Oldalképek
PDF
ePub

törvényszék elé állítására véglegesen elhatározná magát. És Szemere nagylelkű elnézést ajánlandott vala, hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, azaz: se ki ne adassék Dembinszkinek az útlevél – mi elkerülhetetlen, ha a haditörvényszék előtt felolvasásra kerül Klapkának Debreczenbe küldött jelentése, – se veszendőbe ne menjen Klapkában az a kitunő hadvezéri tehetség, a melyet benne elismerni, daczára Dembinszki kaján dühöngéseinek, még Szemere is kénytelen volt.

Azonban ekkortájt már kevésbbé Klapkával törődött Dembinszki.

XI.

A tornallyai csata utáni éjjel azon hadügyministeri rendeletet vette Dembinszki, mely végre a Királyhágón innen táborozó valamennyi magyar haderőt, tehát még a Görgey-féle hadtestet is, neki rendeli alá.

Állítja Dembinszki, hogy a rendelet vétele után azonnal arra szolította fel Görgeyt, mondja meg neki katona őszinteségével, vajon bizalmára számíthat-e, s megjegyzi egyúttal, hogy e levélre soha választ nem kapott.

Hanem puszta hiú öntetszelgés Dembinszkinek ez állítása is, mint a inilyennek kimutattuk a Schlik kémjének szabadon bocsáttatásával, meg a fütyülő golyók ellen gyakorolt hatvágással való dicsekvését; – ha csakugyan oly elbizakodott volt Dembinszki, bizalmi nyilatkozatra épen azon perczben szólítani fel Görgeyt, melyben ő ennek eddigi sikeres önálló hadműködését ok nélkül maga megakasztotta : akkor nem lehet hibáztatnunk Görgey eljárását, ki a katonai őszintességgel és katonai illendőséggel megadható egyedüli feleletet hallgatva adta meg. E felelet pedig nem lehetett más, mint: „Érdemeld ki, meglesz bizalmam.“

Görgeyre vonatkozó személyes bajainak elbeszélését ekképen folytatja Dembinszki (90. 1.):

„Miskolczon hallám Szemere kormánybiztostól, hogy Görgey határozottan vonakodott magát az én parancsnokságom alá helyezni. Összehitta a törzstiszteket s nyilatkozatot követelt tőlük, vajon a magyar hadsereg föparancsnokává lett kineveztetésemben nem látják-e a nemzeti becsületet meg

sértve s vajon elfogadnak-e engem főparancsnokúl. Ily nyilatkozatot azonban kierőszakolni Görgeynek nem sikerült . .

„Megköszöntem Szemerének e közleményt, de meg is mondám neki, hogy én Görgey ellenszegülését megőrzöm szivemben s remélem, hogy egyenes magamtartása s azon szolgálatok által, melyeket Görgey hazájának teendek, őt is meg fogom nyerni.“ E helyt

nézetünk szerint nem az a kérdés : vajon mind annak, mit Dembinszkinek ez idézet szerint Szemere beszélt Görgeyről, alapja van-e, vagy nincsen? Itt egyedül az lehet feladatunk, hogy azon eddig rejtett okot lehetőleg kiderítsük, mely annyira erős hatással volt Dembinszkire, hogy a nagy kísértésnek, melybe őt Szemerének Görgey elleni kedélyizgató ösztökélései vitték, ellent tudott állani.

Mert abban, hogy Dembinszki híven közli, mit neki Görgeyről Szemere beszélt, kétkednünk alig lehet, ha meggondoljuk, mennyire mérgesíthette a republicanus elveket fitogtatni szerető Szemerét amaz ismeretes váczi proclamatio, melyben Görgey éretlenségnek bélyegez ország-világ előtt minden köztársasági tendentiát.

Valóságos lidércznyomást érezhetett Szemere, látván ott a legfegyelmezettebb s egyszersmind legerősebb magyar hadtest élén az ő elszánt elvi ellenfelét!

Görgeyvel szemben kétségkívül teljes egyetértés létezett Kossuth és Szemere közt. Kossuth azonban

úgy látszik

egyelőre még bevárandónak vélte: vajon a hadseregnek maga ellen ingerlése nélkül is nem sikerülne-e Dembinszkinek aláásnia Görgey tekintélyét, parányivá zsugorítnia hatáskörét; míg ellenben Szemere erélyesebb, tehát türelmetlenebb természeténél fogva - sehogy sem állhatta meg, hogy Dembinszkit valamely, Görgey elleni - bár erőszakos actióra rábírni ne próbálgassa.

És mikor mégis oly határozottan ellentállani látjuk Dembinszkit e nem csekély kísértésnek, jogosan kérdhetjük: e váratlan tüneménynek vajon mi lehet oka? — Kinek, minek kedvéért mondhatott le Dembinszki a sértett hiúság boszúvágyának oly édes kielégítéséről ?

A történhető összetűzés végeredményében kételkedett volna-e Dembinszki ? -- Hisz' a magyar kormány leghatalma

23 Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

sabb két embere támogatta őt Görgey ellen! – Vagy az épen folyamatban levő hadműveletek jó sikerét féltette-e talán Dembinszki a Görgeyvel való összezörrenés egyéb lehető következményeitől ? Hisz' azon időben a tornallyai csata után következő napokban – épen semmi féle fontosabb hadművelet nem vala folyamatban. S egyébiránt is már kimutattuk, hogy e tekintetben mily tág volt Dembinszki lelkiismerete; máskülönben hogyan szalaszthatta volna el a Schlik hadtestének megsemmisítésére kínálkozó alkalmat oly könnyű szerrel csupán azért, hogy a Kossuthnak fölötte alkalmatlan Görgeyt az akkori válságosnak vélt helyzetéből valahogy ki ne segítse.

Mi az tehát, a mi Dembinszkit arra indíthatta, hogy egyrészt Klapkát hadi törvényszék elé ne állítsa , holott Kossuth maga indítványozta ez eljárást Klapka ellen, másrészt Görgeyvel szemben – daczára Szemere epés árulkodásainak, meg épen a nagylelkűen megbocsátó szerepére vállalkozzék?

E kérdést nemcsak a végett vetjük fel, hogy megtudjuk végtére, mik voltak Dembinszkinek azon legtitkosabb gondolatai és szándokai, melyeket ő - az Athenaeum szerint - még sipkája előtt is rejtegetett.

Felvetjük e kérdést a végett is, hogy kimutassuk: talányszerü hadi dispositióinak kulcsát, végczélját, miért kellett Dembinszkinek nemcsak sipkája előtt, hanem kipróbált alvezérei előtt is rejtegetnie, s emezeknek miért kellett fővezérök haditervei iránt oly teljes tájékozatlanságban maradniok.

Dembinszki emlékiratai tanusága szerint — tulajdonképen azzal kezdé meg fővezérkedését Magyarországon, hogy pálczát tört mind a fölött, mi addig a háború folyama alatt magyar részről hadviselés tekintetében történt.

Ö útban van épen Török-Szt.-Miklósról Tokaj felé, hogy - a mint láttuk – a Kazinczy-féle hadosztály élén Klapka segítségére siessen, midőn január 31-én fővezérré kineveztetését veszi. Február 1-én Egyekből Tisza-Polgárra indúlván, a rosz utak miatt csak késő éjjel éri el e pontot, hol két napot pihentetvén, időt nyer meggondolni mi történt addig s mi történjék azon túl. Február 3-án már megvan állapítva haditerve; ir is róla egyet-mást Kossuthnak Debreczenbe; nem sokat

ugyan, sőt igen keveset, mert nem meri szándékait futár által közleni; hanem igéri, ha csak negyven órát nyerhetne az

ellenségtől, akkor Debreczenbe megyen és Kossuthnak, valamint a hadügyminiszternek majd élő szóval terjeszti elő tervét. Mellesleg említve, az e kilátásba helyezett találkozásra való alkalom véletlenül nem kínálkozván, titok leple borítja haditervét mindvégig. És ha egy-két öndicsőitő visszapillantással kevesebbet vett emlékírataiban Dembinszki: ama tervéről még ma sem tudunk semmit. S így feladatunk érdekében hálával tartozunk Dembinszkinek érte, hogy meg nem fért szíve medrében a Magyaroszágon viselt dolgainak leírása közt megáradt önelégültség.

Emlitett tisza-polgári főhadiszállásáról február 3-án Kossuthhoz intézett jelentése tartalmának részünkről majd alább idézendő közlését megelőzőleg azonban következőképen emlékiratoz Dembinszky (63. l.).

„Ha meggondolom a magyarok eddigi hadmüveleteit: mindig arra a gondolatra kell jutnom, hogy a magyarok ez ideig mindig az osztrákok által dictáltatták magoknak a törvényt s összefüggéstelen védelmi csatározást folytattak. Tervem azonnal kész volt, hogy az állapotot megváltoztassam, s minden áron átmenjek a támadó harczba“.

E minden áron a támadó harczba való átmenetelében megakadályoztatta Dembinszkit egyelőre – a mint láttuk az, hogy akkori felfogása szerint mindenek előtt Kossuth kedvéért Görgeyt Schlik ellenében cserben hagynia, — Miskolcz városát Szemere kedvéért tetemes haderővel közvetlenül megszállania, – saját maga kedvéért végre egy körülbelől tízezer főnyi haderőt közvetlen a maga keze alá kerítnie kellett.

Okszerűen tehát csakis a tornallyai csata után várhatjuk Dembinszkitől, hogy szavának állva, minden áron a támadó harczba menjen át, - hogy jövőre többé ne az osztrákok, hanem az általa vezérelt magyarok dictálják a törvényt.

E feladatot miképen vélte megoldandónak Dembiszki: láttuk elébb; és csak azután feleljünk meg az imént felvetettük kérdésre; csak azután vizsgáljuk, az addig constatalandó tények alapján, azon feltűnő jámborságnak valódi értékét, melyet Dembinszki Klapkával és Görgeyvel szemben tanúsítani czélravezetőnek ta

ott.

[ocr errors]

XII.

Mielőtt Dembinszki dispositióit elésorolnok, nézzük a magyar haderők főbb részének akkori feloszlását.

Görgey hadteste: (VII.) négy hadosztály; hadosztályparancsnokok: Aulich, Kmety, Pöltenberg (Piller helyébe) és Guyon. Azonkivül létezett még e hadtestnél egy részint a belső tábori szolgálatra, részint a tartalékúl szervezett kis csapat Weissel parancsnoksága alatt.

Klapka hadteste: (I.) három hadosztály; Dessewffy, Márjássy (Kazinczy helyébe), és Schultz (Márjássy helyébe) alatt.

Répássy hadteste: (azelőtt Perczelé) két hadosztály Szekulics és Hertelendy által vezényelve.

A Hertelendy-félét kivéve, a melynek rendeltetése a Tisza-Füred és Poroszló közt a Tiszán átvezető híd biztosítása volt, – az itt elésorolt hadosztályok, összesen körülbelül 30,000 ember 120 ágyúval képezték azon haderőt, a melylyel Dembinszki saját állítása szerint a támadó harczba minden áron átmenni készült.

A Klapka hadtestéből a Dessewffy-féle hadosztály követve a Márjássy-féle által – már Mező-Kövesd táján táborozott, Miskolcz városát pedig a Schulcz-hadosztály tartá megszállva, ott a Kassáról le – Miskolczra — rendelt Görgeyféle hadtest megérkezését bevárandó, mikor (Klapka szerint február 19-én) *) váratlanul azon hírt vette Dembinszki, hogy Schlik Rimaszombat tájáról ismét előrenyomúlva, már Putnokhoz közeledik.

Görgey hadteste - mint mondók - épen útközben volt, Kassáról Miskolczra.

A hadmenet alatt két egyenlő részre osztva, két egymáshoz párhuzamos úton-a hernád-völgyin Enyiczke, Forró, Szikszónak és a bodva-völgyin Torna, Szendrő, Sajó-SzentPéternek - egyidőben és egyformán haladott e hadtest Kassa tájáról Miskolcz felé.

*) Dembinszki időbeli adatai nagyobb részt határozatlanok, nem tisztán kivehetők; de mikor határozottan jegyez is napokat, többnyire hibásan teszi. Egyáltalán összefüggés nélkül és felette zavart az emlékiratok összeállítása, elejétől végig.

D. J.

« ElőzőTovább »