felett még nem döntöttek: ők visszatértek hazájokba s velök együtt Wihovszky, a „hadak nótáriusa" tekintélyes követség élén Erdélybe ment alkudozni a pontozatok felett, melyek Rákóczy Zsigmondot a kozákok királyává tegyék. 1) De bár e tárgyban ezután sem szakadtak meg az alkudozások, sőt 1650 februárjában Márjásy a fejdelem bejárója Kozákországba ment 2), semmi lényeges megállapodás nem jött létre. Úgy látszik Chmelniczky függőben akarta tartani a kérdést — mert a lengyel respublicával rendkivűl kedvező feltételek mellett megkötött békének se őszinteségében, se tartósságában nem bizott. Ez alkudozás folyamára s mindenek fölött a siker biztosítására nézve nem kis fontosságú dolog volt a szomszéd moldvai vajda, Lupul barátságát biztosítni. Készséggel fogadta tehát a család Lupulnak azon Kemény által tett ajánlatát, hogy Rákóczy Zsigmond vegye nőűl az ő leányát. Se tekintetben csakhamar mindkét részről oda értek a dolgok, hogy a vajda leányát a portáról hol az kezes volt - kihozatta. De Lupul ravasz, számító ember volt, kezdettől fogva ellensége a Rákóczy-családnak, és most sem őszinte s leányával kereskedést indított. 3) A portáról is ellenzették s amaz valószínűleg az okból, mert inkább szerette volna lengyel palatinushoz adni pár hó múlva már felbontotta a viszonyt, a vallás külömbözést vetvén okúl. Mind a mellett tervei füstbe mentek, mert országát 1650 augusztusában elébb egy tatár horda, azután egy kozák csapat kirablá — s ez utóbbit Chmelniczky csak azon feltét alatt vitte Moldvából ki, hogy Lupul leányát Irénet az ő fiával Tomuszszal (Timotheus) eljegyezze. E hadjárat végén a hetman a Pruth melletti táborból 1650 sept. 16. követeket küldött Rákóczyhoz, tudatni vele, hogy a béke már helyre állván, embereit biztosan küldheti hozzá Moldván át, továbbá kinyerni tőle, hogy ha a lengyelek megtámadnák őt, adjon nekik segitséget, mint erre nézve már a két oláh vajdával s a tatárokkal szövetsége van. 1.4) 1) Kemény János Önéletírása, 494. 1. 2) Az Okmánytár 662-ik lapja. 3) Kemény János, 485. 1. Krausz naplója, I. k. 184. l. Ez alkudozások azután is folyton folytak. Chmelniczky meg volt győződve, hogy a zborovi előnyös békét a lengyelek csak addig szenvedik, míg nem érzik magukat elég erőseknek annak felbontására, s ezért lehetőleg biztosítani akarta magát. Míg egyfelől az oroszokkal és törökökkel diplomacziai alkudozást kezdett, 1651-ben új sergeket teremtett, tatár hadakat vont maga mellé, s Rákóczyt is segélyadásra akarta bírni. E czélból megújítá a Rákóczyval folytatott alkudozásokat: csakhogy a tárgyalást más stádiumba vezette: most arról volt szó, hogy magát a fejedelmet, Rákóczy Györgyöt válaszszák királylyá. Rákóczy György 1651 ápr. 19-én Göcs Pált Kozákországba küldé; máj. 9-ről levél érkezett ettől, hogy egy kozáktatár követség van útban. El is érkezett a kozák követ Tetera Pál hozzá: „,adván vocatiót arra, hogy a kozákok készek Rákóczyt királyoknak agnoscálni s minden obedientiát usque ad mortem praestálni") oly feltétel mellett, hogy ez lépjen be a tatárokkal kötött szövetségbe, s küldjön nekik segélyt a lengyelek ellen, még pedig gyorsan, mert hadaik már csaknem szemben állnak. Rákóczy tanácsurainak, püspökének Csulaynak s Bisterfeldnek votumát bekérte: ez utóbbiak kimerítően a kérdés minden oldalát megvilágítva feleltek. Csak akkor nyújtson segélyt a kozákoknak, ha meggyőződést szerzett, hogy ügyök igaz, ha a porta engedélyt ad rá, ha a kozákok nem szövetségesül, hanem fejökül hívják, ha a lengyelek csakugyan törnek ellene, s a kozákok bukása rá is veszélyt hozna. Ez esetben elébb egy okos, reformált vallású, s a hadi és politikai ügyekben jártas követet küldjön Lengyelországba, ki ott a viszály békés kiegyenlítésén munkáljon, s csak ha ez nem vezetett sikerre, mutassa ki igaz ügyét a világ előtt egy proclamatióban, s ha mindezt megtette, akkor adjon segélyt. Addig halaszsza a dolgot, s a követeket tartsa magánál. Erre találhat ürügyet: nem jött meg a porta engedélye, nem a khán követsége, s ez alatt tán Göcs is ír valamit: szóval e tanács épen azt akarta meggátlani, minek elérésén munkált főként a követség: a gyors segélyt. Rákóczy úgy is tett: Göcs nemsokára hazaérkezett, s új, a tárgyalások függőbentartására számított izenettel vissza is 1) Tetera levele Okmánytár 64-ik 1. ment de a dolog csakhamar egészen váratlan fordulatot vett. A kozák hadak és tatár hordák Bereszteczk alatt a Styr folyó közelében 1651 jul. 3-án a lengyelektől keményen megverettek; bár magok is sok kitűnő emberök halálát síratták. 1) A diadal a lengyeleket a helyzet urává tette; de ők a szept. 28-án Biela-Cerkiewben megkötött békében nem a mérséklet és ildom, hanem a bosszú szavára hallgattak. A kozák hadak száma felére szállíttatott, legrégibb telephelyeik elhagyására kényszeríttettek s a hetman kezén csak Czeherin hagyatott meg. 2) Ezzel mind az az inség, nyomor, mely a zboróvi egyezkedés előtt sújtotta, mind az a kíméletlen zsarlás, melylyel a lengyel urak zsidó haszonbérlői sanyargatták a kozákokat, újra kezdetét vette, s mivel a birtok nélkül maradtakat a kiewi palat natus nem fogadhatta be, Chmelniczky Mihajlovics Elek orosz czárnál kieszközlé, hogy ezek a szomszédos vadonban, Bielográd mellett letelepedhettek. Ez volt az első közeledés az oroszokhoz - már közel volt az idő, hogy ez első lépést teljes meghódolás s az orosz fenhatóság elismerése kövesse. Chmelniczkyt e tusában nem személyes bosszú, nem a vágy vezette, neje halálát, a szenvedett megaláztatás okát, megtorlani; ő egy tűrhetetlen igától akarta felmenteni nemzetét. Ö Wladislaw haláláig nem is gondolt rá, elszakadni a lengyel koronától: nemzete régi kiváltságait követelte vissza. De midőn a királyválasztási küzdelmek még jobban megbéniták a respublica zilált erejét: merész lelkében megfogamzott a felszabadulás eszméje. Igy nézett utána, hogy a Rákóczyak közül királyt keressen nemzetének: terv, melynek akkor lett volna értéke, ha a lengyel koronát is egy Rákóczy nyeri el; de a mely most már kétszeres megfontolást igényelt. Ha tehát a bereszteczki csatavesztés e tervét dugába dönté: kényszerítve látta magát új és biztos szövetséges után nézni. S hasznavehetőbb szövetségesnek Lupult a moldvai vajdát hitte: ki veje marsal Radzivil által a lengyel palatinusokra, ügyessége ravaszsága s pénze által a portai ügyekre és a tatár hordákra jelentékeny befolyással bírt, s kinek leányával 1650 óta fia Timotheus jegyben járt. Eljöttnek látta az köv. ll. 1) Érdekes jelentések vannak e csatáról az Okmánytár 74. s 2) Bellum Cosacco-Poloniceum Grondskytól 212. 1. időt, hogy Lupult igérete teljesítésére emlékeztesse: de ez, daczára, hogy bojárjai is közbevetették magokat, mitsem akart róla hallani s e rokonságot, mint egy egykorú lengyel író mondja, nagyon lealázónak tekintette. Veje Radzivil közbevetésére egy lengyel had rendeltetett ki megvédésére Kalinovsky vezérlete alatt: de ez a kozákok által megveretett s 1652 augusztusában Timotheus és Iréne menyegzője megtartatott. Rákóczy e nászra „az idő rövidsége miatt" nem küldötte el képviselőjét. Rákóczy a hetman üdvözletére követséget inditott biztosítni őt, hogy „barátságos hajlama a régi maradt“1) de ez új összeköttetés a régi viszonyt közöttök mégis lazábbá tette. Lupul régi ellensége volt a Rákóczy-családnak, s bár 1653. február havában Lucs István és Rácz Gergely mint követei Kozákországba utaztak, hogy a régi frigyet megújítsák, s erre ápril havában kozák követség jött Erdélybe 2) nemsokára nyilt szakadás állott be. Már 1651 ősze óta törekedett Rákóczy azon, hogy a lengyel királynak a kozákokkal folytatott alkudozásai miatt felébredt gyanúját eloszlassa 3) 1652-ben Bethlen János és Mikes által közbenjárását fel is ajánlá a lengyeleknek. Midőn pedig Lupul a következő 1653-ban Máté, az oláhországi vajda elűzésére tett kisérletet, Rákóczy ennek védelmére sietett. Lupul árulásait terjedelmes emlékiratokban fejté ki, s midőn Kemény Jánost hadaival Moldvába küldé, márczius 25-dikén nemcsak egyes lengyel főurakat, hanem a moldvai hospodár vejét Radzivilt s nászurát Chmelniczkyt fel akarta világosítni emlékirataival az ügy állására nézve.1),,Már a megbuktatásunkra szánt gépezet írá az előbbinek - készen van, csak a kitörés alkalma hiányzik. Ezért kell nekünk szövetségesünknek, a havasalföldi fejdelemnek segitséget adnunk." — „Azért, mert nagyságoddal és herczeg Radzivillal rokonsága van, mindent elnéztem volna neki — írá a hetmannak de nem bízhatni ez állhatatlan 1) Okmánytár 673. 1. 2) Okmánytár 119. 1. V. ö. 694. 1. 3) Az lengyel követek suspicálkodnak, noha mi bizony soha az respublica oppressióját nem kivántuk, hanem inkább mindenkoron az békesség megtartását svadeáltuk" írja Rákóczy. Okmánytár 84. 1. 4) Közölve Okmánytár 674-678. 11. emberben." Nemsokára ezután együtt harczoltak az erdélyi és lengyel hadak a kozákok és Lupul ellen. 1) A hadjárat kezdetén ugyanis, mint tudva van, az erdélyi hadak szerencsés előmenetelét a kozák hadak fordították meg, miután a Kemény által elűzött Lupul Lengyelországban Kamenitzbe zárkózott, honnan veje Radzivil segélyével a kozákok közé szökött, de nemsokára visszatért Moldvába, veje Timotheus által vezetett kozák hadakkal, Rákóczy várakozása és reménye ellenére, kit nehány hó előtt (1652 deczember) biztosított a hetman, hogy minden vállalatát pártolni, s minden ellensége ellen megsegítni fogja, 2) s kihez ez alapon Kemény Moldvába nyomúlása után követet is küldött. Mialatt ez oda járt, és oda is veszett: Timusz az erdélyi hadak egyik trombitását, ki azért küldetett a kozák táborba, hogy őt értekezletre hívja föl, Rákóczy „nem kevés gyalázatára“ visszaküldte, s a kedvező perczben megtámadta, megverte Borost, ki hadai egy részét már visszabocsátotta Erdélybe. Chmelniczky gyanítva, hogy Rákóczy e kudarczot nem fogja elszenvedni, s valószínűleg hogy időt is nyerjen, juliusban mentegetőző követeket küldött Erdélybe: „ő nem tudott semmit fia vállalatáról, nem is helyeselte azt, sőt már parancsot is adott ki, hogy hadait visszavezesse." De a Moldvából Lupultól jött követek viseletét gyanúsnak, az izenetet kétértelműnek találta Rákóczy, s le is tartóztatta azokat, bár utóbb egyet eskű mellett, hogy visszatérend, hazabocsátott. 3) Mindenek előtt kiegyenlíté azon sérelmet, hogy a lengyel földről oly könnyen kiengedék szökni Lupult, 1) azután szövetséget kötött a respublikával közös támadásra a kozákok ellen,3) maga pedig gyorsan újabb hadakat ültetett fel s serget küldött Lupul és Timusz ellen. A koczka hirtelen fordúlt, midőn egyfelől Petki széke 1),,Ac sicut praeterita aestate conjunctio armorum nostrorum communibus inimicis nostris formidanda fuit" írja 1654-ben a lengyel király Rákóczynak. Okmánytár 135. 1. 2) Okmánytár 701. 1. 3) Okmánytár 694. 1. 4) Okmánytár 684. 1. 5) Okmánytár 150-ik lap, Lubomirszky levele: „gratulor, quod ditiones tam vicinae et a primis temporibus amicae ad strictiori jungantur vinculo." |