai szerint arra a gondolatra jutnia,,,hogy a magyarok ez ideig mindig az osztrákok által dictáltatták magoknak a törvényt“; akkor beláthatta volna, hogy épen az ellenkező áll.

Mert, ha Windisgrätz - a fővárosok meghódítása után - nem Görgey után éjszaknak indúl, hanem keletnek, egyenesen a tiszavidéknek tart: aligha talál már védni valót a magyar ügyből, ideérkezésekor a magyar Athenaeum,,nagy katonája". Nem szeretnénk félreértetni. Azért, hogy a magyar

Athenaeum kiadása szerint a német eredeti mű bevezetésében Dembinszki megtisztelésére használt ,,befähigter General" nem többet jelent, mint magyarúl,,nagy katona“; távolról sem szándékunk Dembinszki rosz példáját követni és

úgy, mint ő a magyarok hadviselését az ő hadtudományát kicsinyelni. Sőt emlékiratainak már első-csak amúgy röptiben átfutó -olvasása közben azonnal érdeklődést költött bennünk Dem

binszkinek a hadtudományokban való teljes otthonossága. És csakhamar bámúlásig meglepve éreztük magunkat, összehasonlítván a második, harmadik olvasás alkalmával — a különféle osztrák- és magyar pártbeli hasontárgyú, eredeti művekkel Dembinszki emlékiratait, különösen az emezekben előforduló hadtani indokolásokat Dembinszkinek azon hadvezéri intézkedéseire nézve, mely utóbbiak a már constatált tények logikájánál fogva, nem ritkán épen homlokegyenest ellenkező hadtani indokolást követelnek, mint példáúl a Schlik elleni dispositiók (Szerencsről), Miskolcz városának ugyanakkori megszállása, a tornallyai csata, a sajó-szent-péteri ácsorgás.

Valóban, egy hadtani Jules Verne lepett meg bennünket Dembinszki emlékirataiban! S ki merné állítani, hogy Jules Verne azon exact tudományokat tökéletesen nem bírja, a melyek országában regényei mozognak?

Nem vonhatjuk meg Dembinszkitől azon elismerést, hogy pompásan ért hozzá — mint a köpönyeget a szél ellen — úgy forgatni a strategiai tantételeket hadmozdúlatai valódi czéljának rejtegetése végett.

Igy, mikor ő Schliket Kassáról elmenekülni engedvén, Klapka hadtestének két harmadával Miskolcz felé s Miskolczra vonúl; ezen mozdúlat valódi indokait (Görgeynek nem segíteni, Szemerének kedvében járni, s tetemes haderőt saját maga részére lefoglalni) elrejtendő, azzal áll elé, — emlegetvén az osztrákok által Szolnoknál megkezdett sánczolásokat, - hogy Debreczent kellett védnie (Miskolczról?!) a Szolnok felől már-már fenyegető osztrák offensiva ellen!

Igenis, azt tanítja a strategia: hátrálási utad egy défilén vezetvén keresztül, messzebbre tervezett offensivára csak úgy merj indúlni, ha biztosíthatod számodra ama défilét, mit védművek segitségével mindenesetre könnyebben érhetsz el, mint a nélkül.