Oldalképek
PDF
ePub

Rákóczy is megkötvén a szövetséget, gyorsan munkához fogott. Fényes, jól szervezett sereggel 1657 elején Mármaroson át útnak indúlt; sietett, hogy a lengyel hadak által erősen szorongatott Krakót még a svédek kezében találja s hogy a porta visszahívó rendelete útban ne érje. Sok nehézségek közt, küzdve a téli idő alkalmatlanságával, gyorsan haladt előre, február derekán egyesült az Antoni pulkovnik által vezetett kozák haddal. 1) Lemberg meghódolt, meg más várak is: de a lengyelek remélt általános meghódolása elmaradt; azonban még egyszer megkínálták békével; a Szepességet 44000 aranyért, Lublót s a krakói vajdaságot igérvén neki. Ily árért sem akart hűtlen lenni a szövetséghez s előre ment. Közeledtére Krakó öt havi ostomzár alól felszabadúlt s Würtz átadá neki a város kulcsait. Innen is tovább ment belebb Lengyelországba oly sietséggel, hogy elmulasztá még az útjában eső erődöket is hatalmába kerítni, melyek által tarthatta volna fen országával a biztos összeköttetést: hiba, mely utóbb nagyon megboszúlta magát.

X. Károly is feléje tartott sok nehézséggel küzdve, de biztos hadvezéri tapintattal hárítva el az akadályokat. Apr. 10-én Rákóczy Christoporához érkezett Mvidbosicze közelébe hol a svéd király főhadiszállása volt s a hadi rendbe felállított svédek által üdvlövésekkel fogadtatott. A fejedelem kísérete ragyogott a fénytől: díszöltönyös magyar urak voltak drágakövekkel ékített sastollas forgókkal a kalpagon. Közel 60,000-re tették (kézzel fogható nagyítással) serge számát: magyarok, moldvaiak s kozákok összesen. De az egyesülés a két sereg közt csak april 18-ika (a régi naptár szerint 8-ika) után hajtatott végre s e roppant sereg együtt csakugyan festői látványt nyújtott. Éljenekkel, lelkesedéssel üdvözölték az erdélyiek a svéd királyt s az ágyúk dörgése, a dobok, trombiták, hegedűk és más hangszerek öszhangja csudás hangvegyületté olvadt össze. Rákóczy levett föveggel Kemény Jánostól, az ő vezérétől s Ldanovitz Antonitól, a kozák vezértől kísérve ellovagolt előtte. S mint a király a fejedelem sátra felé lovagolt, minden magyar és kozák tiszt kíséretéhez csatlakozott, mely csakhamar nehány ezerre nőtt. Meglepő képet

1) Rákóczy Gy. levele anyjához február 18-ikáról a kamarai levéltárban.

nyújtott Lavichost csúcsáról áttekinteni az elterülő tábor felett s látni este az őrtüzek ezreit, melyek veresre festék az eget.

A lengyel had, melyet meg akartak támadni, ez alatt időt nyert a távozásra s az egyesült sereg utána indúlván, napokon át forcirozott menéssel kergette. A lengyelség mindúntalan változtatta mozdulatait s végre is Károly és Rákóczy abban egyeztek meg, hogy Brzest ostromára menjenek; talán a lengyeleket ez erőd védelmére fogják kényszeríthetni. Brzest máj. 13-án capitulált s Rákóczy átvette azt. Itt vette Károly a hírt, hogy a dánok megkezdették az ellenségeskedést s két nap múlva Károly és Rákóczy elváltak egymástól egyelőre, hogy két ellenséges tábor ellen menjenek. Az elválás meglehetősen hideg volt. De még nem volt elzárva a lehetőség, hogy együtt működjenek: s máj. 20-án a két sereg csakugyan közeledett egymáshoz. Máj. 21-én Kemény János a király táborába ment hadi tanácsra.

Kemény elmondta itt, hogy a fejedelem közelebb akar az erdélyi szélekhez menni, mert a tatárok beütésétől tart, Zavichost felé szándékszik útját venni s kérte a királyt, hogy kísértesse el csapatjaival odáig. A király azt felelé, hogy szövetségüket ellenségeik ellen kötötték s nem arra, hogy egymást saját tartományaikban oltalmazzák. Kemény nem tehetett kifogást e felfogás ellen s végre is nem kaphatván svéd hadakat déli Lengyelország védelmére, meg kellet nyugodni abban, hogy Stenbock a fősereggel maradjon vele, de úgy, hogy a Visztula s a Búg körűl operáljanak.

A király ezután elvált s Rákóczy és Stenbock együtt mentek Varsó ellen, mely jun. 9-én capitulált. Csakhamar oda érkezett a király parancsa, hogy Stenbock váljon el Rákóczitól. Rákóczy könnyező szemekkel vette a hírt s junius 23-án (a régi szerént 13-án) a svéd tábor csakugyan elvált ez erdélyi és a kozák hadaktól.

Ime ott állt Rákóczy sorsa lejtőjén, gyorsan haladva a bukás örvényébe, melybe kétségtelenül Károty önzése taszította. Szomorú kiábrándúlás volt ez, most egész rettenetességében láthatá a rideg valót: a remélt lengyel korona helyett saját országa is veszélyben, s ő egy csomó ellenségnek kész zsákmányúl oda dobva. De a bekövetkezett való roszabb volt mind annál, a mitől tartott.

Rákóczy a svéd királytól elválása előtt Chmielovból april 18-áról futárt külde Erdélybe Sebesi után, hogy ez menjen követségbe a hetmanhoz s attól svéd követtel együtt a tatár khánhoz, rávenni ezt, hogy a svéd királylyal frigyre lépjen, a lengyelnek pedig ne adjon segélyt. 1)

Sebesi későn, jun. 20-án érkezett Czeherinbe, mikor már Rákóczit a svéd hadak elválásától csak három nap választotta el. S mi még nehezíté helyzetét az volt, hogy látta, hogyan nő a meghasonlás a kozákok s erdélyiek közt. Ldanovitz Antonitól egyre panaszszal telt levelek érkeztek Czeherinbe: a magyarok irá fosztogatják a kozákokat s megölik; fejedelmök, panaszlá máskor, tractál a lengyelekkel, oroszokkal; Brzest magának tartá, pedig a mi a Visztulán innen esik, az egyezés szerént a kozákoké. Más ízben viszont azért kelt ki, hogy Rákóczy semmibe sem veszi őt s úgy tesz, mintha magának akarná tartani mind, a mit elfoglalnak. Különben sem kérd tanácsot tőle, mindent önfejűleg intéz.

Ime a két osztozó fél még meg se fogta a zsákmányt s már is összeveszett felettes a szakadás, mely folytonosan nagyobbá lett köztök, annyival sajnosabb, mert a veszély naponként nőtt. ,,A tatár khán, mondá Sebesi, csak hallani se akarta, hogy svéd és magyar követ megyen hozzás a Vihovszkyval tartott értekezleten elhatározták, hogy Welling és Sebesi, kik e végett jöttek a hetman udvarába, nem mennek el a khánhoz, miután már ez kiszállott s igy valószínű, hogy le fogná őket tartóztatni. Az orosz követek pedig egymásra jöttek Czeherinbe, zajosan sürgetve, élesen követelve, hogy a hetman bontsa fel a svéddel s az erdélyivel kötött szövetségét. 2) A hetman maga mind ennek daczára ragaszkodott megkötött frigyéhez, de hasztalan, azzal ő már nem fordíthatta meg a szerencse kerekét.

Még, mitől eleinte a dolgok fordúlatát várták a szövetségesek, III. Ferdinánd halála s Leopold trónkövetkezése, még az sem vált hasznokra; mert ez megújította atyjának Kázmérral kötött szövetségét. S midőn elválva a svédektől, visszafordult, Rákóczy útja mind nehezebbé lőn. Julius 2-án

1) Okmánytár 514. 1. közölve az útasítás.

2) Sebesi naplójegyzetei, Okmánytár 525–546. 11.

átkelése a Visztulán rendetlen volt. Majd a kozákok is elváltak tőle s ő folytonos rettegés közt, hogy tatár, német, vagy kozák hadra fog bukkanni, haladt előre. A lengyel had már nem kerülte őt, mint eddig, hanem nyomába indúlt s fölkereste.

Az erdélyi hadak Borek vize mellett álltak, a lengyelek Czarny-Ostrowban s jul. 22-én nem annyira békét, mint kegyelmet vásárolt súlyos feltételek mellett s szövetséget kötve a respublicával. 1) Ezzel nem volt vége a dolognak: nehány nap mulva az erdélyi hadak a tatárok közeledéséről vettek hírt. Rákóczy elvált táborától s álruhában haza menekült; hadát pedig utolérték a tatárok s végső elkeseredéssel folytatott küzdelem után legyőzték, nagy részét felkonczolák s a megmaradtakat Kemény Jánossal együtt Krimbe hurczolák. A kozákok tettek kísérletet közbenjárásra a foglyok kiszabadítása ügyében s Wihowsky (Chmelniczky aug. 6-án meghalt) Sebesinek erre nézve ígéretet is tett 2): de a dologból nem lett semmi.

Károly aug. 16-án Holsteinból írt Rákóczynak: testvére és a brandenburgi választó által akarja a lengyeleket tisztességes békére kényszeríteni s érezve, hogy Rákóczy az ő áldozata, barátságát, jó szolgálatait jövőre is felajánlá. 3) Aztán Wihovszky, az új kozák hetman is biztatta őt nov. 24-ikéről segélyével, közbenjárásával. 4) De mind ez hiú igéret volt. Rákóczy pedig a harcz mezején és diplomaczia terén egyenlő kitartással folytatta a török hadak túlnyomó ereje s a német államférfiak kétszínű magoktartása ellen küzdelmeit fejedelemsége megtartása érdekében: néha föléledtek reményei, midőn X. Károly megírta neki (1658 april), hogy ismét megy Lengyelország ellen, midőn Wihovszky (márcz. 3.) reményt nyújta neki, hogy hadat vezet mellé 3), midőn Bécsbe, Németországba küldött követei kedvező híreket írtak, a pápai internuncius, a szász választó, a rajnai választó már azon a ponton

1) Mind a frigylevél, mind az egymásnak adott menedéklevelek közölve vannak, Okmánytár 550–562. 11.

[blocks in formation]
[ocr errors]

voltak, hogy német hadak fogadását megengedjék 1). . de mind ezekből semmi sem teljesült: mígnem küzdelmeinek, reményeinek életével együtt a gyalai csatatéren vége lett.

Azon hatalmak pedig, melyek Lengyelország felosztását akkor meggátolák: Austria, Oroszország s közvetve Brandenburg is az invasió után követett magatartása által egy század mulva magok osztották föl Lengyelországot.

SZILÁGYI SÁNDOR.

1) Az erre vonatkozó levelek az Okmánytárban szétszórva.

« ElőzőTovább »