Oldalképek
PDF
ePub

és elméleti tervek által hatni és nem lehet rögtön, gyorsan, gyökeresen megváltoztatni a roszat vagy jót, hogy a változások csak lassan történhetnek meg és hogy egy-egy nemzedék csak igen kis részszel járul ahhoz. Ebben ad Spencer igazat a conservativeknek, míg más részt megengedi a radicalisoknak, hogy az emberi nem valószínű javítása és lehető változásai elé nincs határ szabva.

Ez az elmélet kétségen kívül igaz általán véve, s az újitóknak és fentartóknak oly egyezkedési tért nyit, a melyen jóravaló tehetségek már is közelednek egymáshoz. A rögtönös forradalmak helyébe, mely a politikából a geologiára ment át, most a lassú hatások elmélete készül lépni, mely a geologiaból megy át a politikába. Leibnitz elmélete a folytonosságról és a végtelen kicsinyről, melynek horderejét nem tudták megbecsülni, következetesen a természetre, a történetre, a társadalomra alkalmaztatik. E mérséklő elmélet egyaránt szól a türelmetleneknek és maradóknak, s jól megértve mérsékletet és a kibékülés józan szellemét hozná be közénk.

Ha azonban az evolutio elméletének érdemeit elismerjük általánosságban, ez elméletnek vannak oly szirtjei, a melyek közül Spencer, a mint látszik, nem menekült ki. A legfőbb a fatalismus egy neme, mely képes volna elhitetni velünk, hogy a társadalom gomba módra magától támad és egyenesen czéljai felé megy minden beavatkozás nélkül. Spencer előre látta ez ellenvetést s maga felel reá: de ez a felelet nem elég ellensúlyozni könyve általános benyomását. Mert végre is mit látunk? Mindenütt eleitől végig a semmittevés és magára-hagyás elméleteit. A polgárnak, ki, midőn szavazni akar, nem ér rá megtanulni a társadalmi tudományt és tanácsot kér, hogy mitevő legyen, Spencer azt feleli: ne tégy semmit. A törvényhozónak, a ki előtt ezer sajnos bajt tárnak fel és tanácsot kér, miként orvosolja ezeket: szerző azt feleli, hogy a törvény a legtöbb alkalommal sokkal nagyobb l'osz, mint a baj, melyet orvosolni akar. A jószándékú közigazgatási hivatalnoknak, a ki a nélkül, hogy sokat tenne, még is szeretne valamit tenni, udvariasan azt mondja, hogy annyira alkalmatlan, hogy a legokosabb az lesz, ha beadja lemondását. A nemes elmének, a ki hisz a politikai szabadság áldásaiban és szeretné hazája intézményeit javítani; azt mondja, hogy a politikai jogok kevés jelentőséggel birnak és a kormányforma körül

belül közönbös. Az emberbarátnak, a ki megutálva a háborúkat és forradalmakat, az emberek bajait nevelés és oktatás által reményli orvosolni, azt feleli, hogy a nevelés és oktatás soha senkit meg nem javított és teljesen hatástalan. A papoknak és a hivőknek, a kik a vallásra számítanak, azt tanítja, hogy a vallásos meggyőződésnek semmi befolyása az erkölcsiségre. Azoknak, a kik szánalommal eltelve az emberek nyomorai iránt, könnyíteni igyekeznek rajtok, azt mondja: hagyjátok meghalni azokat, a hik halálra vannak itélve. Azt hinnők, hogy e társadalmi tudomány, melynek szükséges voltát szerző oly jól kifejtette, fontos tényező lenne à társadalom haladására nézve, de itt is értésünkre adja szerző, hogy nem kell azt várni, hogy mindaz, a mit a társadalmi tudományról, ama nehézségekről, a melyekbe ütközik és a tanulmányozásához szükséges készületekről mondani lehetne, nagyon módosítanák a különböző gondolkozási módokat a társadalmi ügyekről. A negatiók ez egybehalmazásából a következmény, avagy benyomás, melyet ránk tesz, nem lehet egyéb, mint lehangoltság, közönyösség, a közügyek elhanyagolása és elvégre az egyéni önzés. Szerző még arra sem szólít fel, hogy tanuljunk ezen társadalmi tudományból, mert ha ezen tudomány végkövetkezménye, hogy nem kell semmit sem tenni, ezen következtetést oly könnyű megtanulni és alkalmazni, hogy sietni fogunk elfogadni, felmentve magunkat a bizonyítás alól. Nem hiszszük, hogy ez Spencernek valóban szándoka: de mint minden merev és általános elme annyira megy elmélkedésében, hogy a nélkül, hogy észrevenné, önmaga ellen kezd beszélni.

Férfias, önálló gondolkozás, finom és mély alaposság, figyelemre méltó bőség adatokban és itéletekben, számos változatos, új nézet: ime Spencer érdemei, a melyeket jogosan nem lehet tőle megtagadni. Olvasva az egész világ azt fogja mondani: gondolkozó fő; de viszont bizonyos epés hajlam mindent és mindenkit birálni, túlzott irány, mindent előitéletnek mondani, a mi nem egyezik véleményével, logikai merevség, mely nem engedi meg, hogy a kellő időben megállapodjék, mit mind az igazságosság, mind a következetesség kivánnának, s végre szigorúság, mely néha az embertelenségig megy: ezek hibái. Megvalljuk, hogy bármily érdeket költött is könyve, csudálva gondolatai erejét, ismeretei gazdagságát,

azt vettük észre magunkban, hogy sajnálni kezdjük a hajdani jó skótokat, a Reideket, a Stewartokat. Minő jóhiszeműség, minő jókedv és kedves egyszerűség. Hivők voltak, de joakarók: mai nap türelmet tanítanak keménységgel, scepticismust fanyarsággal. Valljuk meg, ha nyertünk is tudományosságban, nem nyertünk kellemben és kedélyben.

PAUL JANET után

. –t.

19

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

ELSŐ SZÖVETKEZÉS LENGYELORSZÁG FELOSZTÁSÁRA. 1656-BAN. 1)

[ocr errors]

Egy fecsegő török – Hasszán basa 1652 tavaszán Segesvártt fontos képpel nagy dolgokat beszélt a consulnak, s nehány ennél összegyűlt szásznak. Lássátok, mondá magyarul, mert ez volt a társalgás nyelve, már többször voltam én itt s egyszer épen ebben a szobában, terminuson?) adtam át a nagyhatalmú szultántól à resolutiót öreg Rákóczynak, akkor, midőn magának a lengyel koronát, fiának Györgynek a kozák királyságot, s másik fiának Zsigmondnak az erdélyi fejedelemséget kereste.

A dologban, ha nem is így történt, volt valami. 1648-ban az öreg Rákóczy Györgynek voltak kilátásai, hogy megnyeri a lengyel koronát, s hogy fiát Zsigmondot a lengyelektől elszakadni vágyó kozákok királyokká választják. Az erdélyi diplomaták Varsón s a barátságos indulatú lengyel palatinusok székhelyein kivűl: Stockholmban, Mitauban, (Lithvaniában) Jassyban s Czeherinben (a kozákok fővárosában) nem mindennapi tevékenységet fejtettek ki. — Ez ügynököknek legfőbb támaszai a dissidens föurak s a háborgó kozákok voltak. Azok a vallás kérdése, ezek függetlenségi vágyaik miatt ragaszkodtak a Rákóczyakhoz, s az idő legkivált ez utóbbiakra nézve igen alkalmasnak tűnt fel.

1) Okmánytár II. Rákóczy Gy. diplomácziai összeköttetéséhez 1648– 1660. Az akadémia megbízásából kiadta Szilágyi Sándor. Budapet, 1874.

2) Tudniillik törvénykezési terminuson, mely az országgyüléssel kapcsolatban tartatott.

Húsz év előtt teljesen leveretve a lengyelek által, s azóta a legnagyobb üldözéseknek, nyomorgatásoknak kitéve, elviselhetetlen adókkal – mely annyira sokféle volt, hogy pl. még az új ruhára is vetettek — terhelve, vallásukban háborgatva, csak nehezen hordozák igájukat. Alig másfél évvel Ulászló halála előtt egy előkelő kozák Chmelniczky, kìt értelmi fensősége, magasb míveltsége, szónoki tehetsége fajrokonai fölé emelt, megsértve egy lengyel nemes által, ki jószágait elfoglalta, nejét elrablá s meggyilkolá és kigúnyolva az országgyűlés által, mely ezért nem adott neki elégtételt: a doni vízesések vidékére menekült s ott a csapatok élére állva, majd az összes kozákságot részére nyerve és hetmanná választatva, megverte a lengyel sereget. Egészen a hetman terveibe vágott az apát lengyel királylyá, s a fiút kozák királylyá tenni – de I. Györgynek halála a dolgon lényeges változtatást eszközölt.

A sújtott család nehány hónapot tétlenségben töltött 1) s ezzel a lengyel korona el volt játszva. Kázmér megválasztása után a Rákóczyak ügynökeinek nem volt más feladata, mint azon munkálni, hogy a koronázás halasztassék, s hogy a lengyelek és kozákok közt a viszályos kérdésekre nézve kiegyezés ne jöhessen létre.

Kemény János – Kassai halála után – az öreg Rákóczynak legmegbizottabb embere Moldvában volt mint követ Lupul vajdánál, kinek egyik leányát Radzivil litván marsall bírta nőül. Innen ez Mósa Gergelyt és Rácz Györgyöt küldé Kozákországba folytatni a hetmannal kezdett alkudozást: arra bírni őt, hogy a lengyel király koronázásának elhalasztásán munkáljon, s megállapítani Zsigmond királyságának feltételeit. 2) Mire a követek odaértek, Chmelniczky Bogdán, a hetman megverte a lengyeleket, s egész táborukat elfoglalá. S midőn ez a diadaljelvényekkel Czeherinbe visszatért: Mósa és Rácz az üdvözlők csapatához csatlakoztak, mert fővárosa és népe határtalan lelkesedéssel fogadta a hetmant, ki ezóta méginkább ura volt a helyzetnek.

Azonban az erdélyi követek által hozott pontozatok

2) Kemény János önéletírása.

2) Kemény János Önéletírása. Szalay kiad. 483. 1. Az útasítás közölve az Okmánytár 3-ik's köv. lapjain.

« ElőzőTovább »