Európát ámulatba ejté, mit legjobban fejez ki D'Avaugour franczia követ levele urához: „ez a király szünet nélkül testestől, lelkestől dolgozik, s mindenben annyi eszélylyel, erővel, vigyázattal jár el, hogy mi sem lehet bámulatosabb, mint látni őt, miként hajtja végre vállalatait, terveit. Ugy látszik, valóban, nagy dolgokra született, melyeket nagyravágyása sugal neki. Már is épen oly korlátlanúl uralkodik Lengyelországon, mint saját alattvalóin, s épen oly buzgalommal is szolgálják. Bámulatos, mint megtudta nyerni az előkelőket s hogyan változtatta a lengyel nemzet gyűlöletét, barátsággá.“

Mi természetesebb, mint hogy e gyors, e meglepő siker hatása alól Rákóczy sem vonhatta ki magát? családjában hagyományos a svéd szövetség, Torstensonnak és apjának fegyverei már harczoltak együtt, s épen ezért nem felfogható-e, hogy a diadalmas ellenségnek közeledése birtokaihoz ellenállhatlanúl vonzá őt fegyvereit az övéhez csatolni? Már ő vele is volt érintkezése s tábornokai - különösen Wittenberg midőn határaihoz közeledett, levelekkel üdvözölték. Sebesinek volt feladata erre egyengetni az utat: mert a lengyel respublikához adott megbízó levél, a Potoczkyval leendő találkozás csak a valóság eltakarására voltak számítva - ezeknek fedezni kellett a svéd királyhoz való menetelét.

Sebesi Varsóban Rainer Jánossal, a fejedelem egyik felsőmagyarországi hívével találkozott s innen nyomon mentek a király után, ki hadaival a brandendurgi választó ellen nyomúlt. Fridrik Vilmos, kit közönségesen a,,nagy választónak" neveznek, a republica hűbérese volt Poroszország birása által s mint ilyent a svéd király a hűségeskü letételére szólította föl. Ö feleletül 8000 emberrel Nyugot-Poroszországba ment, elhatározva Károlynak ellenállani, de a király gyors közeledése, mely őt saját országától való elvágással fenyegette, visszatérésre birá. Károly nov. 29-én már Thorn előtt volt, öt nap mulva átvette a város kulcsait s decz. 5-én (az új naptár szerint, a svédek a régi szerint számították: nov. 25-re) napon, melyen fia XI. Károly született, bevonulását tartá.

az

Rákóczytól ezalatt újabb feltételekkel új követ érkezett Sebesi után, Jakabfalvi, ki Thorn előtt négy mértfölddel érte utol őket. Másnap, hogy Thorn feladta magát, az erdélyiek is bementek, még az nap, decz. 6-án kihallgatáson voltak a királynál. Decz. 7-én volt Sebesinek s Jakabfalvinak magán

kihallgatása a királynál. Két egész óráig tartott az alkudozás, egyezkedés: de ez úttal eredménytelen maradt, mert a király Rákóczyval kötendő követségének feltételeit a brandenburgival való viszonyának miként alakulásától tette függővé. 1) De ő Thornból még az nap elindúlt, magával vitte az erdélyi követeket (kik Rainert levelekkel visszabocsáták urokhoz), s egy eddigi vállalatainak megfelelő merész lépésre határozta el magát: egyenesen a brandenburgi ellen ment, ki Königsbergben volt s decz. 26-án ostrommal fogta körül e várat. Szemtől szemben állt egymással a két emelkedő protestans hatalom s bár Károlynak módjában lett volna hatalma súlyát éreztetni a brandenburgival, de az ezzel kötendő szövetség értékét teljesen felfogva, maga szólítá fel az egyezkedésre. Pár hét mulva meg volt kötve a kiegyezés, a szövetség, mely welauinak neveztetik, minthogy ott írta a király alá s most már nem levén az idő szerint szüksége az erdélyi fejedelem szövetségére, 1656 jan. 17-én kiadta a választ Sebesinek, Jakabfalvinak:

„Nagy örömmel fogadja a fejedelem üdvözletét, legyen ő is biztosítva vonzalmáról. Ha a lengyel zavarok le fognak csendesedni s ő értesül a fejedelemnek ez iránti bővebb declaratiójárúl s szándékáról, kész lesz vele egyetérteni. Óhajtja, hogy érintkezésök állandó és szívélyes legyen. Igyekezni fog a kozákokat részökre nyerni s a császárnál bármiban szolgálhat, szívesen teszi. A Lengyelország által zálogban bírt szepesi városok kiváltását illetőleg: elébb tájékozandja magát, s akkor igyekezni fog szolgálni neki. Nagy elismeréssel fogja venni, hogy ha közbenjárand a lengyel főuraknál, hogy ezek hódoljanak." A Jakabfalvi által utóbb hozott ajánlatokra készségét nyilvánítá, hogy a kozákokkal s tatárokkal folyamatban levő egyezkedésbe s átalán minden békekötésébe befoglalandja. 2)

Ez egész válaszban ez utolsó pontnak volt, bár ennek is a messze jövőre, valami gyakorlati értéke a többinek nem

1) Rainer jelentése 1865. deczember 29-ről. Okmánytár 277. s köv. ll. Rainert visszatértekor a lengyelek elfogták s levelei egy részét elvették. A fejedelemnek szólót Wielopolszky visszaküldte s 1656. január 27-ről mentegeté magát s az egész félreértés súlyát Rainerre akarta hárítni. Okmánytár 307. 1.

2) Okmánytár 290. s 292. 11.

volt más czélja, mint halasztani az egyezkedést s visszatartani Rákóczyt egy netaláni lengyel szövetkezéstől. Mert hogy e perczben szerencséje tetőpontján a lengyel koronában osztályost tűrni nem akart, azt leginkább a brandenburgival folytatott egyezkedés tüntette ki: Ermelandon kivül alig tudott többet kivívni ez, mint azt, hogy a lengyel hűbéri kötelék alól feloldatott.

S ez egyezkedés megkötése után is nehány hétig még magával vitte az erdélyieket s csak Lovitzban febr. 1-jén adta ki nekik menedéklevelöket. 1)

Károly felett már ekkor komor fellegek kezdtek gyülekezni. A tatárok, a lengyelek szövetségesei 1655 végén magok részére nyerék a kozákokat. s „,igen erősen kötöttek" ezekkel, hogy együtt harczoljanak Kázmér mellett s hogy a donmelléki kozákokat feltartóztassák. ,,Csudavilág ez, panaszolá Stephán vajda Rákóczynak, azt mi elménkkel fel nem érhetjük, mi fog következni e dologból"— mert ez új frigy Chmelniczkyt két szövetségesével az oroszszal és svéddel hozta öszszeütközésbe. 2) Az oroszok, elég gyengének találván Lengyelországot arra, hogy szövetséges nélkül is meghódítják, nem jó szemmel nézték X. Károly diadalait s Lithvaniában 1655–6 telén gyakran összecsaptak a svédekkel, Moskanban pedig elzárták a svéd követeket ily előzmények után a svéd király előtt az orosz háború kikerülhetlennek látszott. S mi ezeknél is aggasztóbbnak tetszhetett, Lengyelország ellenállásra készült.

Csakhamar kitünt, hogy Potocky csatlakozása és meghódolása színleges volt; fölkeléseket tervezett, hajtott végre. A nép megmutatta, hogy sok erő van benne az ellenállásra s Kázmér készületeket tön menhelye elhagyására, hogy országa felszabadításának ügyét maga vezesse. Ugyanazon erőket, melyekre még eddig X. Károly oly kevés súlyt fektetett, Rákóczyt sa kozákokat akarta ő maga részére megnyerni. ,,Fogja tudni nagyságod, írá Kázmér nem minden szemrehányás nélkül 1656 jan. 11-ről Rákóczynak, mily nagy szolgálatot tett nekünk a tatár khán, mely bármely keresztyén fejedelemnek becsületére szolgált volna, midőn rávette Chmel

1) A menedéklevél, Okmánytár 304. 1.

2) Stephan vajda levele Rákóczyhoz, Okmánytár 262. 1.

niczkyt, hogy a lázadás útjáról letérjen," s felhívta ugyanakkor : csatolja sergeit az övéhez s a brandeburgiéhoz, kit még ez idétt mindig szövetségesének tartott. 1) S a csalétek, melylyel érdekeit a magáéhoz akarta csatolni, a lengyel trónkövetkezés megigérése volt, melyet a Rákóczyház régi barátai, Potocky, Lubomirszky, Wielopolszky helyheztek kilátásba. Sebesivel egy időben ezekkel Mikes alkudozott, s ez utóbbitól jan. elején Erdélybe tért vissza. „A trónkövetkezést, írá ez, óhajtom és hiszem, királyunk halála után, senkinek másnak, egyedül nagyságodnak határozák az egek"; s ezután levelében bő szavakkal ecsetelve Rákóczy népszerűségét a senatus és egyes főurak előtt, valamint kilátásait a koronára mindenek előtt, a katonák zsoldjának megfizetésére ötvenezer tallér beküldését, valamint Chmelniczkyhez, hogy ezt részökre nyerjék, követnek küldését sürgette. 2)

Rákóczy nem sok súlyt fektetett ez igéretekre, bizonynyal sejtve, hogy a lengyel trónkövetkezés olyan csalétek, melyet segélynyerésért mindenfelé, az osztráknak, sőt még az orosznak is felajánlottak: de minthogy Sebesit várta s általán az egész dolgot függőben akarta tartani, kitérő feleletet adott s febr. 9-ki levelében üdvözölte a királyt, hogy visszatért hazájába. Kázmér köszönettel fogadta ezt, „rövid idő mulva Prazmovszky Miklós korlátnokot küldjük Nagyságodhoz, hogy terveinket felfedezze" — írá Leopolból márcz. 17-ről 3) s ennek legközelebbről elindulását e hó végén Wielopolsky is jelenté. 4)

De mielőtt Prazmovszky a lengyel kivály,,terveivel“ elindult volna, kevésbe mult, hogy Rákóczy terveiről nem ránták le a titok leplét. A fölkelő lengyelek mind jobban szervezkedtek, csapataik guerilla-harczaikkal mind több-több tért nyertek. Egy ilyen csapat Warkánál márcz. 28-án

megvert egy svéd hadoszlopot: sokat levágott közülök, sokat fogolylyá tett, s ez utóbbiak közt megtalálta Sebesit, Jakabfalvit, Kozakovskyt, kik épen hazatérőben voltak a svéd királytól. 5) Tisztességes kiséret mellett Leopolba vitték őket Kázmér királyhoz, ki

1) Kázmér levele Rákóczyhoz, Okmánytár 287. 1.

2) Wielopolszky levelei Rákóczyhoz január 4. és február 11., Okmánytár 283. és 315. 11.

3) A király levele, Okmánytár 331. 1.

4) Wielopolszky levele, Okmánytár 353. 1.

5) Okmánytár 366. 1. s Grondsky Bellum Cosacco-Polonicum 278.1.

megkérdezte Sebesit, hogy micsoda követséget viselt a svéd királynál?

mondá

A svéd király segélyt kért a fejedelemtől Sebesi ki azt megtagadta; aztán a fejedelem tudomást akart szerezni, hogy miért támadta az meg Lengyelországot? rokonai számára, kik birtokaikba akartak menni, szabad menetelt eszközölt, s óhajtását fejezte ki, vajha e tűz jó módjával eloltatnék.

... „Ebben, mond Sebesi naplójában, semmi sem volt, hanem csak mentségemre való volt, mikor elfogtak."1) A király legalább úgy mutatta megnyugodott e felvilágosításban s tovább bocsátá őket. A fejedelmet pedig ápril 28-ikáról értesíté ez eseményről: „örömömre szolgál, hogy magasságod is, mint megigérte, hasonló szívességgel fogja rendkívüli követemet fogadni." 2)

A rendkívüli követek Prazmosky és Silnicky máj. 15-én Fehérvárra érkeztek. Fel voltak hatalmazva szövetséget kötni a fejedelemmel: vagy személyesen vezessen hadat a respublica megsegélésére, vagy legalább küldjön sereget be, vagy ha ezek közül egyik sem lehetne, adjon kölcsön pénzt, melynek fejében a tizenhárom szepesi várost ajánlák fel. Ezek fejében megigérték, hogy a fejedelmet még Kázmér életében királyokká választják, s ennek halála után rögtön átveheti az uralkodást; ha pedig ő halna meg elébb, mind ezt fiára, Ferenczre, ruházzák – de oly feltétel alatt, hogy ez térjen át a kath. vallásra, ennek fejében azután a király s királyné fiokká fogadják. 3)

Rákóczy megkezdte az alkudozást ez alapon, de maga részéről épen oly kevéssé komolyan, mint a hogy nem bízott az ajánlatok komolyságában. Időt akarván nyerni, nehézségeket támasztott, melyek eloszlatására újabb útasítások végett Silniczky visszament, míg a főkövet nála maradt.

Ez alatt a csatatéren, valamint a diplomatia mezején váratlan események történtek, nevezetes fordulatok álltak be. X. Károly nagy szerencséje, roppant sikerei megdöbbentették a katholikus hatalmakat, kik a svéd királynak Cromwellel

1) Sebesi jelentése ez eseményről, Okmánytár 306. 1.

2) A király levele, Okmánytár 366. 1.

3) Grondsky 284. s köv. ll.