zetesebb emlékek gipszöntvényei, más egyetemek utánozták a példát, s midőn a kristálypalota 1852-ben fölépült Sydenhamban, London mellett, a gipszöntvények lettek a nagy terem legfőbb díszei, még pedig nemcsak a régi szobrokéi, hanem a középkoriakéi is, az angolok, francziák, németek, olaszok, melyek nagy része ez alkalommal formáltatott le legelőször. Ez nem volt ugyan az első alkalom, hogy nagyobb gipszöntvény-gyüjtemény állíttatott fel Angolországban, a műakadémia már régebben bírt egygyel; később, midőn az angol parliament megvette Lord Elgintől az athenei műemlékeket, melyek sorában a Parthenon párkányzatának két oldala csak föszöntvényben jelent meg, IV. György ezeket mind leformáltatta s a szövetséges udvaroknak ajándékban megküldte, melyek mind nem tudták megbecsülni az ajándékot, s odaadták a műakadémiáknak, csak a pápa viszonozta e szívességet azzal, hogy a Vatican leghíresebb szobrainak gipszöntvenyeit a királynak megküldte, ki épen akkor Irlandot látogatván meg, azokat emlékűl Cork városának adta, hol azóta több irlandi művész adta magát a szobrászatra, a mint jelenleg is az angol szobrászok nagy része ir születésü.

A kristálypalotában kiállított nagy gipszöntvény-gyüjtemény általános feltűnést okozott, s megnyitotta az ily másolatoknak a muzeumok kapuit. Berliné a dicsőség, hogy e részben a leggazdagabb gyűjteményt szerezte, sőt számára azon gyögyörű palotát is építtette, melynek lépcsőcsarnokát Kaulbach dicsőitette frescóival. De a berlini gipszmuzeum is még roppant hézagokat mutat különösen a renaissance korából; hiába keressük itt a velenczei s felső olasz iskola remekeit a Lombardik és Leopardik domborműveit, a Certosa díszeit, Gaston de Foix síremlékét, Orcagna, Donatello, Luca della Robbia, Rosellino, Mino, a Majanók vagy Verrocchio munkáinak öntvényeit, sőt Michel Angelo szobrainak több mint fele még mindig hiányzik, pedig az ily gyüjtemény költsége nem oly tetemes, hogy bármely kormány el ne viselhetné, így példáúl a Hestia Giustiniani, melynek márvány eredetije most 18,000 talléron árúba bocsáttatott, 180 tallérért megszerezhető leöntvényben, azt lehetne tehát hinni, hogy a fővárosi muzeumok mindenütt sietni fognak a művészet remekeinek minél tökéletesebb sorát a közönségnek gipszöntvényekben bemutatni, de úgy látszik, nem tudnak még megmenekedni azon felfogástól,

hogy az emlékek a díszpaloták díszitményei s hogy a nemtelen anyag ellentétben áll a márványoszlopzatokkal s frescofalakkal; az aristocratia s a dilettansok nem tudnak megbarátkozni a gipszöntvényekkel. A South Kensington muzeum gyüjteménye a renaissance korából eddig a legteljesebb; igazgatósága sok éveken keresztül formáltatta az olasz műemlékeket, mind addig, míg 1865-ben az olasz kormány eltiltotta a formálást azon ürügy alatt, hogy ez által az erediti megsérülhetne, s így a lehetőség, hogy minden nagyobb város kevés költséggel felállíthatná falai közt a keresztyén szobrászat hasonmásainak teljes sorát, egyelőre megszűnt, halljuk azonban, hogy jelenleg a porosz kormány engedelmet kért az olasztól a műemlékek leformálására, s reméljük, hogy e kérése nem fog visszautasíttatni.

Ismeretes, hogy a photographia újabb időben oly roppant kifejlést nyert, miszerint most az eredeti olajfestményeket is híven le lehet fényképeztetni, minden javítás (retouche) nélkül, mely a festmény jellemét megváltoztatja. Braun Adolf kiadta a Vatican frescóit, s a legnevezetesebb kézrajzgyüjteményeket, melyek a nagy közönség előtt el voltak zárva, s kevés műbarát által ismertettek; a drezdai, madridi, bécsi képtárak kincsei vállalkozó műárúsok dicséretes buzgósága által közététettek; egy nemzetközi társaság adja ki Páris, Frankfurt, London, Pétervár válogatott festményeit, Raphael csaknem minden munkáinak fényképe már is megszerezhető, de eddigelé nem találkozott se kormány, se könyvtár, se muzeum, mely a festmények fényképeit teljességökben kiállítaná. A bécsi császári könyvtár gyüjti ugyan ezeket, eddigelé azonban nem rendelkezik oly helyiséggel, hol e kincsekhez a közönség is hozzáférhetne, holott csak ily gyüjtemény képes felvilágosítást adni a festmények eredetiségéről, valódi becséről, jelenlegi állapotáról, a régi ritkább művészek művészeti kifejléséről s munkásságok különböző phasisairól, pedig ily gyüjtemények nélkül a műtörténelem tanulmányozása mindig hézagos marad. Grimm Hermann, a berlini tanár, kezdte meg az izgatást ily gyüjtemények alapítására, de ékes szavai nem találtak eddig visszhangra, remélhető azonban, hogy nem sokára az ily fényképgyüjtemények, melyek összes költsége nem haladja meg az 5,000 forintot, nem fognak hiányozni semmi egyetemnél s nagyobb rajztanodánál, s aligha a South Ken

singtoni muzeum nem lesz e részben is ismét az első, mert az angolok legjobban átlátták, hogy a photographia a leghatályosabb eszköz a művészet népszerűsítésére s az ízlés nemesítésére. A British Muzeum igazgatósága már is fényképezteti nevezetesebb műkincseit, tekintettel egy részről a tudományra, más részről a tanintézetekre. A különböző egyptomi dynastiák emlékei: szobrok, stélák és hieroglyph-szövegek, a Sardanapal palotájában talált ékirati agyagkönyvtár maradványai s ezekkel a ninivei királyok lakjainak domborművei, a lyciai s parthenoni emlékek már most is kitünő fényképekben olcsó áron szerezhetők meg, s az angol középtanodákban a tanárok felolvasásainak magyarázatáúl el is terjedtek.

A nemzetközi nagy ipartárlatok Londonban, Párisban és Bécsben, melyek szintén Albert herczeg kezdeményezéséből keletkeztek, tudvalevőleg hatalmas befolyással voltak az ízlés tisztítására s a műiparnak nemesebb irányban való kifejlesztésére, s felköltötték a vágyat oly muzeumokat állítani fel, melyekben a műipar, vagyis, a mint Párisban elnevezték: a munka történelmét századról századra időnkig tanúlmányozni lehessen. A kormányok átlátták, hogy ily gyüjtemények közgazdasági tekintetben csak úgy mint közművelődésiben a legnagyobb figyelmet érdemlik, s így alakúltak most mindenütt iparmuzeumok. Az iparosok ritkán fogják fel ezeknek czélját, sokan középkori észjárással azt hiszik, hogy egy úgy nevezett remekmunka, melynek főérdeme a mechanikai nehézségek legyőzése, s a türelemmunkák, melyeken az ember éveken át fáradozik, fő helyet igényelhetnek az iparmuzeumokban, még ha alakjokban a czélszerűség, műízlés és szépség hiányzik is, pedig tudhatnák, hogy az ily tárgyakat, minők Chinában még sokkal mesterségesebben készülnek mint nálunk, csak a műveletlen osztályok szokták bámulni, s hogy ezeknek az iparra semmi hatásuk nincs. Mások ismét gépmintákat keresnek az iparmuzeumokban, munka-megtakarító szerszámokat, a legújabb találmányok raktárát s ismertetését. Senki sem tagadhatja az ily gyüjtemények nagy hasznát, minő példáúl az, mely Washingtonban a Patent Officeban halmoztatott össze, csakhogy az nem iparmuzeum. Az újabb időben keletkezett iparmuzeumok mind a South Kensingtoni mintájára alakúltak, közhaszonra nézve legelső a continentalisok közt a bécsi Oesterreichische Muzeum für Industrie und Kunst, mely

gyüjteményei, felolvasásai, kiadásai, kézikönyvei s a hozzákapcsolt ipar-rajztanoda által az osztrák ipar nemesítésére s kiterjedésére oly jótékonyan hatott.

Nemzeti muzeum, mely kizárólag nemzeti jellegű volna, alig van több, mint a Germanisches Muzeum Nürnbergben, a bajor Münchenben, a Römischgermanisches Mainzban s a két muzeum Koppenhágában és Stockholmban, azonban itt is lassan-lassan belopódznak az idegen elemek, hol becses hagyományok által, hol felvilágosítás és összehasonlítás czéljából, s minél régebben állnak fel a muzeumok, annál inkább öltenek általános jellemet. A párisi gyüjtemények, melyek most harmadszor a,,nemzeti" czímet viselik, miután időközben hol királyiaknak, hol császáriaknak czímeztettek, tudvalevőleg cosmopolitikus irányban terjednek ki a culturtörténelem minden időszakára.

A mi a provincialis muzeumokat illeti, azok majd mind nélkülözik a rendszert s nagyobbára a vak esetnek szüleményei. Valamely műkedvelő hazafi meghal s gyüjteményét, melyet egyéni ízlése szerint alakított, szülővárosának hagyja, mely közönségesen csak nagy nehezen tud ennek helyet és szekrényeket szerezni, míg találkozik ismét valamely lelkes polgár, ki képes a közönség érdekét a muzeum ügyében felkölteni s gyarapodását egy időre biztosítani. Ez a provincialis muzeumok története legtöbb esetben, gyarapodások csak akkor tekintethetik biztosítottnak, ha valamely egyetemhez kapcsoltatnak vagy a provincialis administratio oltalma alá kerülnek, feladatok a helybeli régiségek gyüjtése és megóvása. Francziaországban a kormány ezek közt osztja fel a Louvre fölöslegét.

Ha most áttérünk a magyar nemzeti muzeumra s a hazánkban jelenleg eredő vidéki muzeumokra, megelégedéssel tapasztalhatjuk, hogy az eddig elért eredmények a legszebb reményekre jogosítanak fel, sok történt az utolsó években, de többnek kell megtörténnie, ha akarjuk, hogy a muzeum czéljának megfeleljen s mint közművelődési intézet nemzeti életünkre befolyással legyen.

A muzeum 1870-ig kizárólag az anyaggyüjtés stadiumában állt, de csekély dotatiója mellett a gyüjtés sem folytattathatott rendszeresen, s a gyüjtemények szaporodását nagyobbrészint csak hazafi adományoknak köszönheté, a meglévő muzeumi

tárgyak alig helyeztethettek el illően, kevés terem volt szekrényekkel ellátva, melyek szintén honfiak és hazafias érzelmű intézetek ajándékából készültek. Öt év óta azonban a kormány s országgyülés tekintettel vannak az oly népszerű s oly sokat látogatott közművelődési intézet érdekeire, s viszonyainkhoz képest gondoskodtak szükségeiről úgy, hogy a könyvtárnál, melynek csaknem fele része nem volt felállítva, jelenleg a lajstromozásnak és rendezésnek befejezése kevés hónapok múlva várható, az okirattár több irányban tetemesen szaporodott, s a költség nem hiányzott minden osztálynál külön szakkönyvtár felállítására, mi által az őrök képesek a tudomány színvonalán maradni. A régiségtár bútorozása csaknem teljes, az állattáré jövő évben, az ásványtáré két év alatt elkészül; egy gipszöntvényi csarnok s egy népismei gyüjtemény bővítik az elébbi kincseket, a római feliratok elhelyeztettek, a középkori hazai emlékek szaporodnak, a képtár czélszerűbben állíttatott fel, a hazai szobrászok művei egy külön folyosóban pontosítattak össze, s minden évben körülbelül 30,000 forint fordíttatott a könyvtár s gyüjtemények gyarapítására A lajstromozás a könyvtárban s régiségtárban, a meghatározás az állattárban, s a rendezés és felállítás az ásványtárban még egy ideig el fogják foglalni az őrök és segédeik szorgalmát, de a pusztán mechanikai munka már mindenütt vége felé jár s az idő közeledik, hol a tudományos munkálódás nagyobb mérvben folytathatik. Szükséges, hogy minden osztálynál adassék ki egy tudományos catalogus (catalogue raisonné), hogy a nevezetesebb tárgyakról készüljenek monographiák, hogy fölolvasások tegyék közhasznuakká a gyüjteményeket. A könyvtárnál gondoskodni kell a bekötésről, más részről egy csarnokról, melyben a legnevezetesebb kéziratok, nyomdai zsengék, különösen a magyarok kiállíttassanak; a régiségtárnál most, hol a római feliratok már fényesen közététettek, a történelemelőtti emlékek közül azok, melyek más országokéitől eltérnek, kiadandók, és különös figyelem fordítandó azon emlékekre, melyek a népvándorlás idejéből hazánkban találtattak, annál inkább, minthogy e korbeli emlékek eddig az archaeologok által rendszeresen alig tárgyaltattak. A magyar zománcz történelme még mindig vár felderítőjére, a magyar műemlékek, melyek templomokban, középületekben s kastélyokban lappangnak s elhanyagoltatnak, gipszöntvényekben s fényképekben