Oldalképek
PDF
ePub

lemásolandók s a muzeumban központosítandók, az állattárban az anyag már készen áll a magyar fauna megírására, az ásványtárban hiányoznak még az őslények egész sorozatának lenyomatai, melyek a British Muzeumból könnyen megszerezhetők. A képtár újra rendezendő, úgy, hogy a régi képek az országos Eszterházy-képtárba tétessenek át, s az újkoriak onnét a muzeumba szállíttassanak, a kézrajzok s rézmetszetek a közönség érelmébe hozandók s egy photographiai képgyüjtemény alakítandó, nem is említve azon nevezetes szerepet, mely az iparmuzeumnak s rajztanodának az ízlés nemesítésére fel van tartva. Szóval szükséges, hogy azon gyüjtemények, melyek most a muzeum épületében fel vannak halmozva, ne maradjanak holt kincsül, hanem úgy mint az arany s ezüst rudak, melyek a bank pinczéiben letéve mégis a pénzforgalom alapjául szolgálnak, ez is leírások, másolások, felolvasások és kiadások által új életre ébresztessék s termékenynyé tétessék. Ez a legközelebbi évek feladata.

A vidéki muzeumokat illetőleg felhozatik ugyan, hogy általok az erők elforgácsoltatnak s a hazai régiségek s műemlékek, melyek közt nem egy lęhet országos érdekű, elvonatnak a központtól s a tudományos világ ismeretétől, de mind ez ellensúlyoztatik azon érdekeltség által, melyet a vidéki muzeumok körükben felköltenek, mi által száz meg száz emlék, mely különben nyomtalanúl elvész, megőriztetik a tudomány számára. A vidéki muzeumok feladata felkutatni a vidék emlékeit s nevezetességeit, azokat az enyészettől megóvni, s összeköttetésben maradni a központi nemzeti muzeummal, hol évi jelentéseik nyomán az ország minden részeiben lévő gyüjtemények lajstroma elkészülhet. A rendelkezésre álló szellemi s anyagi erők elegendően megfelelnek ily feladatnak, czélunk tehát nem áll kimérhetetlen távolságban s ha az ország ezentúl sem tagadja meg az intézetnek eddigi pártfogását, nincs ok kételkedni azon, hogy a muzeum már a legközelebbi években az ország méltóságának s a tudomány igényeinek minden tekintetben meg fog felelni.

PULSZKY FERENCZ.

17

Budapesti Szemle. Nyolczadik kötet. 1875.

A TÁRSADALMI TUDOMÁNY ÉS AZ ANGOL PHILOSOPHIA.*)

Van-e társadalmi tudomány? S a társadalmak élete, mely épen olyan természeti tény, mint az egyéni élet, alá van-e törvényeknek vetve? Ki lehet-e fejteni e törvényeket az egymásra ható különbségek azon egybetett összeségéből, mely felett uralkodnak, és ama számtalan esetlegességből, a melyek azokat elfedik és elváltoztatják? Minő nehézségek akadályozzák azon tudomány. megalapitását, a melynek eszméjére az Aristotelesek, Machiavellik, Montesquieuk rájöttek, de a melyet csak részben valósítottak meg, s a melyet talán tökéletesbített módszerek a szabatosság nagyobb fokára emelnek? Minők e módszerek? Minő előtanulmányokhoz kell fogni, milyen tévedéseket kell kerülni, a szellem minő tulajdonait kell művelni? Szóval minő nevelésnek és fegyelemnek vesse magát alá az ember, ha néhány lépéssel előre akar haladni azon tudományban, a melyet újabban elég barbar és roszúl gyártott szóval sociologiának neveznek? Mennyi előleges feladat, a melyek megoldásával e tudomány már eleve is találkozik, és a melynek megvitatása bárminő eredményre vezessen, már magában is nagy érdekkel kinálkozik; ez tárgya egy újabb munkának, a melyet egyaránt ajánl szerzőjének neve és a tárgy fontossága.

A bevezetés a társadalmi tudományba (Study of social science), csak egy kis része Spencer Herbert philosophiai kutatásainak. Előbb töredékesen, majd egy kötetbe összeállítva, az említett czímen, adta ki általános elveit a sociologiáról, me

*) Spencer Herbert: Study of social science.

lyek nehezen fértek volna el egy nagy értekezés keretében. Ez az a mit egy kezdő fejezetben, vagy jobban mondva bevezetésben, előad. Ez által válik épen általános érdekűvé és könnyebben hozzá férhető olvasmánynyá, mint a milyenek a szorosan vett tudományos értekezések. Olyan eszméket pendit meg, a melyek mindenkit érdekelnek: mindennapi nézeteinket, szenvedélyeinket, előitéleteinket, ábrándjainkat. Szigorúsággal és kimélet nélkül, mondhatni túlságosan támadja meg azokat. Olvasni fogják, s már is olvassák kiváncsian és mohón.

Jelöljük ki mindenek előtt néhány szóval a helyet, melyet Spencer ez új műve, a többi, már számos dolgozata között elfoglal. Spencer a jelenkori angol gondolkodók közt rendszeresítő ereje által tünik ki. A philosophiai szemlélődés egész terét átölelte és megkisérlette egybefoglalni az adatok és eszmék egész tömegét, melyet a természeti és erkölcsi tudományok körében az újabb időben felhalmoztak. Comte Agost rájött a positiv philosophia eszméjére, mely szerinte nem volna egyéb, mint az összes tudományok általánositása; de legyen szabad kimondanunk: csak is eszméje volt róla. Spencer megkisérli befejezni e philosophiát; az ő Első elvei magokban foglalják a rendszer metaphysikáját és természettanát. A Psychologia elve és a Biologia elvei, ennek kifejtését tartalmazzák. Hogy teljes legyen a keret, melyet vagy húsz évvel ezelőtt Spencer magának körvonalozott, a sociologia és az erkölcstan elveinek kiadása van még hátra. Ha e két munka be lesz fejezve, s minden arra mutat, hogy legalább az első, nem sokára készen lesz, akkor meg lesz Spencernek a philosophia körében azon ritka öröme, hogy tervét teljesen kivitte, miután megvolt nem kevésbbé rendkivüli bátorsága fogalmazására. A nélkül, hogy szerző philosophiáját méltatnók, mi ez uttal nem feladatunk, csak azt jegyezzük meg, hogy ily roppant terjedelmű vállalat, oly nagy alkotó erőről, tág ismeretkörről és szilárd értelemről tanúskodik, mely csak fensőbb szellem tulajdona. Még azt is állíthatjuk, hogy Stuart Mill halála óta, a nélkül, hogy félreismernők Bainnek, Spencer egyik vetélytársának, a lélektani vizsgálódások terén nyilvánuló ritka tehetségét, jelenleg Spencer valódi főnöke az új angol philosophiának, mely néhány év óta köztudomás szerint nagy feltünést kezd ébreszteni.

A bevezetés a társadalmi tudományba nem méltatlan írója hirnevéhez. Ha itt-ott szerfeletti hosszadalmasságot, fárasztó

fejtegetéseket vethetünk is szemére, -a mik az angol könyvek szokott hibái, azért nem kevésbbé érdekes könyv marad, telve átható és meglepő nézetekkel, melyek mindég foglalkoztatják gondolkodásunkat, még akkor is, ha ellenmondunk szerzőnek, telve oly igazságokkal a melyeket jó tudni, vagy visszaidézni emlékezetünkbe. Jól megfontolva, jól megértve, némi kivételekkel, a melyeket ki fogunk jelölni, nagyon hasznos szolgálatokat tehet, különösen Francziaországban, mert ama tévedések, a melyeket ő feltüntet, nagyon általánosan uralkodnak ott: ő a politikában tűrelmet, részrehajlatlanságot, a kiengesztelődés szellemét tanítja, megtanít erőt venni önmagunkon, behatolni mások gondolkodási modorába, s arra, hogy ne akarjunk mindent egyszerre elérni, hogy ne kössünk szerfeletti fontosságot a kormányformához, ne várjunk mindent az államtól. Tanítja vagy legalább felidézi emlékezetünkbe, a mit mindenki tud és mégis mindenki elfeled, hogy a politika nehéz, hogy a legbonyolultabb tények képezik tárgyát, s következőleg, hogy a legtöbb tanulmányt igényelné, s hogy mégis erre szentelnek legkevesebbet. Ezek a fő igazságok, a melyeket nagy erővel, szembetűnő határozottsággal és a példáknak mondhatni túlságos bőségével fejteget. Egyszersmind azonban ovakodnunk kell néhány hibás iránytól. Szerző néha, sőt nagyon is gyakran, többet bizonyit, mint akar: könyve félreértve könnyen a közönyösség, a quietismus és fatalismus egy nemére vezethet. Nagyon hinni látszik, s majdnem elhiteti, hogy a dolgok magoktól haladnak előre, s oly módon, hogy az egyén, ha tevékenységét egy irányba terelnék, egy más irányban megkeserűli. E fentartások és észrevételek megjelölésére szorítkozunk, a vizsgálat ki fogja tüntetni, van-e alapjok.

I.

Minden tudomány közt kétségen kivül a leghasznosabb lenne, mely megtanítana bennünket, kormányozni magunkat és épen ezt tudjuk legkevésbbé. Mennyi kezdetleges tévedés, mennyi ártalmas előítélet uralkodik e részben! Hányan vannak, kik még most is azt hiszik, hogy a fényüzés a kereskedést emeli, hogy a nyomornak gyógyszere a könyörületesség, hogy az állam vele született erényekkel és bölcseséggel van megáldva! Hányan hiszik magukról, hogy nem kell se illető

ség, se különös és előkészitő tanulmány arra, hogy társadalmi kérdésben döntsenek! A módszer azon ridegségével és komolyságával szemben, a melyet más tudományokban alkalmazunk, szerző szembe állítja a könyelműséget, türelmetlenséget, hanyagságot, a melylyel a politikai tudományokban élnek. Maguk a tudósok is, a kik oly követelően lépnek fel saját tudományukban, azt hiszik, hogy a politikában első tekintetre, vizsgálat nélkül is itéletet mondhatnak. Alig van valami különösebb például, mint midőn látjuk, hogy orvosok, kik tudják, hogy az élet tudománya mily kényes és összetett, és hogy mily elővigyázattal kell hozzá nyulni; a politikában a legtulzóbb eszméket fogadják el a reformok lehetőségére nézve; mintha a társadalom egyszerűbb szervezet volna az egyénnél, és mintha kevesebb veszélylyel járna minden elővigyázat nélkül nyulni hozzá.

Csak a csillagászatot hozzuk fel annak bebizonyítására, hogy az igazság megállapítása és a legkisebb tévedés kiküszöbölése milyen kényes vigyázatot igényel. Már oda vitték, hogy megmérik az idegek működési idejét, s az időkülönbséget, a melyet az egyéniség szerint minden észrevétel igényel; ezt nevezik egyéni kiegyenlitésnek. Miután az idegfolyam gyorsasága 30 és 90 meter közt váltakozhatik másodperczenként, miután valamivel gyorsabb nyáron, mint télen, miután a között a pillanat között, a melyben az észlelő megpillantja a tüneményt az égen és a között, a melyben ujjával jelzi, oly időköz foly le, a mely megközelíthetőleg különbözik az egyénhez képest: a csillagászok kiszámították az egyes észlelőben a tévedés idejét és módokat alkalmaznak, hogy e tévedés jelentőségeit lehetőleg csökkentsék. Láthatni ebből, hogy a pontosság és szabatosság minő fokára vitték a csillagászatban az elővigyázatot és a módszert. Kérdezd már most ugyanazon csillagásztól, a ki ilyen szigorúan pontos saját tudományában, hogy mit gondol e vagy amaz intézményről: minden habozás és minden előtanulmány nélkül fog felelni. Nem tartja szükségesnek megkérdezni a történelmet, nem kutatni, hogy milyen következményeket vontak maguk után ilyen vagy olyan intézmények akár hazájában, akár máshol; nem tartja szükségesnek analogia útján vizsgálni, mi történnék, ha a tervezett intézményről lemondanának, a nélkül, hogy valamely megfelelő keletkeznék; nem kutatja az intézmény közvetett eredményeit,

« ElőzőTovább »