Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

lyekkel s másfelől Lubomirszky lengyelekkel Moldvába nyomúltak. Bebizonyúlt, hogy Chmelniczky juliusi követsége ámítás, s az ez által hozott izenet, hogy a hetman hadai viszszatérésére rendeletet adott volna, nem volt való. Az egyesült lengyel és erdélyi hadaknak az egyesült kozák és moldvai hadakkal kellett verekedni-de a diadal az előbbenieké lett, melynek következtében Lupul Ukraniába menekült, Timusz pedig napával Szucsavába zárkozott. E vad, állatias ösztönű kozák kitől napa csak a várba szorult bojár lányok becsülete árán mentette meg magát1) elesett, s midőn Kemény új hadakat vezetett Moldvába, a kozákok szabad elvonulás mellett föladták a várat Lupult pedig a tatárok lánczokba verve Konstantinápolyba küldék. Stephanus Georgius vissza helyeztetett vajdai székébe, mint az erdélyi fejedelem hűbérese, Chmelniczky pedig, kinek fia halála s Lupul bukása után nem volt oka Rákóczyval ellenségeskedni, kereste az alkalmatosságot ezzel kibékülhetni.

[ocr errors]
[ocr errors]

[ocr errors]
[ocr errors]

A hetman követeit Rákóczy 1654 jan. 30-án visszabocsátotta nem minden szemrehányások nélkül. „,De miután — írá a meglettet meg nem letté tenni nem lehet, elhiszszük, hogy mind ez végzetes események következménye volt." Csak azt óhajtaná tudni, hogy mik tervei - mert ezeket emelkedett. lelkű katonának nem illik titkolni. Ö részéről kölcsönös egyetértést óhajt. Ez alatt febr. 20-áról a hetmantól új követek érkeztek, s Rákóczy márcz. 30-án ezeknek adott válaszában, bár ismételten kiemelte a hetman kétértelmű, megbízhatatlan magaviseletét, késznek nyilatkozott a régi barátság kötelékeit megújítni. 2)

Hogy mik voltak a hetman tervei, mire a válasz ezekre a levelekre megjöhetett volna, már kivilágosodtak azok. 1653 végén a muszka czárral alkudozásba bocsátkozott, hogy minő föltételek alatt csatoltassék Ukrajna Oroszországhoz. A kiegyezés azokra nézve már karácsonra létrejött: a lajstromba írt s fizetett kozák harczosok száma 60,000-re emelkedett, a hetman Czeherinen kivűl évenként ezer aranyat kap, de a külhatalmakhoz követeket nem küldhet, s azoktól sem fogadhat, a tatárokkal pedig tartson békét. 1654. jan. 6-kán a kozá

1) Krausz naplója, Fabricius kiadása I. k. 215. l.

2) Rákóczy mindkét levele az Okmánytárban 694. és 700. 11.

kok már le is tették az oroszoknak a hűség eskűjét. Ezzel az elszakadás Lengyelországtól kimondatott, s hogy az tényleg is végrehajtassék, az oroszok, mint az ő alattvalóikká lett kozákok védelmezői megtámadták Lengyelországot.

E két ellenség ellen a lengyelek két szövetségest kerestek: az erdélyi fejedelmet, s a tatár khánt. Az egész 1654-en át e két hatalmasság követei egymást érték Rákóczynál. A fejdelem fia Ferencz, s Kemény János ez év derekán megnyerték a lengyel országgyűléstől az indigenatust, s minthogy a moldvai hadjáratot megelőzött szövetség oly eredményteljesnek bizonyúlt, János Kázmér azt hitte, hogy annak megújítása nem fog nehézségekbe ütközni, s szept. 25-én Szumozovsky Jánost oly megbizással küldé hozzá, „hogy a régi jó szomszédság kötelékeit fűzze szorosabbra". 1) Csaknem egy időben vele, s épen ez ügyben a tatár khántól is, mint ez idétt a lengyelek szövetségesétől, jöttek követek hozzá támogatni a lengyelekkel kötendő frigy eszméjét.

de még habozott

A jó szóra jó szóval felelt Rákóczy hogy a kinálkozó szövetségek közül melyiket fogadja el, s véglegesen egyik felett sem határozott. A lengyeleknek közbenjáróúl ajánlá fel magát a hetmannál, a tatár követeket biztatásokkal bocsátotta el, és a kozákokat igyekezett viszont magához kötelezni, s az utolsó háborúból magával hozott foglyokat egyik nála megfordúlt követségnek titkon kiadatá Görgényből. 2) Szerencséje emelkedőben volt, befolyása délen és keleten megállapítva, annyira, hogy midőn ez idétt a havasalföldi hospodár Máté, családjának régi szövetségese, meghalt ennek utóda Konstantin habozás nélkül az ő pártfogásába ajánlá magát és országát.

De a mint e küzdelem folytán a lengyelek szerencséje hanyatlott, s a kozákok és új véduraik elébb-elébb nyomúltak, Smolensket, Wilnát elfoglalták, János Kázmér mind sürgetőbben kérte a rég megigért segélyt s a tatárok sürgetései is

1) Okmánytár 158-ik lap. Szumososzky megbízó levele. A lengyel indigenatus megnyeréséről 698. 1., hol a lengyel cancellart kéri, hogy fia számára az expeditiot családjához méltóan eszközölje.

2) Krausz beszéli Krónikájában (236. 1.), hogy ezen Szucsava alatt elfogott számszerint 28 kozákot Rákóczy Görgényből - hol azok ez ideig őriztettek - nagy titokban bocsáttatta szabadon, nehogy az udvarában időző tatárok észrevegyék.

[ocr errors]

megújúltak, úgy, hogy 1654 vége felé lengyel, török, tatár és kozák követek csaknem egyszerre fordúltak meg udvarában. Ez utóbbiak semlegességét, az elsők fegyveres beavatkozását kérték, s végre Rákóczy megigérte ezt 1) de oly kikötéssel, hogy elébb megpróbálja rábírni a kozákokat, hogy méltányos feltételek mellett térjenek vissza a respublica iránti hűségre.

,,Mit sem hagytunk mi már e tekintetben megkisérletlenül s magának e bűnös lázadás főkútforrásának, Chmelniczkynek bűnfeledést igértünk; de azt felelték, hogy a muszka szövetségtől nem szakadhatnak el s hozzánk nem állhatnak s e felett még azon is mesterkednek, hogy szövetségesünket a tatár khánt elidegenítsék tőlünk“2) írá a lengyel király Rákóczynak, ki daczára ennek, elküldötte Lucs Istvánt 1655 elején a kozákokhoz, ki onnan eredménytelenül tért vissza: „Isten megkeményítette a kozákok szívét.“ 3)

Ez alkudozások és egyezkedések eredménye a tervezet lett, hogy a tatár khán, Rákóczy s a lengyelek egész erővel egyszerre intézzenek támadást a kozákok ellen s kényszerítsék ezeket békére: de egy véletlen a tervet meghiúsítá.

Ez volt: az oláhországi lázadás.

Mióta csak Konstantin elnyerte a hospodárságot, a szeménység (egy oláh, tatár és bulgárokból alkotott állandó sereg, mely havasalföldi leányokkal összeházasodván, a katonai szolgálatot javadalmaival együtt örökösödővé tette) követelte egész zsoldját, kiváltságai megtartását s minthogy elbocsáttatástól tartott: nyilt lázadásban tört ki s márcz. 12-én 32 bojárt fölkonczolt. Ily körülmények közt, midőn védenczének állása forgott koczkán, szó sem lehetett a János Kázmérnak adandó segélyről:,,bizonynyal sajnáljuk e fordulatot, írá a király april 27-ről, de méltányoljuk, hogy erejét a szomszédban támadt tűz kioltására s szövetségese védelmére fordítja. 1)

egy

De Rákóczyt más is visszatartá a segélyadástól: hír az europai protestans hatalmak szövetkezéséről beszélt, s ő

[ocr errors]

1) . . . offecisse imper exortum in Valachia tumultum, quominus copiarum militarium jam destinatam partem subsidio nostro commodaret." Írja a lengyel király Rákóczynak. Okmánytár 174.1. 2) Okmánytár 161. 1. 3) Okmánytár 176. 1. 4) Okmánytár 174. 1.

abba be akart lépni. Észak-Europát rövid keletű emelkedésök daczára is a három nagyobb protestans hatalom: Anglia, Hollandia, Svédország s ezekkel együtt bizonyos tekintetben az emelkedésben levő Brandenburg dominálta s miután kettőjök, Anglia és Hollandia, háborúját épen ez időben végezte be, ' várható volt, hogy most már barátságosabbak lesznek viszonyaik s a szövetkezésökről szóló hírnek legalább is valószinűségét jelzé e körülmény. A brandenburgi választónak közel rokonát birta nőül testvére Zsigmond s baráti összeköttetése ezzel sohasem szakadt meg; a negyediknek Svédországnak trónjára épen ez év elején lépett fel egy új uralkodó X. Károly, erős, elhatározott, nagyratörő ember, kinek agyában már régóta forrtak nagyravágyó tervek és életképes eszmék.

Ez utóbbival még mint pfalzi herczeggel állt Rákóczy összeköttetésben: midőn Krisztina királyné báró Schütten Benedeket gúnyiratáért országából elüldözé, Rákóczy ezt befogadta Erdélybe, Szebenben egy évnél hosszabb ideig menhelyet adott neki s azután a portára kisegíté. Tette ezt a fejedelem a herczeg Károly Gusztáv közbenjárására, ki ezért (1652 jan. 3-áról írt levelében) lekötelezettjének írja magát, várva az alkalmat, hogy viszonszolgálatot tehessen neki. 1)

Az ötödik protestans állam Dánia volt Norvégiával, mely azonban nem feledhetve, hogy Svédország belőle vált ki s még nehezebben tűrhetve, hogy hatalomban, emelkedésben messze túlszárnyalá, főként a harminczéves háború alatt, s mindannyiszor, midőn csak alkalma volt tenni, vele szemben ellenséges vagy legalább is fenyegető állást foglalt el.

Az idő alkalmasnak tűnhetett fel helyre állítani a protestans államok közt az egyetértést, mert úgy látszott, hogy a régi szenvedélyek és féltékenységek egy perczre szüneteltek: Anglia és Hollandia háborúja véget ért, Dánia féltékenységének határt szabott saját gyengesége, Hollandiát belviszályai foglalták el s így mindeniknek nyugalomra, békére volt szüksége, sőt három közülök, Anglia, Hollandia és Svédország, közös szövetség létrehozásán működött. E perczet ragadta meg Rákóczy a hatodik protestans ország fejedelme, hogy azokkal összeköttetést eszközöljön s e czélból 1654 végén Schaum Konstantint, mert Bisterfeldre öregsége és beteges

[ocr errors]

2) Okmánytár 91. 1. Krausz naplója I. k. 186. 1.

kedése miatt nem gondolhatott 1) - a protestans északi hatalmakhoz küldé: Svédországba, hogy Károly Gusztáv trónraléptét üdvözölje, Hollandiába és Angliába, hogy háborújok bevégződésén örömét fejezze ki, 2) hogy ezek közös szövetségébe Erdély felvételét eszközölje ki s végre hogy útközben a dán királynak is üdvözletet adjon át.

Schaum 1654 decz. utolsó napján indúlt el: febr. végén Stockholmban volt a svéd királynál, márcz. közepén Flensburgban a dán királynál, kik mindketten szívesen fogadták. „Örülök, írá válaszában (febr. 25-én), az első, hogy azon öszszeköttetést, mely a svéd királyok s kedveltséged ősei közt oly eredménydús volt tovább folytathatom.“ 3) „Magasságod erényeinek híre, felelé a másik (márcz. 16-án), a távoli tartományokból hozzánkig hatott s ezért örömmel újitom fel őseink barátságát." 4)

Az alkudozások csomóját a lord protector magasan kiemelkedő alakja tartotta kezei közt: Westmünsterben kelle eldőlni a szövetkezés kérdésének. Schaum april 23-án érkezett Londonba") ajánló levelekkel s biztos kilátással a jó fogadtatásra. Cromwell máj. 4-én ünnepélyesen fogadta: „Nagyságod fejedelmi fénye, mondá Schaum, keleti határainkon is áttört s egész Vaskapuig hatott s még ellenségeit is bámulatra gerjeszti, kik maguk is kénytelenek elismerni, hogy nem a végzet rejtett hatalma, hanem maga az Isten szemelte ki az ilyen felséget. Ez indítá uramat, ki nem utolsó a fejedelmek közt, hogy a dicsőség ez oltára előtt megjelenjen, felajánlván szolgálatait s viszont barátságát óhajtván megnyerni." Majd üdvözölte ura nevében s benyújtá ennek leveleit. ^)

Azután megkezdődtek az alkudozások. Tiz nap mulva Schaum benyújtá urának pontozatait: 1. felajánlá barátságát s felhívta bizalmas levelezésre. 2. Óhajtaná tudni, hogy létrejött-e már a szövetség Hollandia, Svédország és Anglia közt, mely az üldözések e korszakában oly hasznos lehetne? 3. Mik

1) Okmánytár 178. 1. Egy Schaumhoz írt levélben.

2) A Cromwellnek s a Hollandiába írt levél. Okmánytár 696. 1. Minden arra mutat, hogy e leveleket Bisterfeld fogalmazta.

3) Okmánytár 163. 1. a svéd király levele.

4) Okmánytár 165. 1. a dán király levele.

5) Okmánytár 178. l.

6) Simonyi Londoni Okmánytár 216. 1.

« ElőzőTovább »